Ricsi barátom pályáját már jó két évtizede követem. Ennek oka nemcsak remek játéka miatt volt így, hanem e ritka hangszernek ilyen színvonalon történő megszólaltatójaként egyedülállónak volt mondható. Az oly’ kevés korábbi vibrafonos vagy a Lionel Hampton féle swinges (ma már kicsit cikis) játéktechnikával állt elő vagy a Káldor Péter-féle artisztikus játékkal (Qualiton együttes). A magyar zenésznek felfogható másik Richárd (a lengyel származású Kruza) képviselte itthon a modernebb vibrafonjátékot, de ő többször ment hosszabb időre külföldre. Szóval így tűnt fel Ricsi barátom, aki aztán 2008-ban Deseő Csaba szextettjében lett igazán ismert a hazai jazzberkekben.

A rendkívül sokoldalú művész ezúttal egy saját kvartett formációval lépett fel, amelyben Kormos János gitározott, Bögöthy Ádám játszott basszusgitáron és Hidász Tamás dobolt. Ezen a nem mindennapi zenei szeánszon Ricsi hihetetlen kreativitását volt alkalmunk megcsodálni. A teljes (a szünetet nem számítva) kétórányi koncert Ricsi saját „projektje” volt, mindennemű „hozott anyag” mellőzésével. A szerzemények többsége a Songs of Sunsets (azaz a Naplemente dalai) megnevezésű dalciklus tételei voltak, amelyek az éltető Nap lenyugvása idején mindenki által tapasztalható gyönyörű színekről kapták címeiket: Kék, Narancs, Rózsaszín és Vörös. De a szerző álmaiban szerepel egy „Ezerszínű” tétel is. Nagy mesterei előtt tiszteleg a Song for Dave (Dave Samuels, az 2019-ben elhunyt nagy amerikai vibrafonos emlékére írott darab), valamint az Al Di Meolával való művészi együttműködés és munkakapcsolat révén kialakult barátság okán a Mesternek dedikált The Golden.  A Prayer és a First Day (ez utóbbi a Teremtés első napjára utal) kifejezik Ricsinek a transzcendentális meditatív elmélyülés iránti igényét.   

Ez a koncert kétszer egyórányi kolosszális zenefolyam volt, amelyet a vibrafonjáték dominált. Talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy ez a zene kulcs a kozmikus öntudathoz, az egyetemes rendhez. Egyfajta ima, nem is véletlenül viselte az indító szám ezt a címet. Az efféle zeneművészetnél nem számít, hogy hol és kinek játsszák, mert nem a hírnév, a haszon és hasonló emberi gyarlóság az indítéka, amely ma elárasztja a zenei világot. Az igazi ZENÉSZ játéka által lelkét fejezi ki, és ez felbecsülhetetlen ajándék azok számára, akik meghallják üzenetét.

Talán meglepő volt a közönség számára, hogy a zenésztársak kevés lehetőséget kaptak a szólózásra, de ez a „projekt” így volt felépítve, hangszerelve, bármennyire is szokatlannak tűnt.  A „kivitelezés” mesteri volt, igazi zenei szimbiózis. Mindenki pontosan ismerte a produkcióban betöltendő szerepét, csak szemmel és testbeszéddel kommunikáltak. Azért hallhattunk néhány rövid, de annál kvalitásosabb szólót mindhárom kísérő partnertől is!

 Az egyik szám bevezetőjében Ricsi a szájharmonikát is használatba vette, amelyre több év távlatában emlékezhettünk. Az most is kiderült, hogy ő ennek – a jazzben még a vibrafonnál is ritkábban használt – instrumentumnak is mestere.

 Schön György  és Szaniszló Richárd

A szünetben viszonylag hosszú beszélgetést folytatott Schön György, a Háló Jazzklub vezetője az est főszereplőjével. Ricsi beszélt arról, hogy gyermekkorában hogyan ismerkedett meg a jazzel rádióadások és néhány hanglemez révén, megtudtuk, hogy az egyébként kitűnő Premier márkájú hangszerét David Friedman-től kapott Musser-re cserélte, amelynek soundja még inkább megfelel elképzeléseinek. (Most endorser szerepet tölt be a márkánál.) Szó volt arról is, hogy a mai technikai lehetőségek nagyon megkönnyítik a nemzetközi kapcsolatokat. Például otthonában akár lemezfelvételre is alkalmas kis stúdiót épített ki, és ily módon távmunkával is lehet zenei projekteket megvalósítani. (Nagyon érdekes interjút olvashatnak főszerkesztőnk, Irk Réka tollából Szaniszló Richárddal honlapunkon, amely 2020. március 20-án jelent meg.)

A koncert végén Schön György felköszöntötte az éppen aznap 47-ik születésnapját ünneplő muzsikust. Sokan gratuláltunk és kívántunk eredményes művészi pályát neki, annál is inkább, mivel mostanában körvonalazódik, hogy tehetségének és a műfaj érdekében kifejtett önzetlen munkájának megfelelő elismerésben legyen része mind fellépési lehetőségek, mind pedig lemezalbum megjelentetése vonatkozásában. 

 Deseő Csaba és Szaniszló Richárd

Itt adnék még hírt arról is, hogy Richárd és két társa (Bögöthy Ádám és Hidász Tamás) június 27-én az Opus Jazz Clubban egy másik formációban, a zongorista Vörös László vezette Red Stones kvartettben, egy egészen más „projekttel” lesz hallható. Hogy, hogy nem, én ott leszek!

I. félidő

• Prayer
• Songs of Sunsets    The Blue
• Songs of Sunsets    The Orange
• First Day (of the teremtés)
• Songs of Sunsets   The Purple
• As I See Your Little Face
• Song for Dave

II. félidő

• Songs of Sunsets    The Red
• Summer Song
• Havana
• Thousand Colors
• The Golden (dedicated to Al  Di Meola)
• Friends
• Children

Minden tétel szerzője: Szaniszló Richárd

Közreműködtek: 

Szaniszló Richárd   vibrafon, szájharmonika
Kormos János  gitár
Bögöthy Ádám   basszusgitár
Hidász Tamás   dobok

Háló Jazzklub,  2024. június 11.

Fotó: Deseő Csaba