Karosi Júlia: Lanterns in the Wind a Művészetek Völgyében
Július 28-án a Művészetek Völgyében, a Magyar Jazz Szövetség Udvarában jártam Karosi Júlia új zenéjét, a Lanterns in the Wind című szerzői anyagát meghallgatni. Ez a produkció elsőként az Opus Jazz Clubban hangzott el tavasszal, és két dal kivételével még nem elérhető a zenei platformokon. A japán haikuk inspirálta szerzeményeket Karosi Júlia (billentyű, szólóének), Varga Bendegúz (dob), Komjáti Áron (elektronika, gitár), Koncz Kriszta (vokál) és Nagy-Babos Rebeka (vokál) adták elő.
A hangsúly a szólóéneken és a kísérővokálokon volt a dalokban; a dob-, gitár- és elektronika-hangszerelés legtöbbször az atmoszférateremtést és a dinamikai váltakozást szolgálta. A dalok nagyon bensőséges hangulatot árasztanak. Szinte az erdőszélen állt a színpad, fák határolták mindenfelől, és ha felnézett az ember az égre, kicsit ki tudott lépni a zsúfolt nézőtér zajából, így útra kelhetett lélekben ezekkel a dallamokkal, egészen közel a természethez. Az első szám, a „Lanterns in the Wind”, erről a természethez való kapcsolódásról megfogalmazott zenei gondolat volt: a dob ütőhangszerszerű finomsággal kísérte az éneket. Karosi Júlia a dalokat ihlető haikuk elmondásával vezette fel az egyes darabokat, a szövegekkel irányt mutatott, kontextusba helyezte a zenét, ami számomra meghatározta a hallgatás közben, hogy milyen képekre, hangulatokra épülnek a különböző hangszerelések.
A „Life is a Dream” rövid zongoraintrója után a szerző énekelte a szóló dallamot. A zenei hangzás is a haikuk egyszerű, rövid, tömör szerkezetét idézte: néhány hangból felépülő, ismétlődő motívum, amit a háromszólamúvá bontakozó ének színezett ki. Koncz Kriszta és Nagy-Babos Rebeka vokálja hangszerszerű rétegekkel gazdagította a szólóénekes vokálját. Karosi Júlia klasszikus énekstílusával a magas regiszterekben fényesen csengő, éteri tisztaságú hangokat énekelt olyan könnyedséggel, mintha valóban leheletkönnyű lenne a szoprán vokalitás, akárcsak egy álom. A zongora és vokálok kettőse hasonlóan szólalt meg a „White Ball” című szerzeményben is. A szerző az egész koncerten szimultán énekelt és zongorázott. Játékára a repetitív hangzás, több dalban a ritmikai fokozás volt jellemző.
A zongora-gitár-elektronika adta a gerincét a harmadik, őszi hangulatú szerzeménynek és a „Cold Water Stream” című számnak, amit Komjáti Áron érzékeny gitárszólójával fűszerezett. Több olyan darab is volt a programban, amit a bevezetőt követő szóló motívum előadása után leginkább grunge groove-ra emlékeztető dobszekvencia gyorsított fel a hangulati csúcspontig, majd egy lelassuló outro zárt (Swan, Summer is a Sigh). Karosi Júlia elmesélte, hogy a „Swan”-t Léda és a hattyú története ihlette. A „Summer is a Sigh”-ból már megjelent egy videóklip az énekesnő YouTube-csatornáján.
A koncert vége felé elhangzott egy megzenésített Pilinszky-vers, a „Magamhoz”, amelynek kapcsán a dalszerző énekesnő elmondta, hogy ezzel a darabbal indult el benne az egész alkotói folyamat, ami az elhangzott dalokat szülte. Némiképp eltérő volt ez a szerzemény az eddigiektől. A produkció prózamondással indult, blues harmóniákkal aláfestve, majd a szólista fokozatosan éneklésre váltott, és intenzív dob- és gitárszólók fokozták a szöveg hatását. Bár tematikájában eltér ez a szerzemény a haikuktól, hangulatában, hangszerelésében mégis beleillik a Lanterns in the Wind világába.
Felemelő volt végighallgatni a japán versek szövegei és formái által inspirált, többszólamú vokális megszólalást, és az érzékkel hozzákapcsolt zongora-elektronika-gitár-dob ritmusszekciót. A vers és a zene egymásra hatása, a természeti tematika és a bensőséges atmoszféra jól illeszkedtek a fesztivál hangulatához is. A ráadásban elhangzott kísérleti darabban teljesen feloldódott a verbális tartalom, és a vokális improvizációt körbeölelték a vokalisták és a hangszerek. Ez a befejezés egyszerre felidézte azt a természetközeli, meditatív állapotot, amit Karosi Júlia új zenéje hordoz, és hangzásban érzékeltette a szavakkal kimondhatatlan, természetben rejlő harmóniát.
Fotó: Csíkos Gábor (köszönjük a segítséget!)
