A tavasszal, május végén immár ötödszörre jelentkező, a nyárba nyúlóan hat egymást követő héten, péntek esténként hét órakor kezdődő ingyenes koncertsorozat legutóbbi fellépője, a Szakcsi Jr. Renaissance az aznap megjelent debütáló lemezéből adott ízelítőt.  

Szakcsi Jr legújabb formációja február végén mutatkozott be a BJC-ben, majd Budapesten és vidéken egyaránt több sikeres koncertet adott. A repertoár is bővült azóta, jórészt saját szerzeményekből összeállt egy lemeznyi, melyekkel stúdióba vonultak. A konzervatívnak elkönyvelt, az elektromos zongorához csak kényszerből ült Szakcsi Jr. formációiban kitartott az akusztikus hangzás mellett, még Plutót sem engedte anno basszusgitározni. A csaknem két évtizede fennálló triójában Balázs Elemérrel és Lakatos Pecek Krisztiánnal ahhoz a bizonyos Blue Note képviselte, a trendi áramlatoknak ellenállt stílushoz kötődött. Meglepetés volt, hogy a fúzió felé fordult új zenekarával, de mint Irk Rékának adott interjújából is kiderült, édesapja halála nagyon összetörte, csak a zeneszerzés tudta kikapcsolni valamennyire, és úgy érezte, most kipróbál egy kicsit mást. Ehhez a kicsit máshoz is megtalálta azokat a zenészeket, akiket szeret és ahogy fogalmazta, zeneileg egy húron pendül.  

Szakcsi Jr. az elmúlt 12 évben nagyon sokat tanított, mind az Egressy Református Művészeti Szakközépiskola, mind a Snétberger Tehetség Központ főtárgy óráin, zenekari gyakorlatain vagy jazztörténet óráin volt alkalma megismerni a fiatalokat, az új generációt, és akár együtt is játszani velük. Így figyelt fel a csodálatos hangú, és improvizációs képességű Castagno Claudiára és a dinamikusan doboló Fazekas Tamásra, valamint az általa már pici gyerekkora óta ismert, azóta a fiatal gitáros generáció egyik legtehetségesebbjeként jegyzett Varga Balázsra is. A fiatal szólistákat a már a 80-as években is intelligens játékával mindenkit elkápráztató Torma Rudolf ezúttal basszusgitárral segítette a háttérből.    

Szakcsi Lakatos Béla „Adam’s Apple” című szerzeményéhez Szőke Niki írt szöveget, és ahogy a frissen megjelent lemez, a koncert is ezzel a zenekarra hangszerelt változattal indult. Már itt fontos szerepet kapott Varga Balázs rögtönzésekben is dallamos gitárjátéka, a hangját sokszor Flora Purimhoz hasonlóan hangszerként használó Castagno Claudia improvizatív éneke. A folytatásban saját számok, a lírai „Psalms” Hárs Viktor szövegével kicsit a meghitt megemlékezés perceit, majd a Szakcsi Jr. gyerekkorában írt  „October Dance” a vidámságot hozta. Varga Balázs és Torma Rudolf sziporkázó párbeszédei, Szakcsi Jr. és Fazekas Tamás virtuóz szólói után egyre bátrabban tapsolt a közönség is, és a koncerthangulat tovább fokozódott a „Light Bringer” alatt.

Az egyórás időtartamba még a lemez címadó „Hysteria” is belefért, de előtte Szakcsi Jr. a helyszínhez való saját kötődéséről mesélt. A Mátyás tér túloldalán lévő házban lakott édesapja, miután szüleivel a Práter utcából ide költöztek, és itt kezdett udvarolni édesanyjának. Ő is itt nőtt fel testvérével, Robival. A térre jártak le focizni Oláh Kálmánnal és Balázs Elemérrel, és itt gyűltek össze a Babos Gyula által Mátyás téri Bölcseknek elnevezett társaság tagjai, hogy fájer partik közben megbeszéljék a jazz irányvonalait. A kedves emlékidéző kitekintő után a „Hysteria” újra alkalmat adott a zenekar minden tagjának kivételes képességeik bemutatására, Szőke Niki szövege is jól alkalmazkodott a lüktető ritmusokhoz, igazi örömzene alakult ki.

Elégedetten tapsolhatott a családjával érkező Tzumo a többiekkel, a „Renaissance” kortárs hangzása, a jazzhez új eszközökkel, de kompromisszum nélkül kötődő zenéje a Mátyás tér közönségét is magával ragadta. Mint kiderült, véletlen volt, hogy mindenki örömére pont ezen a napon kerültek le a lemezek a gyártósorról, de az már a koncert sikerének köszönhető, hogy sok fogyott belőlük, sokan kaptak kedvet a vásárlásra, és még az EB nyitómeccsére is kényelmesen hazaértek.

Ami New Orleansnak a Tremé és a Congo Square, az Józsefvárosnak a Magdolna negyed és a Mátyás tér. New Orleans egyik legrégebbi városrésze a mai napig is az afro-amerikai és kreol kultúra központjának számító Tremé, ahol a több dalban is megénekelt Congo Square található, itt, a különböző kultúrák olvasztótégelyében alakult ki, és indult hódító útjára a számos kifejezési módban mindig megújuló zene, amely nemcsak a város, hanem az egész világ kulturális örökségének szerves eleme lett, és amit úgy hívunk, jazz. Fővárosunk egyik legrégebbi, történelmében, hagyományaiban és kultúrájában sokszínű városrésze a 18. század második felétől több nyelvet és kultúrát magába olvasztó, a Mária Terézia engedélye után, fiáról elnevezett Josephinum, amelyet már a kezdetektől a Monarchia szinte összes nációja népesített be. Az egykor szőlőültetvényekkel határos Frühlings Platz neve már 1872 óta Mátyás tér lett, a lakótelep-építések indultakkor, a 1960-as években a kiskereskedők, a kisiparosok mellett megjelentek a nem túl tehetős vidéki munkások, és értelmiségiek is ide költöztek. A téren lakott pár évig Mándy Iván, aki nemegyszer az itt élőkről mintázta regényalakjait. A Mátyás tér hírnevét azonban elsőként a kávéházi cigányzene legnagyobbjait adó dinasztiák alapozták meg, majd később az ezekbe a családba született leszármazottak, a magyar jazz reprezentánsai vitték velük tovább. Egész zenészgenerációk nőttek itt fel, hazánk jó hírét keltve szerte a világban. Ezt az egyedi kulturális örökséget mutatta fel négy éve a Józsefvárosi Roma Zenekar „Jazz in the night” címet kapott, a pandémia után indított sorozat nyitókoncertjén, és a Kesztyűgyár Közösségi Ház az évente jelentkező folytatásban is ebből a Mátyás térhez kötődő gazdag zenei hagyományt továbbvivő zenekarokból válogatva állította össze aktuális kínálatát. A Mátyás téri dallamok következő fellépője az Oláh Dezső Trió lesz. A labdarúgás szerelmesei a nap slágermérkőzésének ígérkező holland-franciára kényelmesen hazaérhetnek!

Mátyás tér, 2024. június 14.

 Fotó: Somogyvári Péter