Május 1.  – BJC, HMA

Szinte még neki sem veselkedtünk az új hónapnak, rögtön egy nagyszerű koncerttel indított a Harmónia Jazzműhely: az ez alkalommal három fantasztikus szaxofonossal felálló Coltrane Legacy koncertjével. Nem először hallgattam ezt a minden porcikájában bivalyerős zenekart, mindig is odatették magukat, de ezúttal talán még jobban lobogott a tűz. Pallai Péterrel és Kerekes Gyurival is erről beszélgettünk a szünetben, illetve a koncert után, az energia mind lejött a színpadról, a közönség alig akarta abbahagyni az ünneplést a számok végén, no meg a koncert zárásakor. Oláh Krisztián zongorázott, Orbán Gyuri bőgőzött, ezúttal az ifjú Éles Máté dobolt – nagyszerűen - és a tényleg elementáris szaxofonosok: Molnár Sándor, Lakatos ’Soso’ Sándor és Oláh Kálmán jr. Soha jobb kezdetet egy hónapban. De azért a koncert után Péterrel együtt csak felruccantunk a jam-re, ahol Farkas Zsolti zongorázott, Jónás Gézu bőgőzött és Jónás Fülöp dobolt. Finom, kis klubokba illő zenéjük jó feloldozás volt a fő koncert után.

Május 2.  – Jedermann

Csak azért, hogy ha követ valamelyik titkosszolgálat, teljes tévútra küldjem őket, ezúttal kamera nélkül látogattam el a Jedermannba, ahol a Balázs Elemér Quintet a „Remember 80/81” című műsorát játszotta. Ha manapság valaki (doktorátus nélkül is) autentikusnak számít Pat Metheny ügyben, közülük talán Balázs Elemér az első, aki játszott is a legendával, sőt, PM komolyan gondolkodott rajta, hogy Elemért hívja dobolni a következő projektjébe. Óriásit zenéltek, igazi fülledt klubhangulat, a helység zsúfolva, ez a nagybetűs jazz feeling. Elemér dobolt, Lakatos ’Pecek’ Krisztián nagybőgőzött, Fenyvesi Marci gitározott, Bacsó Kristóf és Zana Zoltán pedig szaxofonoztak. A koncert szünetében észrevettem, hogy a nézőtéren jóval több jazzer van jelen, mint az szokás manapság. Nagyon tetszik, ha a zenészek eljönnek meghallgatni egymást, ez mindenkinek csak jó.

Május 3.  – Opus

Nagy kedvenceim játszottak, számomra kihagyhatatlan. A két varázsló, Gyémánt Bálint és Oláh Krisztián, ismét olyat adott a közönségnek, amely szerintem a legnagyobb presztízsű külföldi koncerttermekben is zajos sikert aratott volna. Éterien fonódtak egybe a levegőben a két zenész hangszerek által kibocsájtott gondolatai, nekem megszűnt az idő, ugyanazt az időtlen lebegést éreztem, amit a csak legnagyobb koncerteken szokott megjelenni. Természetesen eljátszották az egyik nagy kedvencemet, a „Vortex of Silence” című csodaszép dalt, Bálint legutóbbi lemezéről. Elbűvölt.

Május 4.  – mOmkUlt

Egy aktív világklasszis látogatott el Magyarországra, Jazzmeia Horn. Saját zenekarával érkezett, Joel Holmes zongoristával, Ameen Saleem zongoristával és Enrico Morello dobossal. Rögtön kiderült, hogy ez egy teljesen más zenekar, mint az előzetesben megadott felállás, de rá se ránts, a jazzben mindennapos az ilyesmi. A zenekarral előbb találkoztam, mint Jazzmeiával, ugyanis amikor a mázlis parkolás után az épület felé hatoltam, a trió jobb híján ott kvaterkázott békésen a főbejárat előtti parkban. Egy ilyen találkozást nem lehet kihagyni, legalábbis az én részemről, persze, lehet, hogy innentől kezdve a zenekar is a legexkluzívabb memoárjai közé sorolta, amint kéretlenül rájuk törtem. Nagyon kedvesek voltak, beszélgetni kezdtünk, és arra gondolván, hogy ne tudatlanul távozzanak Budapestről, gyorsan elmagyaráztam, hogy a sasmadárra hajazó dombot miért hívják Sas-hegynek. Érdekesen kacskaringózott a diskurzus, löktem pár vicces anekdotát a magyar jazzerekről, amely történeteken derültek ugyan, de Joelen észrevettem, hogy valami másra koncentrál.

Végül kibökte, hogy baromira rá akarna gyújtani egy staubra, de nincs neki. Meg is kért, hogy ha tudok, legyek szíves, segíteni ennek a projektek a sikeres megvalósításában. Én nem kedvelem a bagószagot, meg tudom, milyen rémesen egészségtelen is az egész, de a nemzetközi segítségnyújtás kisördöge is feltámadt bennem, így nagy (bagófüstmentes) levegőt véve besasszéztam az előcsarnokba. Amerre csak néztem, mindenfelé ismerős zenészek. Gondoltam, egy méretes trafikra való cigit összetarhálok másodpercek alatt, de bármilyen furcsa – és egyben örvendetes is – a jelen lévő zenészek mind bagómentes övezetként működtek, sikertelen volt az akció. A végén már Várallyay Katus (érdekes módon ő sem pöfékelt) kedves segítségével a szervezők is dohánygyűjtő akcióba helyezték magukat. Pontosan nem tudom a történet végét, mert még egyéb teendőim is voltak a koncert előtt, de valami olyasmi jött vissza később, hogy az egyik ruhatáros néni szánta meg a füstölni kívánó sztárvendéget.

Hogy a koncertről is írja pár szót. Jazzmeia Horn óriási, méltán lelkendezik róla mindenki. Ezúttal is az ujjai, illetve a hangjai közé csavarta a közönséget, ráadásul kedvesen, cserfesen sztorizgatott végig, imádnivaló volt. A fináléban pedig elszabadult a pokol, Jazzmeia, ha nem is a kőkemény „rákendroll” koncertekre jellemző „stage dive”-val, de leereszkedett a nézőtérre, énekelt, körbetáncolta a teljes termet, eközben a zenekar is nyomta, karnevál. Mindeközben pedig Jazzmeia annyi emberrel (köztük velem is) kezet rázott, táncolt, szelfizgetett és mosolyt cserélt, amennyivel - Magyar Pétert kivéve – magyar politikusok az egész karrierjük során sem. Nagy buli volt annak ellenére, hogy a kísérő trió nem szakadt meg a színpadon. Ott voltak, jól nyomták, de az ő részükről ennyi, nem szaggatták halálra magukat, ahogyan mondani szokták. Lehet, hogy a Sas-hegy történet fárasztotta le őket, nem tudom.

Május 9.  – BJC, HMA

A Jazzation, azaz Várallyay Katus, Kanizsa Gina, Bolyki Sára, Homor Máté és Bolyki Barnabás, mint az igazán összecsiszolt profik általában, ezúttal is hozta a formáját, klassz koncertet adtak, a közönség pedig nagy tetszéssel fogadta a produkciót.

Május 10.  – MüPa

Till Brönner adott koncertet. Legutóbb, amikor egy éve fellépett a Balázs Elemér Grouppal a Ludwig Múzeumban, alkalmam volt beszélgetni vele. Till Brönner nemcsak a nagy trombitások közé tartozik, hanem gyönyörűen fényképez is, mint azt a múltkori kiállításon láthattuk. Ezúttal saját zenekarával érkezett, és Jazzmeia kíséretével ellentétben ők valamennyien odatették magukat, nagyot szólt az egész. Fénykép nem készült, de nem baj, így legalább változatosabb a kép, hogy ilyen bizarr képzavarral éljek. A zongorista Olaf Polziehn mellett Christian von Kaphengst bőgőzött, Jean Paul Höchstädter dobolt és Bruno Müller gitározott.

Egy pillanat, még nem volt vége a napnak…
Mivel fiatalnak találtuk az időt, a Jedermannba is átruccantunk még Irk Rékával, Baló Samuékat hallgattuk meg levezetésképpen, bár a zene itt is jó volt, nem az a kiköpött levezetős akármi volt, hanem végig tüzes, nagy átéléssel megszólaltatott jazz. Baló Samu zongorázott, Miskolczi Márk bőgőzött, Richter Ambrus dobolt és Kosztolánszki Dominik szaxizott.

Május 15.  – Művész mozi, BJC, Dorog, Jazz Hole

Rékával elmentünk a Köln 75 című film bemutatójára. Érdekes film, nekem tetszett, bár a főszereplő magánéleti szoc. problémái és az elképzelt párbeszédek nálam mindig kicsit a vékony jégen tartózkodnak, de a film abszolút nézhető volt. Keith Jarrett és Manfred Eicher mindketten elhatárolódtak a filmtől, de ennek ellenére sok apró részlet valóban úgy történt a nagybetűs valóságban is, mint ebben a játékfilmben. Más meg nem, de ezt hívják alkotói fantáziának. Mindegy is, legalább egy olyan jazzről szóló film, ami nem tragikus (mint a megfilmesített zenészek élete, vagy pedig egyszerűen borzalmas, mint a Miles Davis film), hanem egy nézhető történet. A késő-délelőtti filmpremieren egyébként alig voltunk öten-hatan, szomorú.

A filmet követő ebéd után a BJC-ben folytatódott a program, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének vizsgakoncertjével. Ha időm engedi, szívesen megyek meghallgatni az újonc ifjoncokat, jó látni, ahogyan erejét próbálgatja a legújabb generáció. Gyermekkori barátommal, Lattmann Bélával hallgattuk végig a koncertet, utána pedig együtt mentünk Dorogra, ahol a Jazz Hole fedőnevű klubban szokás szerint Schreck Feri szervezésében ezúttal Révész Ricsiék játszottak vérpezsdítő latin jazzt.

Május 16.  – BJC, HMA

A Harmónia által szervezett estén Bencze Alma Standards Quartetje játszott, Alma énekelt, Vörös Laci zongorázott, Bögöthy Ádám bőgőzött, Kovács Zsolt pedig dobolt. Alma gyönyörű hangja elragadott, a koncert némileg más hangulatú volt, mint a legutóbb hallott. Alma is folyamatosan keresgéli az utakat, izgalmasak ezek a kalandozások, tetszett a koncert.

Május 20.  – MüPa

Egy magyar zenekar, a Daveform lépett fel a jelenkor egyik legnagyobb hatású gitárosával, Kurt Rosenwinkellel. Nagyszerűen szóltak együtt, igazán élvezetes, jó koncertet hallottunk. Nekem az a pillanat ragadt meg a legjobban, amint eljátszották Kurt egyik számát, és Oláh Krisztián gyönyörű zongoraszólóját maga a szerző is elismerő gesztusokkal figyelte. Az előbb már említett Oláh Krisztián zongorázott, Mohácsy Lőrinc bőgőzött, Szegő Dávid dobolt, trombitán Subicz Gábor játszott, Mester Dani pedig szaxofonozott. Jó zenét hoztak össze. A konferálás némileg esetlen volt, de hát a zene a lényeg. Mivel Müpás koncert, képek az ablakban. Friss hír, hogy ennek a koncertnek az anyaga nemsokára lemezen is megjelenik.

Május 23.  – BJC, HMA

Kanizsa Gináé volt a színpad ezen az estén, a kísérő trióban Cseke Gábor zongorázott, Sárkány Sándor bőgőzött és Nagy Csaba dobolt. Gina hangja, mint mindig, ezúttal is szárnyalt, bizsergetően kábított, mesélt, őt bármikor érdemes meghallgatni, mert nemcsak gyönyörű a hangja, hanem bánni is tud vele.

Május 26.  – BJC, BBK

Igazán színvonalas, jó vizsgakoncertet hallgattam végig, a Bartók Konzi Jazz Tanszakának növendékeit is már figyelemmel kísérem egy ideje, érdemes is. A végén még egy jó hangulatú csoportkép is összejött.

Május 30.  – BJC, HMA

A hónap végére is maradt ütőkártya, egy igazi all stars formáció játszott a Harmónia koncerten. Pocsai Kriszta mostanában ritkábban látható-hallható, én ezt nagyon sajnálom, hiszen ő is az ország legjobb énekesnői közé tartozik, mint azt ezúttal is nyilvánvalóvá tette. Balázs Józsi zongorázott, Lakatos ’Pecek’ Krisztián nagybőgőzött és szokás szerint Balázs Elemér dobolt. Frissen szóltak, öröm volt hallani a teljesen egymásra hangolódott zenekart. Ahogyan elnézem, a május sem volt éppen szegényes a jazzes felhozatalban.

Folyt.köv.

Fotó: Sztraka Ferenc, Hirling Bálint/Müpa