Sokszor és többen kérdezték már tőlem, hogy mi a titka annak, hogy a jazz ilyen nagy hagyományokkal rendelkezik nálunk, miközben több hasonló nagyságú városokban elvétve vannak jazzkoncertek, -fesztiválok meg egyeltalán nincsenek. Ennek a beágyazottságnak az okait – a saját értelmezésem szerint – a polgárosodás folyamatában kell keresni. A dualizmus kora olyan társadalmi-gazdasági folyamatokat generált Nagykanizsán, ami magával hozott egy olyan szellemi elitet, ami a város aranykorának aktív létrehozója, részese volt. A társadalmi változások pedig a civil társadalom megerősödéséhez vezettek és egy minőségi kultúrát igénylő réteg megjelenéséhez, akik a művészetek, az irodalom és a zene területén aktív szerepet töltöttek be a helyi közéletben. Ez a környezet kedvezett ahhoz, hogy a Magyarországon megjelenő jazz lelkes támogatásra talált Nagykanizsán is.

A jazz azóta is bent van a város épületeinek, valamint vendéglátóhelyeinek falában, a szőlőhegyein, a volt és jelenlegi kulturális intézményekben, a település levegőjében!.

Apropó szőlőhegyek és hagyományok. A nagyon idős kanizsaiak és a helytörténészek emlékezetében még él az Éden kioszk nevű szórakozóhely, ami 1932-ben nyitotta meg kapuit és mindjárt egy kombinált jazz-zenekarral szórakoztatta a szőlőhegyre kiruccanó közönséget. Ez csak azért jutott eszembe, mert légvonalban alig pár száz méterre található Cika Borház és Fröccsterasz is egy olyan célközönséget célzott meg, akik igényes szórakozásra vágynak a zöldben. Az alkalmilag üzemelő helyen a jövőben további zenés rendezvényeket tartanak majd.

Nézzük akkor hát a Gayer Mátyás Trió koncertjét. Az alkalmi formáció vezetője a Londonban élő, de nagykanizsai származású Gayer Mátyás zongorista. Róla viszonylag sok információ eljutott a jazzt kedvelőkhöz. Hasonlóan ismerős lehet a Hollandiából hazaköltözött Kém Sándor bőgős és basszusgitáros, aki egyike azon helyi jazzistáknak, akik már külföldön is bizonyítottak.

A trió harmadik tagja a 18 éves Szatmári Mátyás dobos, aki még tanulmányokat folytat, de tehetségére egyre többen felfigyeltek már. A fiatal zenész első mentorai Kőfalvi Csaba dobos, Tiborcz Iván szaxofonos, zongorista és Gayer Mátyás voltak. Az ifjú dobos idén szeptembertől a bodajki Hang-Szín-Tér Művészeti Szakgimnáziumban kezdi meg a 12. évfolyamot. Iskolájában idén a legjobb jazz-zenésznek járó díjat kapta. A Snétberger Zenei Tehetségközpontba 2023 telén felvételizett. Az idei tavaszi kurzuson már ott is a kurzus legjobb jazzistája elismerésben részesült. A veszprémi Rozé, Rizling Jazz Fesztiválon a Fehér Fábió Trió dobosaként láthatták, hallhatták az odalátogatók. A Tehetségközpont nyári kurzusán 8 formációt kísért, amelyből 6 csapatban a zárókoncerten is hallhatta a közönség. A koncert különleges alkalom volt arra, hogy a fiatal tehetség előszőr mutassa be a nagyközönségnek vadiúj Gretsch márkájú dobját.

A műsorról annyi, hogy a világ bármelyik jazzklubjában megállná a helyét, hiszen olyan modern jazz szerzemények is elhangzottak, mint Thelonius Monktól Evidence, Bill Evanstól Nardis vagy Joey Calderazzotól a Midnight Voyage. Persze volt más is, mint például Antonio Carlos Jobimtól a How Insensitive, Arthur Schwartztól a You and the Night and Music.

Gayer Mátyás vérbeli profi muzsikusként játszott egész este. Kellemes meglepetés volt Kém Sándor nagybőgőjátéka, ami felüdülésként hatott a Benoit Martiny Band koncertek után. Örömmel hallottuk, hogy Dorka – ahogyan legtöbben hívjuk – mindent is tud játszani!! Szatmári Mátyás noha nem voltak előzetes próbák, mégis derekasan helyt állt a profik mellett, és egyre jobb lesz! Gayer Mátyásra visszatérve, számomra újdonság erejével hatott, hogy az egyik kedvenc zeneszerzője, Chopin mellett magyar népdalokat is műsorára tűzött. Így a „Kis kece lányom” és az „Erdő mellett estvéledtem” című dalokat. Ez utóbbi igazán jól passzolt az erdőközeli helyszínhez. A címben jelzett viharos siker két vonatkozásban is helytálló volt. Egyrészt a hallgatóság fogadtatása, másrészt a viharos időjárás miatt. Különös éjszaka volt a cikázó villámok, a folyamatosan ömlő eső és a kitűnő jazz-zene mellett az erdőszélen. A borokról csak annyit, hogy azok meg egyéni ízlés világába tartoznak. Kinek a rizling, kinek a rozé, kinek a vörösborok, kinek a királylányka.;) Reménykedünk, hogy lesz még ilyen kiváló borest és ilyen jó zene ezen a helyszínen.

Cika Borház és Fröccsterasz, Nagykanizsa, 2024. augusztus 2.

Fotó: Halász Gyula