A fiatal jazz nemzedéket a Baló Sámuel trió képviselte, akik Dresch Mihály fúvóshangszeressel megerősítve nyitották meg a Jazzkanizsát. Közismert, hogy Baló Sámuel zongorista, zenekarvezető rögös utat járt be, amíg tehetséges ifjúként a jazz mellett kötelezte el magát, bár igazából az improvizatív zene teljes spektruma érdekli. Azt szokták mondani, hogy az alma nem esik messze a fájától és ez Sámuelre is igaz, hiszen édesapja a magyar jazzélet egyik legkiválóbb dobosa Baló István.

Itt és most muszáj egy kitérőt tenni, mert Baló Sámuel is azon a híres zenei és művészeti egyetemen tanult Grazban (KUG), ahol több sikeres magyar jazzista tanult. Elég, ha csak Gayer Mátyásra (zongora), Farkas Norbertre (bőgő), Varga Dánielre (szaxofon) és Hofecker Dánielre (trombita) gondolunk, de a sort még hosszan lehetne folytatni. A lényeg az, hogy Baló Sámuel is ebben a nemzetközi hírű intézményben tanult, ahova a tanári kar és a hallgatók is a világ minden tájáról érkeznek.  Mindezt azért is írtam, mert valahogy ez a Graz-i szellemiség a zenekarvezető felfogásán, szellemiségén is átütött. Talán az se véletlen, hogy az ifjú zenész több formációban is játszik, és gyakran hív meg olyan vendégfellépőket a zenekarába, akik újabb inspirációkkal gazdagítják a modern jazzt játszó együttes zenei világát. Az is önmagáért beszél, hogy a meghívottak között találjuk Ajtai Péter bőgőst, Ludányi Tamást, Mester Dánielt és Dresch Mihályt. Ebben az is jó, hogy a trió kicsit más-más hangulatú zenét játszik ilyenkor. Most Nagykanizsán Baló Sámuel szerzeményei és Dresch Mihály egy kompozíciója hangzott el.

A magyar népzenei háttér amúgy sem áll messze Baló Sámuel világától, amit jól ötvöz a modern jazz stíluselemeivel. Jó antré volt ehhez a nyitószám a „You May Think You Are Alone” (in Valencia), aminek a hangulata jól jelezte, hogy később milyen stílusú számokra számíthat a közönség.  Ha az elmúlt hetekre gondolunk milyen véletlen vagy sorsszerű a „Thunderstorm” szám műsorra tűzése!! Nagyon szép szólók hangzottak el, amik többnyire Dresch Mihály fúvósjátékához és Baló Sámuel briliáns zongora szólóihoz köthetők. Ehhez társult a ritmusszekcióban Miskolczi Márk (nagybőgő) és Richter Ambrus (dob) feszes, sodró lendületű játéka. Az egész koncert egy katartikus szárnyalás volt! Még szívesen utaztunk volna ezzel a nagyszerű csapattal!

A Kollmann Gábor vezette Budapest Jazz Orchestra Gershwin műsorával érkezett Nagykanizsára. George Gershwin születésének 125. évfordulójára időzített műsorát tavaly mutatta be először a Budapest Jazz Orchestra.  Az emlékesten elsőként a híres „Rhapsody in Blue” hangzott el, melynek hangszerelője Zakar Zoltán volt. Zongorán Révész Richárd játszott. A zenekarvezető megemlékezett George Gershwinről, akinek a jazzben/jazzért betöltött szerepéről is szólt.

Az ezt követő blokkban Gershwin legnépszerűbb dalaiból összeállított válogatás következett. A világhírű zeneszerző legnépszerűbb dalait a jó hangi adottságokkal rendelkező Urbán Orsi adta elő.  A Budapest Jazz Orchestra (BJO) csupa kiváló zenészből áll, akik a hangszerelés vagy a műsor koncepciója miatt kevés szólóhoz jutottak. Nagyon kár, hogy Mester Dániel bevezető részben játszott klarinétjátéka mellett, csak Hofecker Dániel (trombita), Schreck Ferenc (harsona) és Zana Zoltán (szaxofon) jutott szóhoz a kiválóan játszó Juhász Attila (zongora) mellett. A kanizsai közönség az elmúlt években többször is láthatta - különböző formációkban és műsorral - a BJO-t, így a koncert után többen elég kritikus véleményt fogalmaztak meg. Voltak, akik a szaxofonsor játékát hallották halknak - ez persze a hangtechnikusnak szólt.

Voltak, akik a kellő dinamikát hiányolták, mások érzékelhető fásultságot véltek felfedezni a zenekar egyes tagjainál. Személyes véleményem - mint laikus - ettől kissé eltérő. Én inkább azt érzékeltem, hogy a Jazzkanizsa koncepciójába kevésbé illett bele. Úgy, ahogyan a Filharmónia sorozatban hallottuk, ez a Gershwin-est egy szélesebb kört megcélzó, nagyobb közönséget vonzó önálló estet érdemelt volna!

Maga a helyszín is bensőséges jellegéből adódóan inkább kamara jellegű előadásoknak kedvez. A műsor viszont mindenképpen alkalmas volt arra, hogy ezután többen meghallgassák a legjobb Gershwin darabokat. Így az „I Got Rhythm"-t, az "I Love Porgy"-t, a "Lady Be Good"-ot, a "Summertime"-ot és a többi nagyszerű szerzeményt.

A Jazzkanizsa zárókoncertjét a Németh Ferenc Trió adta. A New Yorkban élő, zalai származású világhírű jazzdobos, talán az egyetlen magyar Grammy-díjas jazz-zenész európai turnéjának részeként érkezett a Jazzkanizsa rendezvényére. Amikor ideje engedi, hazajár Zalába. Több  fesztiválon és koncerten is játszott Nagykanizsán az elmúlt 28 évben. Minden fellépése különleges élményt ígér. Ha tehetem, 1996 óta minden fellépésére elmegyek. Igy van némi rálátásom zenei pályájára. Mindig zseniális zenészekkel játszik, legyenek azok hazaiak vagy a nemzetközi jazzélet kiválóságai. Számtalan világsztárral lépett és lép fel, a világ legjobb jazzfesztiváljain és a legjobb jazzklubokban. Emellett rengeteg workshopot tart és doboktatási módszerében is egyedülállót hozott létre. Mostani partnerei Tzumo Árpád zongorista, akivel évtizedek óta együtt játszanak, és akivel nem csak zenésztársak, hanem barátok is. A trió harmadik tagja Rick Margitza amerikai tenorszaxofonos volt, akit a budapesti koncertekre járók már hallottak. A Párizsban élő szaxofonos keresi is a magyar zenészekkel való együttműködés lehetőségét, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 2017-ben megjelent „Gypsy Tenors” lemez, ahol Tony Lakatos és Bolla Gábor mellett Rick Margitza játszik. Ugye van az a tipikus mondás, hogy „minden világhíres embernek van valami magyar kötődése”. Nos, Rick Margitza nagyapja roma magyar hegedűs volt, aki Rick Margitzát a zene irányába terelgette, tanította. Milyen kicsi a világ, hogy Gayer Mátyással is többször játszott és 2025-ben is lesz több közös koncertjük.

A 2024-es Jazzkanizsa műsorában Németh Ferenc régi és új szerzeményei és ikonikus jazz darabok feldolgozásai szerepeltek. A „ritmusvezérelt” előadás első két számában a Németh-Tzumo tandem játéka dominált. Ezt követően már Rick Margitza is beszállt és frenetikus zenét adtak elő. A „Triumph”, a „Happiness” és a „Floating” számok egy lírai részét képezték az előadásnak. A kultikus számba menő jazz örökzöldekből hallhattuk Wayne Shorter szerzeményét a "Footprints"-et és John Coltrane „Naima” szerzeményének átdolgozását. Mit is mondhatnék, briliáns volt, csakúgy, mint a „Freedom” című örökzöld! Érdekes módon a basszuskíséret nem hiányzott. Nagyon profin pótolták ezt részben a dobbal és részben Tzumo játékával. Németh Ferenc évek óta használ az énekléséhez vocal harmonizert, ami még különlegesebbé teszi az előadásmódját, zenei hangzását. Egyfajta új út keresése, kísérletezés zajlik a kiváló dobosnál. Aki életében egyszer hallotta, látta Németh Ferit játszani, annak bizonyosan egy életre szóló élményt jelent. A viharos taps után a ráadásban Németh Feri még a közönséget is megénekeltette Kodály Zoltán: Esti dalának kezdő dallamaival.

Hálás köszönet a szervező Kanizsai Kulturális Központnak, Godinek Ibolyának és valamennyi együttesnek, zenésznek. Úgy sejtem folyt. köv. 2025-ben. Addig viszont az év végéig még nagyon sok jó jazz koncert lesz Nagykanizsán úgyhogy érdemes lesz a programokat figyelni.

 Jazzkanizsa, Nagykanizsa, 2024. november 8.

 Fotó: Halász Gyula