A VI. JÓZSEFVÁROSI JAZZFESZTIVÁL – második és harmadik napja
A szombati és a vasárnapi zárónapra visszatért a nyár, ragyogó napsütésben már fél háromtól a fiatal feltörekvő zenészek részére tavaly útjára indított, és idén másodjára meghirdetett „Mutasd meg magad a Józsefvárosi Jazzfesztiválon” pályázat nyertesei léptek fel a négy órakor kezdődött főprogram előtt egy-egy rövidebb koncerttel.
Szombaton elsőként a rendezvényzenekarként ismert Moonbeam kvintett ezúttal Szende Iringó Ilona, Horváth Péter és Zorvan László alkotta ének, zongora és nagybőgő felállású trióban mutatta meg magát népszerű amerikai és latin standard slágerekből adva ízelítőt a Rákóczi téren, utánuk háromtól a Vásárcsarnokban az Ablakos Dezső és a Szakcsi Jazz Verseny győztese, a Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskolában tanuló, Finucci Bros-ban feltűnt 17 éves basszusgitáros, Baranyi Bertalan Jr. formációja, a Blessed mutatkozhatott be, Bader Roland zongorázott és a mindössze 13 éves Bogdán Zoltán Jr. dobolt, mindketten a Snétberger Zenei Tehetség Központ tanulói. Utólag már bánom, hogy koncertjük végére érkeztem csak, de a fiatalok virtuóz játéka így is lenyűgözött.
A pályázat nyerteseinek bemutatkozása után a már jól ismertek közül a Balázs József alapította East Gipsy Band koncertjével indult a főprogram. A világ minden tájáról származó autentikus roma zenei hagyományokat a jazz-zenével sikeresen ötvöző zenekar felállása a bő másfél évtized alatt mindössze annyit változott, hogy a gitáron és hegedűn egyaránt szenzációs Sárközy Lajos klasszikus zenei, valamint saját formációjával adott koncertjei miatt most sem tudott a csapattal tartani, és az egyik legfoglalkoztatottabb bőgősünknek, Orbán Györgynek is akadtak olykor máshol kötelezettségei, most azonban nem kellett őt Lakatos Pecek Krisztiánnak helyettesítenie. A billentyűs zenekarvezető testvére, Balázs Elemér dobolt, Oláh Vilmos cimbalmozott és Balogh Guszti énekelt.
Az eddig megjelent két albumukról válogattak: a legutóbbi, Tim Ries közreműködésével készült 2018-as „Bridge of Cultures” lemezről ismert Luludyori / Virágocska után, a 2011-ben szintén az amerikai szaxofonossal felvett debütáló lemez, az „Ageless Message” lovári nyelven énekelt dalai jöttek sorra.
Balogh Guszti mindegyikről elmesélte, miről is szól, de érzékletes előadásmódjából is ráérezhettünk a dalok üzenetére, amihez persze hozzájárult a zene kifejező ereje is. A Chiriklyi, Chiriklyi / Madárka, Madárka, az O manush / Az ember, az Ale vi tu / Gyere te is, és az O lasho / A jó / megtartotta eredeti lüktetését, a jazzt úgy varrták finoman alájuk, hogy megmaradt a népzenei dallamviláguk, levegőjük és ritmusuk.
Ebben a zenekarban minden poszton virtuóz játszik, ritkán látni egy koncerten ennyi különleges képességgel megáldott muzsikust egy színpadon. Becsületükre írva, nem öncélú magamutogatás, egymás túllicitálása folyt, szólóikkal végig a zenét szolgálták. A javarészt ismert, és idestova nyolc éve, második lemezük megjelenése óta nem bővült East Gipsy repertoárt most is új élettel, ötletekkel töltötték fel, magával ragadva a sokszor ritmusra tapsoló közönséget, a búcsúként játszott vérbő mulatozásra buzdító Khelas, Pias / Táncolunk, iszunk közben meggyőződhettünk zenéjük ellentéteket elsimító, különbségeket harmonikus eggyé olvasztó, közösséget teremtő hatásáról. Mesteri hidat képeztek a hihetetlen kasztokat magába foglaló tradicionális roma népzene gyökereiből eredő zenei hagyomány és a modern jazz világa között.
A vasárnapi fesztiválzáró is a pályázat nyertes fiatal zenekarok koncertjével kezdődött, félháromkor a már Prágában és a Budapest Jazz Clubban is sikert aratott, a mainstream jazz hagyományait követő JellyRatChase a Rákóczi téren, majd negyednégytől az újhullámos techno és hiphop zenétől sem idegenkedő Gorg & Benzol a Vásárcsarnokban lépett fel.
A főprogram kínálatából elsőként az LFZE jazzének szakán tavaly diplomázott Hárs Róza még egyetemi éveiben alapított, családnevére szellemesen utaló Tilia (a hársfa latin neve) kvintettjének 18 órakor kezdődött koncertjét választottam. A Harmónia Jazzműhely Jazz Csillagvizsgáló tehetségkutató sorozatában feltűnt énekesnő a tavalyi Müpa Jazz Showcase döntőjében öt különdíjban is részesült, több hazai fesztiválon, köztük a Művészetek Völgyén és a Veszprémi Rozé és Rizling Jazznapokon, valamint a manchesteri Góbé és a zágrábi JazzHR fesztiválon lépett fel sikerrel zenekarával. A Tilia négyéves fennállása során a bőgőn Suke Sándor váltotta Kolozsi Somát, majd a billentyűs hangszereken Sikos Dániel helyére Kapolcsi-Szabó Levente került, a tagcserék után a fúvós Nagy Czirok Csaba és a dobos Horváth Máté maradt az eredeti felállásból.
Rózának a rendelkezésre álló háromnegyed órában sikerült bemutatnia a Tilia sokszínűségét. A repertoár nagyobbik részében finom iróniával átszőtt saját szerzeményeit énekelte, melyek között jól megfért pár kedvencei közül válogatott standard. Hallhattunk gyönyörű népdalfeldolgozásokat, sőt, egy melankolikus fado-kompozíciót is eredeti nyelven, portugálul énekelve, melynek szerzője leendő énektanárnője volt.
Róza ugyanis tanulmányait folytatva rövidesen két évre Portugáliába költözik továbbképzésre, így itt a fesztiválon búcsúzott el egy időre a hazai közönségtől. Bejelentését fájó szívvel, de megértve fogadtuk, sok sikert kívánva várjuk visszatérését, ottani hatásokra reflektáló új dalait! Remélhetőleg a Tilia formáció is feltámasztható lesz két év múlva, a Rákóczi téri búcsúkoncert csak időszakos szünetelést, és nem együttműködésük végét jelentette.
Oláh Dezső Szaniszló Richárddal bővült triója Vibratone Quartet néven hat éve, 2020 októberében a Budapest Jazz Clubban adta első koncertjét. A formáció megalakulásának története rém egyszerű, Dezsőt már régóta foglalkoztatták a vibrafonban lévő lehetőségek, így nekiült, és komponált néhány darabot a hangszerre, majd megmutatta Szaniszló Richárdnak, aki nagyon megörült, és boldogan fogadta a felkérést. Az alkotó munka folytatódott, felléptek rangos hazai és külföldi fesztiválokon, klubkoncerteken, kapcsolatuk az évek során szorosabbá vált, a repertoár egyre bővült. A Vásárcsarnokban este héttől a tavaly a Fonó Budai Zeneházban felvett Bartók Béla népzenei gyűjtéseinek újragondolásából született, Gershwin közel százéves zenekari darabja, a „Rhapsody in Blue” után „Bartók in Blue” címet kapott művükből a Román népi táncok tételeit játszották elsőként. A felállás hat év alatt nem változott, Oláh Péter bőgőzött és Lakatos Pecek András dobolt.
Dezső kellő alázattal és kitartó munkával érlelte gondolatait Bartókról, mire eljutott az 1915-ben zongorára írt összefűzött táncokig. Összefűzöttek, mivel hat táncból az utolsó kettőt Bartók szerkezetileg teljesen egybekomponálta, és a második és harmadik között is a tételek közötti szünet eltörlését indukáló felirat olvasható az eredeti kottában. A kvartett jazz-inspirációjú feldolgozásában a mű egészének karakterét megőrizte, ahogy ezt követően Bartók 1914–1918 közötti gyűjtéseinek összegezése, a „Tizenöt magyar parasztdal” zongoraciklusából újfajta zenei aspektusban, fénytörésben játszott részletek is. A Bartók által négy alrészre bontott teljes ciklust augusztusban, a Várkert Bazárban a Vida Bernadett vezényelte Budapesti Filharmóniai Társaság ötvenfős szimfonikus zenekarával adták elő, és azon az estén volt Dezső nagyszabású szimfonikus fúziós műve, a „Midnight Sketches” ősbemutatója is, amelyet itt a kvartett a fiatal tehetséges fúvóssal, az ezúttal szopránszaxofonon játszó Nagy Martinnal adott elő a fesztivál közönségének. Martin vendégszólistája volt a szimfonikus zenekarnak az ősbemutatón is, és mint Dezső a darab előtt elmondta, abból a hangzásból igyekeztek minél többet a Vásárcsarnokba átmenteni.
A koncertjüket záró, az alkotók belső világát gazdagon ábrázoló dallam, „éjféli vázlatok” befogadásra talált, az európai kortárs kamarazene és a jazz határán mozgó Vibratone Quartet a jövő számára elmentett zenei értékei a jelenben is elértek a közönséghez.
A Józsefvárosi Jazzfesztivál Pikó András polgármesternek még 2019-ben az egyik legelső politikai vállalása volt, az álma megvalósult, azóta hagyomány lett belőle. Immár hatodik éve három napon át a jazzé lett a főszerep Józsefvárosban. Méltán ismert, rangos formációk és fiatal tehetségek léptek színpadra. A változatos programok között a fősodortól a kortárs irányzatokig mindenki megtalálhatta a hozzá közel álló hangzást. Megérezhettük, hogy a dallamok, a ritmus, a zene közvetlenebbé és barátságosabbá teszik a hangulatot, összekötnek bennünket, és együtt ünnepeltük a jazz sokszínűségét Józsefváros szívében.
A fesztivált a Józsefvárosi Önkormányzat a Rendezvény8 szervezésével, az Olasz Kultúrintézet és a Budapest Vásárcsarnokai támogatásával valósította meg.
Rákóczi tér, 2026. szeptember 12–13.
Fotó: Somogyvári Péter
