A 2025-ös kaleidoszkóp blues – Szeptember
A zenészeknek és a csillagászoknak nem mondok újat ezzel, de amikor elkezdtem sorra venni az elmúlt év jazzben gazdag eseményeit, akkor a blues-formát választottam, hiszen a Föld bolygó két alapegysége, a holdfázisok és a blues-forma egyaránt 12 fázisból, azaz ütemből áll. Így merészeltem ezt a rendszert alapul venni a visszatekintéshez. A 12 ütem meglesz, de a szólók ezúttal rövidek lesznek.
Szeptember 6. • Budapest
Nem koncert volt ugyan, de az Opus Jazz Clubban lépett fel különleges, teljesen egyedi Bartók feldolgozásokkal Clara Barry, a Franciaországban élő svéd-amerikai énekesnő. Irk Réka készített vele interjút, és aztán amolyan zanzásított városnézésként körbevittük az esti Budapesten. Oldott hangulatban a város szépségeiben gyönyörködve beszélgettünk a jazzről órákon át.
Szeptember 7. • BJC
Sajnos, az őszi koncertszezon a lehető legrosszabbul indult 2025-ben. Előbb a legendás Kőszegi Imre, majd néhány nappal később a Harmónia Jazzműhely alapítója, illetve a magyar jazzéletért az egyik legtöbbet tevő Pallai Péter betegedtek meg súlyosan. A Harmóniánál az őszi évadot pontosan a Kőszegi Rhythm and Brass koncertje nyitotta volna meg, de a szomorú események miatt változtatásra volt szükség. Szerencsére, a művészi színvonal csökkenése nélkül sikerült „beugró” zenekart találni, a közönséget csodálatos, meghitt kamarazenével megajándékozó Juhász Gábor & Holló Aurél Quartet személyében. Leonard Bernstein West Side Story című alapművéből játszottak csodaszép dalokat. Juhász Gábor gitározott, Holló Aurél vibrafonon varázsolt, Kovács Zoltán nagybőgőzött és Jeszenszky György dobolt.
Szeptember 11. • Érdi Jazz Fesztivál
Az elmúlt évtizedben a jazzkedvelők már megtanulták, hogy a szeptemberben Érdre érdemes ellátogatni. Az Érdi Jazz Fesztivál a 2015-ös alapítás óta viharsebesen az egyik legjobb, legszélesebb horizontú hazai jazzrendezvénnyé vált Irk Réka gondozásában. Az egy ideje már 4 naposra bővült fesztivált hagyományosan a német AVL támogatásával a cég konferenciatermében nyitották meg, szokás szerint a jazzt a kortárs irodalommal mindig emlékezetesen összekötő különleges „Jazz és irodalom” programmal. Ezúttal Binder Károly találkozott Vass Virág íróval. Úgy vettem észre, hogy az előző évekhez hasonlóan az ilyen egyedi estek mindkét szereplőjét élénken inspirálja a partner. Binder Károly gyönyörű miniatűröket játszott a Vass Virág által empatikusan felolvasott regényrészletekre reagálva. A Szóló című regény ráadásul gyakori utalásokat tartalmazott a jazzre, hiszen a Balassagyarmatról elszármazott Deutsch ikrek a szvingkorszak Amerikájában váltak sztárokká. Binder Karcsi rendkívül érdekes megjegyzésekkel, apró korrajzokkal fűszerezte a felolvasást, de ez teljesen érthető, ugyanis ha valaki, akkor ő is beletartozik abba a szűk körbe, amelynek tagjai a legtöbbet tudnak a jazztörténetről.
Szeptember 12. • Érdi Jazz Fesztivál
Az előző évi esőáztatta rendezvénysorozat után idén visszaállt az eddig megszokott rend, nyárias időben zajlottak a koncertek a Fesztiválnak eddig is otthont adó hangulatos Múzeumkertben. Ezúttal mindent elsöpört a szving, de ezt senki sem bánta, sőt. Lakatos Ágnes az LFZE jazzének tanára ismeretségén keresztül Magyarországra látogatott Judy Niemack amerikai énekesnő, aki nemcsak fantasztikus előadóművész, hanem jegyzett énektanárnő, könyvei jelentek meg a jazzéneklésről, amelyekből több világrészen tanítanak. Judy ezúttal a Zeneakadémiára látogatott, hogy előadást tartson a magyar énekeseknek, így szerencsésen sikerült beiktatni ezt az exkluzív koncertet is. Nagyszerű koncertnek lehettünk tanúi, minden összejött. Egyedi volt a felállás is. A magyar jazzgitározás egyik ikonja, a szvinget „amerikai” szinten érző Gyárfás István, a mindenki által kedvelt és elismert Gyafi volt a fülbemászó harmóniahangszer, Csuhaj-Barna Tibor pedig gyönyörűen bőgőzött. Amint láttam, Judy-t azonnal megejtette a két magyar zenész játéka, az egész koncerten érződött a vidám egymásra hangolódás. Néhány szám erejéig Lakatos Ági is beszállt, jókat duetteztek Judy-val.
A közönség vastapsa közepette vonultak le a színpadról, de rögtön ezután azonnal folytatódott a nagy szvingelés kicsit New Orleans-i és a Mississippin közlekedő klasszikus hajók fedélzetén játszottakra hajazó zenékkel. Az Egyesült Államokból Magyarországra költözött elementáris hangú énekesnő, Clotile Bonner Farkas és kedves férjura, Farkas Norbert által alapított Clotile Bonner Farkas Quartet játszott igen jó zenéket. Egri János Jr. zongorázott és Tálas Áron dobolt. Ha már jelen volt, még Gyafi is beugrott egy számra, ezzel is megspékelve a produkciót. Ők is befűzték a közönséget, elhallgattuk volna őket is még hosszasan. Én szerencsés helyzetben voltam, mert ha nem is teljes zenekart, de Jancsikát és Áront még hosszasan hallgattam, amint hazavittem őket az éjszakai Budapest két totálisan távol eső pontjára. Az autóúton emelkedett hangulatban mindhárman Humor Harold-féle vicces történeteket mesélgettünk egymásnak. Valahogy még a komplett dobfelszerelés is befért a kocsiba, de ekkor Jancsika odajött hozzám és egy hosszabb előadás keretében kifejtette, hogy neki is lenne némi poggyásza. A történetben felbukkant egy bizonyos Roland, majd egy szinti és egy zongi is. Már éppen azon voltam, hogy pótkocsis kamion beszerzésén meditáltam, de aztán kitisztult a kép, a Roland színpadi zongora valahogy csak befért a csomagtartóba. Nem tudom, hogy például még egy dobverőpárnak találtunk volna-e helyet. Nagyon jó nap volt, két szuper koncert, utána pedig a szokásos, buli utáni hangulat.
Szeptember 13. • Érdi Jazz Fesztivál
A szombati koncertprogramban szokás szerint két zenekar lépett fel. Az első formáció egy teljesen új, érdekes felállás volt, amely Irk Réka kezdeményezésére jött létre. Kollmann Gábor altszaxofonon, Birta Miki gitáron, Mogyoró Kornél pedig a perkásokra jellemző komoly ütőhangszer-arzenálon játszott. Az igazán szokatlan dolog ebben a felállásban a megközelítés volt, ugyanis szabadon improvizáltak, tehát ez free jazz volt a legjavából. Az Érdi Jazz Fesztivál eddigi története során tudomásom szerint nem volt még ilyen. Az évek óta hűségesen visszatérő közönség sem biztos, hogy hallott már ilyesmit, ezért nagy bátorság kellett ennek a koncertnek a létrehozásához. Ugyanakkor a három zenészt ismervén nyilvánvaló volt, hogy ők úgy játszanak szabadon – zene főbb alapszabályait végig illedelmesen betartva –, hogy az nemcsak emészthető, hanem kifejezetten nagyszerű zenei élményt nyújtson a közönségnek. Engem Kollmann Gabi már az első hangoknál levett a lábamról, később aztán a többiek is. Gabi egyedül kezdett egy gyönyörű dallammal, amire hamarosan rácsatlakozott Miki és Kornél is. Így játszottak végig, komoly sikert aratva. Szerintem érdemes lenne máskor is játszaniuk ebben a formációban és szellemben.
Ezután egy másik, szintén figyelemre méltó koncert következett. Ugyan Miles Davis 1926-ban született, de a Fesztivál úgy gondolta, érdemes lenne egy Miles Davis centenáriumot megelőző koncertet szervezni, ahol öt különböző habitusú élvonalbeli magyar trombitás egyszerre mutathatja meg a Miles Davishez kapcsolódó zenei gondolatait. A fellépésnek komolyan mondom, óriási sikere volt, a közönség alig akarta leengedni a színpadról a zenekart. Fekete-Kovács Kornél művészeti vezetésével a felállás így nézett ki: Kornél mellett Fekete István, Subicz Gábor, Koós-Hutás Áron és Tűzkő Salamon trombitáltak, Cseke Gábor zongorázott, Barcza-Horváth József nagybőgőzött és Csízi László dobolt. Kornél az ezerarcú Miles Davis elképesztően gazdag, sokrétű életművének különböző korszakaiból merített igen jól összeállított programot. Volt benne minden, dögös szving, ballada, rockosabb dolgok, tipikus Davis. Külön kiemelném Fekete Pisti szívszorítóan szép játékát és trombitaszólóját a „My Funny Valentine” című, Miles Davis pályájának első felében gyakran játszott balladájában. Az est egyik legszebb pillanata volt.
Szeptember 15. • Érdi Jazz Fesztivál
A Fesztivál zárónapján tradicionálisan ismét az ifjú tehetségekből Réka által összeállított zenekar mutatkozott be. Az érdi illetőségű Horváth Szabolcs zongorázott, Fehér Melissza, a legfiatalabb generáció egyik legfigyelemreméltóbb szaxofonosa képviselte a fúvósszekciót, Papp Tamás nagybőgőzött és Éles Máté pedig dobolt. Prímán szóltak így együtt, ilyenkor az ember nyugodtnak érezheti magát, hiszen van utánpótlás, ráadásul nem is akármilyen.
Az ifjoncok után a Fesztivál záróakkordjaként a világklasszis hegedűvirtuóz, Roby Lakatos és a Gypsy Jazz Band kápráztatták el a nagyérdeműt. A felállásban további exkluzivitásként Jellinek Emil, azaz művésznevén Emilio is beszállt dobolni. A Gypsy Jazz Band normálisan dob nélkül játssza a manouche jazzt, ezúttal némileg módosult a hangzás, de a mindenen átsugárzó lendület, a virtuozitás természetesen nem változott. A zenekarban Roby Lakatos hegedült, Kárpáti Róbert, Pintér Tibor és Ladányi Gábor gitároztak, ifj. Cséki Kálmán zongorázott, Flór Noémi nagybőgőzött, Lakatos Myriam énekelt és a vendég Emilio dobolt, meg ő is énekelt.
De ha már majd’ minden hangszerből több volt jelen, Roby az egyik számban, amikor Emilio éppen főállásban énekelt, beült a dobok közé és nagyszerű ritmuskísérettel lepte meg a közönséget. Ezzel, no meg természetesen az egész programjukat jellemző tüzes zenével annyit elértek, hogy a hallgatóság ismét alig akart hazamenni a ráadások után. Nagyszerűen sikerült az idei Fesztivál is, amely méltán írta be magát a legjelentősebb magyarországi jazzfesztiválok közé. Sajnos, a koncertek környékén már lehetett hallani bizonyos helyi nehézségekről, provinciális intrikákról és egyéb visszás dolgokról is, így jelen állásban úgy fest a helyzet, hogy az Érdi Jazz Fesztivál 12. évadjára várnunk kell. Csak remélni tudom, hogy nem sokáig.
Szeptember 19. • BJC
A Harmónia szokásos péntek esti koncertsorozatában ezúttal a mindig nagyszerűen muzsikáló East Gypsy Band volt a vendég. A felállás kicsit változott, de természetesen ezúttal is az őket jellemző magas színvonalon játszottak. Balázs Elemér dobolt, Balázs József zongorázott, Orbán György nagybőgőzött, Balogh Guszti pedig énekelt. Nagyon szeretem Elemérék hozzáállását a zenéhez, bármit is játszanak, mindig nagyon odateszik magukat. Persze, nem egyedi dolog ez szerencsére, de Elemérről nekem mindig ez jut eszembe.
Szeptember 23. • BJC
Szendőfi Peti és Romhányi Áron régóta fennálló Loop Doctors formációjára mindig érdemes elmenni, mert minden alkalommal frissíteni tudják az amúgy is nagyszerű zenéjüket. Ezúttal az alapfelállású trióhoz, amelyben Gesztesi Alexandra énekelt, két ifjú tehetség csatlakozott: Fehér Melissza tenorszaxofonon, Juhász Patrik pedig dobokon. Az ifjak derekasan helytálltak, Melissza szép szólókat fújt és mindkettőjüknek sikerült elkapniuk a Loop Doctors zenei nyelvét.
Szeptember 26. • BJC
A Gitármágia koncertezett a Harmónia rendezvényén. Nagyon jól szóltak, a három gitáros – László Attila, Juhász Gábor és Gyárfás ’Gyafi’ István – szokás szerint nagy kedvvel muzsikáltak, egymásnak adogatták a zenei ötleteket, a tőlük megszokott nagyon magas fokú zenélést hallhattunk. Bennem azért némi szomorúság támadt, mert az őstag Lattmann Béla a betegsége miatt ezt a koncertet már nem tudta vállalni, ugyanis ekkor már kórházban volt. Ha már így alakult, Fonay Tibi gyönyörűen basszusgitározott, abszolút ott volt minden pillanatban, tökéletesen helyettesítette Bélát. Gyárfás Attila is finoman, rendkívül szenzibilisen dobolt ezen a koncerten is. A közönség zajos ünneplésben részesítette a zenekart még a ráadás után is.
Furcsa módon, a maradék négy szeptemberi napon valahogy nem mentem koncertekre.
Folyt. köv.
Fotó: Sztraka Ferenc
