Pontos leírást ITT talál.

        Szeretem, amikor új formációk születnek, mert friss energiát és egyedi hangzást hoznak a színpadra. Vannak zenészek, akik természetesen mozognak több formáció között, örülnek az újításnak, és vannak, akik nehezebben lépnek ki a megszokott keretek közül. Alma tavalyi koncertje után kérte tőlem Pallai Péter, hogy írjam be a naptárba: „Alma új zenekarral jöjjön.”, hiszen nyolc éve alig változott a formációja. Nem gondoltam, hogy végül nekem kell majd erről beszélnem az énekesnővel, Péter már nem tudja megmondani neki. Nem voltam biztos benne, hogy sikerrel járok.

Bencze Alma azonban tudta, hogy Péternek mindig jó ötletei voltak. 2017-ben fedezte fel őt, és azóta minden évben meghívták Kerekes Györggyel a Harmónia Jazzműhely koncertjeire. Kiderült, hogy ő maga is gondolkodott a megújuláson, de nehéz elhagyni a komfortzónát és a biztos zenésztársakat. Nemsokára jelentkezett, hogy összeállt az új formációja, amelyben Komjáti Áron, a MAO és a BEG gitárosa kapta a másik főszerepet. A ritmusszekcióban pedig a bőgő mögött Fonay Tibor, a dob mögött Nyírő Áron foglalt helyet. Úgy tűnt, ez lesz az első alkalom, hogy Alma nem zongora-bőgő-dob trióval lép színpadra. Szaxofonos vendége volt már, de emlékeim szerint gitáros még nem.
A terv azonban az utolsó pillanatban borult, mert Komjáti Áron a koncert előtt pár órával megbetegedett. Mivel a ritmusszekció mostanában sokat játszott együtt Nagy Jánossal a Voyagers nevű zenekarban, és Alma is énekelt már vele, ráadásul Jancsa épp szabad volt, gyors egyeztetés után csatlakozott. Úgy érkezett, mintha már többször próbáltak volna együtt.

        Alma a repertoárt is átalakította, és először használt loopert a BJC-ben. Akkor még volt bennem némi kétely, hogy a mainstream irányt képviselő Harmónia Jazzműhely koncertjei közé illik-e az elektronikus hangzás. A lopper használata itthon ritka. Hirtelen Harcsa Veronikán és Kovács Lindán kívül nem is jut eszembe más jazzénekesnő, aki használná. Jancsa az elektromos zongoráját is elhozta, hogy alkalmazkodjon az új irányhoz.

        A koncert a looper bemutatásával indult. Alma elmagyarázta a looper használatát. Bemutatta, hogyan építi fel élőben a különböző szólamokat, a vokálrétegeket ott a helyszínen élőben, ami nagy koncentrációt igényel. Időnként mi is vele izgultunk, hogy sikerüljön az előre megtervezett hatás.

Ezután megismerhettünk egy új Almát, aki magabiztosan állt a színpadon a teltházas, asztalok nélküli teremben. Bár mindig is szerette a blues dalokat, most olyannyira új műsorral érkezett, hogy a régi repertoárból két dal maradt, a „Whatever Lola Wants” című dal Richard Adlertől és Jerry Rosstól, valamint a „Peel Me a Grape” Dave Frishbergtől. Még átdolgozott popdalt is hozott jazzes hangszereléssel. A loopert nem minden dalban használta, többnyire csak a bevezetőkben és lezárásokban.

A kíséret szenzációs volt. Fonay Tibor bőgő „sound”-ja selymes és erőteljes, nem véletlenül van ott a legjobbak között évről évre az év végi szavazáson. Nyírő Áron hosszú külföldi tartózkodása után tért haza. Dobtechnikája nagyon tetszett, különösen a seprűzés, amit ritkán hallani, pedig remekül illik a kísérethez. Végig háttérben maradt, csak az utolsó előtti számban kapott pár percet, hogy megmutassa tudását.

Jancsa lehengerlő szólókkal varázsolta el a közönséget, hol a Yamaha zongorához, hol a szintihez ülve – akár egy dalon belül váltogatva. A trió önmagában is megállta volna a helyét, teljes, külföldi színvonalú hangzást hozva. Alma hangja gyönyörű, és ezzel a trióval szárnyalt. Egészen más szintet ért el, mint korábban.

Az előbb említett „Whatever Lola Wants” című dal számomra a csúcspont volt. Nyolc éve hallom Almától hasonló hangszereléssel, de ezúttal looperrel kiegészítve, áthangszerelve, Jancsa szintetizátorával és a ritmusszekció fantasztikus kíséretével új életre kelt. Sokkal több improvizáció jutott mindenkinek, mint valaha.

A „Peel me a Grape” című dal indulása is szenzációs volt, amikor a loopozás közben Fonay brummogó bőgőhangja beszállt.

Az utolsó két – a „Boom Boom” és az „Ain't Necessarily So” című – dalban nekem már sok volt az elektronika, de Sztraka Ferenc kollégám tinédzser unokájának pont azok tetszettek a legjobban.

A ráadás sem maradhatott el, hatalmas vastaps után Alma egyedül érkezett vissza a színpadra, és loopozva zárta az estét. Ahogy kollégám korábban írta, Alma színpadi jelenléte rendkívül erős, és mindig igyekszik átadni a dalok mondanivalóját.

        Ha kritikát kell megfogalmaznom, talán csak annyit mondanék, hogy az énekhang számomra kicsit halk volt. Már most várom a jövő évet, hogy meghalljuk, milyen lesz a zene gitárossal és addigra kiforrott looptechnikával. Egy biztos, ez a zene fesztiválokra is ajánlott, és fiataloknak fog tetszeni. Bízom benne, hogy Péter fentről hallotta, és tetszett neki az új Bencze Alma – AppleBlue.

Pontos leírást ITT talál.

Műsor:

Brand New Day - Ruthie Foster
Temptation - Tom Waits
Mother's Son in Law - Alberta Nichols, Mann Holiner
Whatever Lola Wants - Richard Adler, Jerry Ross
Barley - JT Nero, Allison Russell

Spooky - Mike Sharpe (Shapiro), Harry Middlebrooks Jr., James B. Cobb Jr., Buddy Buie
Pretty Eyes - Horace Silver
Peel me a grape - Dave Frishberg
Boom Boom - John Lee Hooker
Ain't Necessarily So – George Gershwin
Wade in the Water - traditional arr. Alma Bencze

Harmónia Jazzműhely, BJC, 2026. február 20. 

Fotók: Irk Réka