Március 1. – mOmkUlt

A Szakcsi Jazz Egyesület szervezésében amolyan egynapos jazzfesztivál jelleggel nagyszabású gálakoncert volt a MOM-ban, ha jól számoltam, huszonnégyen léptek színpadra, mindannyian a mai magyar jazz legjobbjai. Rögtön a Kőszegi Rhythm and Brass kezdett egy szokás szerint nagyszerű, ütős blokkal. Amint a fényképeket válogattam, szomorúan állapítottam meg, hogy ez az utolsó fényképem a közelmúltban eltávozott legendáról, Kőszegi Imréről. Tzumo, Balázs Józsi, László Attila és ifj. Szakcsi Lakatos Béla formációja, Szakcsi Lakatos Róbert és Bolla Gábor, Egri János jr., Szőke Nikoletta, brutálisan erős névsor. Érdekes, hogy a koncerten többségében voltak a lassabb, halkabb zenék.

Március 3. – BJC, HMA Csillagvizsgáló

A Harmónia szervezésében ezúttal a fiatal énekesek közül mutatkozhatott be Báró Lili, Egri Nóra, Jécsai Bori és Tóth Tamás. Négy habitus, teljesen más karakter, de tudnak jazzelni, az biztos. Nekem különösen tetszett a Mózes Bence – zongora, Csikó Dávid – basszusgitár és Rigó Gábor – dob összetételű kísérő trió. Úgy szóltak, mintha az örökkévalóságig tudnának játszani az énekesekkel, vagy másokkal.

Március 5. –  Marczibányi Téri Művelődési Központ

Köszönet a BJO tagjaiból verbuválódott kombónak, ismét szól a jazz az egykor budai jazzközpontnak számító Marczibányi téren. A „házi” zenekar Juhász Attila – zongora, Hárs Viktor – bőgő, Serei Dániel – dob, Schreck Ferenc – harsona, Hofecker Dániel – trombita mellé üde színfoltként Bolba Évi csatlakozott. Ez megint olyan jazz volt, amelyet bármikor szívesen hallgatok, standardek mentek végig, ízes szólókkal, Évi pedig szokás szerint gyönyörűen, jazzesen énekelt.

Március 6. –  BJC

Szendőfi Peti azon zenészek közé tartozik, akik mindig teli vannak ötletekkel, folyton azt kutatják, hol tudnának még valamit hozzátenni az eddigiekhez, és ebből a hozzáállásból általában jó dolgok sülnek ki. Így volt ezúttal is, a Szendőfi Fusion Jam nevű felállás a hetvenes évek legjobb jazz-rock, avagy fúziós hagyományait folytatta. Csupa akkori új keletű ismert szám, Weather Report, Herbie Hancock, Billy Cobham zenéi mentek. A felállás telitalálatnak bizonyult, Birta Miki nagyon elengedte magát a fúziós gitározás világában, szintúgy Bartók Vince a basszusgitáron. Szendőfi Peti pedig ezúttal sem cáfolt rá az elvárásaimra. Zúzós, dögös lehengerlő elektromos triózenét játszottak, kár lett volna kihagynom.

Március 8. – BJC

A Harmónia tradíciót állít a nőnapi koncertből. Az előző esztendőhöz hasonlóan 2025-ben is egy nagyszerűen játszó zenekar állt össze a hölgyekből. Az Orbay Lilla – zongora, ének, Flór Noémi – nagybőgő, Holb Alexandra – dob, Fehér Melissza – tenorszaxofon, Strausz Eszter – altszaxofon & fuvola felállású együttes kellemes estét varázsolt a közönségnek.

Március 10.  – Muzikum

Egy eddig szokatlan dolog, ámbár ilyenkor érdemes felidézni a régi idők szokásait, vagy elég volt csak Pallai Péter történeteit meghallgatni a jazz és a tánc kapcsolatáról. Az estéről itt írtam korábban, a Pepita Klub meghívott a szokásos havonkénti élőzenés szvingtánc estjére. A hangulat emelkedett volt, szólt a Hot Jazz Band által szolgáltatott tradicionális talp alá való, a jelenlévő klubtagok pedig nagy kedvvel, önfeledten ropták egész este. Nagyon tetszett a hangulat, tökéletes volt a párosítás a zenével.

Március 13.  – BJC

Zenét hallgatni mentem, a kamerám valami félreértésből kifolyólag nem volt jelen ezen az estén. A Gyémánt Bálint Trió ismét olyan fantasztikus koncertet adott, hogy alig tudtam felocsúdni a koncert után. Igyekszem figyelemmel kísérni Bálint dolgait, én azonnal elmerülök abban a csodavilágban, amit Bálint megalkotott. Természetesen egyenrangú zenésztársak – Bartók Vince – basszusgitár, Szabó Dániel Ferenc – dob, olyan hömpölygő zenei folyamot játszottak, amely kiemelt az időből és mintha tényleg a végtelenben lebegnék, hátam mögött valahol a Föld bolygó, előttem pedig a Világegyetem.
Szerencsére Bálinték játszották a "Vortex of Silence" című gyönyörűséges kompozíciót, ez az egyik kedvencem, amióta először meghallottam.

Március 14. – BJC, HMA

A szokásos pénteki Harmónia esten a Molnár Sándor Quartetet láttuk vendégül. A koncert előtt egy sajnálatos rosszullét miatt csak trió lépett a színpadra. A koncert ettől függetlenül nagyszerű volt, Molnár Sanyi tenorszaxofonon játszott, Orbán Gyuri nagybőgőzött, Csízi Laci dobolt. Sonny Rollins is triózott annak idején, világhírű felvételek kövezték az útját. Molnár Sanyiéknál is lehetett érezni a lángot, ahogyan egész este muzsikáltak.

Március 21. – BJC, HMA

Liane Carroll világklasszis énekesnő, a szerencsére évenkénti BJC-beli látogatásai rendre teltházas koncerteket eredményeznek. Ezúttal Pallai Péter megkérte Liane-t, hogy tartson egy amolyan workshopot az énekes akadémistáknak, illetve a konzisoknak. Liane óriási hangulatban énekeltette a majd’ negyven fős hallgatóságot. Liane óriási fazon, ezúttal sem tagadta meg önmagát, karizmájával, forgószél-szerű lendületével mindenkit magával ragadott. Az esti koncert pedig hab volt a tortán. A szokásos felállású trió, Liane Carroll – zongora, ének, Horváth ’Pluto’ József – basszusgitár és Jeszenszky György – dob hatalmas hangulatú, standard-alapú műsort épített erre az estére is. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy oké, kicsi a világ, de azért nem bánnám, ha Liane itt lakna az Újlipótvárosban, hogy sűrűbben hallgathassam a magával ragadó muzikalitását.

Március 22. – Budapest Kongresszusi Központ

Nem éppen ortodox jazz, de Lattmann Béla meghívására Irk Rékával ellátogattunk a szokásos tavaszi Zorán koncertre. Persze, nem jazz, de azt, amit Zorán tud és művel, azt a legmagasabb fokon játszották. A jazzhez köthető dolog volt még, hogy a koncert után a backstage-ben találkoztunk Horváth Kornéllal, aki említette, hogy augusztusban Stanley Jordannel fog játszani Szegeden, egyből el is hívott arra a koncertre. Zorán zenekarában további jazzerek is felbukkantak, Gyenge Lajos a dobokon, Lantos Zoli pedig gyönyörűeket hegedült. Ezúttal sem fényképeztem, ez a koncert nem arról szólt.

Március 28. – BJC, HMA

Egy csillogóan tehetséges, fiatal zenekar játszott, a fantasztikus Horváth Szabolcs quartetje. Vörös Zsolt basszusgitározott, Fazekas Tomi dobolt és Korbeli Feri gitározott. Öröm látni, amint egy ilyen világmegváltásra készülő zenekar játszik, illetve nemcsak egyszerűen játszik, hanem folyamatosan kísérletezik. Miles Davis kivételével, mert őrá nem vonatkoznak a szabályok és a sztereotípiák, mikor kísérletezzen az ember, ha nem ilyen fiatalon, abszolút a nagyvilág kapujának kulcsával a zsebükben.
Szabiék pedig nem fogták vissza magukat, szétszedték a "Footprints"-et és minden mást is, ami a kezük ügyébe került. Jók még Szabi saját szerzeményei is.

Március 31. – BJC

A Magyar Jazz Szövetség által először megrendezett Dandó Péter Basszusgitár Verseny maratoni hosszúságú volt, 12 ifjú basszeres állt színpadra. Egy osztályon felüli trió kísérte őket, Tálas Áron zongorázott, Kaszás Peti dobolt és Zsemlye Sándor szaxofonozott. A vetélkedő, általam soha nem látott magas színvonalat hozott, valamennyi basszusgitáros nagyokat játszott, teljesen különböző stílusban. A zsűrielnök minden magyar basszusgitáros doyenje, Lattmann Béla volt. Mellette Borlay Gergő és Horváth ’Pluto’ József alkották a zsűrit. A rendkívül magas színvonalon játszó fiatalok igencsak feladták a leckét a zsűrinek, hosszas mérlegelés után hozták meg a döntést, ami szerintem igazságos volt. Mint mindig, ezúttal is akadtak olyanok, akik némileg nehezményezték a döntést, de úgy gondolom, a három fekete öves jazzer zsüror abszolút helyesen járt el, a megfelelő döntést hozták. Siklai István nyerte meg a versenyt Berki Dávid és Vörös Zsolt előtt. Jónás Gézu és Baranyi Benjamin pedig különdíjat kaptak. Élmény volt egy színpadon látni ennyi jobbnál jobb basszusgitárost.

Folyt.köv.

Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka