HÁLÓ 18 és 170!
Felnőttkorba lépett az egyik legrégebbi, a megalakulása óta a nyári szüneteken, valamint a COVID járvány miatt a 2020. november és 2021. június közötti időszakon kívül, minden hónap második keddjén jazzkoncerteket rendező klub. A kulturális és közéleti eseményeknek egyaránt otthont adó Háló Egyesület jazzklubjában a programot indító Schön György és a művészeti vezetőnek felkért Deseő Csaba kitartó munkájának köszönhetően e hónap második, a 18. születésnap, a 2008. október 14-i indulás előestéjére esett keddjén immár egyben a 170. koncertre került sor. A kettős jubileumot a hagyományokhoz hűen, ahogy az 50., majd pár évvel később a 100. és a 150. klubesten, most is jazzéletünk jeleseiből válogatott zenekarral ünnepelték.
A zenekar szervezésére és a program összeállítására az összes fellépőt figyelembe vevő, gondosan vezetett statisztika szerint a 18 év alatt legtöbbet szerepelt muzsikus, Gyárfás István kapott felkérést.
Gyafi játszott a 75. születésnapját csodálatos koncerttel emlékezetessé tevő Deseő Csaba vezette All Stars formációban az 50. (2014), majd zenekarvezetőként a 100. (2019) jubileumon, így az ezúttal HÁLÓ OLD STARS néven fellépett zenekarral kapcsolatos teendőket is boldogan vállalta.
Boldogan mondtak igent a meghívott kollégák is, hiszen valamennyien a kezdetektől emlékezetes koncerteket adtak a Háló 18 éves fennállása alatt. A nyolctagú zenekarban Antal Tibor hegedült, Szalóky Béla szárnykürtön, Elek István tenorszaxofonon játszott, Varga Endre fuvolázott, György Ákos zongorázott, Csuhaj-Barna Tibor bőgőzött, Jeszenszky György dobolt, és a régebb óta fiatalokból álló oktett vezetője, Gyárfás István gitározott. Deseő Csaba köszöntőjében összefoglalta a Ferenciek terén, a Kárpátia udvarban 2006-tól társbérletben a Kolta Galériával működő Háló Közösségi Központ történetét, ahol már 2007 elejétől keddenként havi rendszerességgel megjelentek a klub műsorainak gerincét adó zenei programok. A következő évben a kamarazene, az énekelt versek és a népzenei sorozat közé a második keddre bekerült a jazz, és 2008. október 14-én Csaba egykori tanítványa, az Easy Jazz Banddel fellépő Antal Tibor koncertjével elindult a hazai jazz sokszínűségét hűen tükröző, hamar népszerűvé vált sorozat. A hőskorszak idilli állapota azonban megszakadt, a Kárpátia udvar túl jó helynek bizonyult, befolyásos körök is szemet vetettek rá, az önkormányzat 2011 végén felmondta a bérleti szerződést, és december 13-án, az emlékezetes 33. jazzklubest, Vukán György szólókoncertje után a Hálónak költöznie kellett. Vukán utolsóként a „Last Message” című szerzeményét játszotta, és akkor nem sejtettük, ez valóban az egyik utolsó üzenete volt.
Néhány hónapnyi keresgélés után a Horánszky utcában, a jezsuita Párbeszéd Házához tartozó Loyola Caféban leltek új albérleti otthonra, és újból egy hosszú és szép időszak következett. Különleges alkalmakkor a Párbeszéd Háza nagytermében is tarthattak koncerteket, ilyen volt 2014. február 11-én a Háló Jazz Klub 50. rendezvénye és egyben Deseő Csaba 75. születésnapi gálakoncertje is. 2018 óta a jóval tágasabb, felújított Semmelweis utcai S4-be költözhettek. A következő év februárjában itt ünnepelték a 96. klubesten Deseő Csaba 80. születésnapi, majd májusában a Háló 100. koncertjét is, és ahogy két éve a szeptemberi 150.-en, az itt fellépett seregnyi kiváló muzsikustól kapott emlékezetes koncertélmények felidézése után, ezúttal sem feledkeztek el azokról, akik sajnos már nem lehetnek velünk. Vukán György, Mohay András, Csepregi Gyula, Fábián Juli, Papa Fleigh, Babos Gyula, Kőszegi Imre… A főhajtás után kezdetét vette a 18 éves klub 170. koncertje.
Az elsőként játszott „Blues Up and Down” dallamai ismerősen csenghettek a Háló törzsközönsége számára, akik többségében itt voltak a klub 100. koncertjén is. Igaz, szűkebb, kvintettfelállásban halhatták, de a három szólista, Gyafi, Szalóky Béla és Elek István ezelőtt hét évvel is pazar hangulatot csinált az Orbán György és Kőszegi Imre alkotta ritmusszekcióval. A két legendás szaxofonos, Gene Ammons és Sonny Stitt közös kompozíciója ideális nyitány volt most is, bőséges lehetőséget adva mindenkinek virtuozitása megvillantásához.
A folytatásban a leginkább az Intermezzo Bandből ismert, de többek között a Miniben és Deseő Csaba kvintettjében is játszott György Ákos kapott főszerepet Henry Mancini az azonos, „The Days of Wines and Roses” című filmhez írt, a legjobb eredeti dalért Oscar-díjat kapott dalában, majd szép sorjában következtek a többiek. A meditatív swing után egy gyors jött, George Gershwintől a „Somebody Loves Me”, de már Antal Tibor főszereplésével. Elek István került a fókuszba az 1833. novemberi nagy csillaghullás ihlette „Stars Fell on Alabama”, Frank Perkins 1934-ben írt, valós eseményt feldolgozó balladájában. Az Újvidéki Operatársulat zenekarának egykori fuvolaművésze, a Szabadkáról Keszthelyre települt Varga Endre már pályafutása kezdetétől kötődött a jazzhez, Újvidéken és Keszthelyen is alapított jazz-zenekarokat, és ő a Balatongyöröki Jazz Fiesta rendezvénysorozat ötletgazdája és művészeti vezetője is. A zentai szaxofonos Laki Ákos kvartettjével és legutóbb a Balkan Moods zenekarral az S4 közönsége is megismerhette ötletgazdag improvizációit, a repertoárt tovább színesítő latin standard, Antônio Carlos Jobim szerzeménye, a „One Note Samba” az ő jutalomjátéka volt. A szambaritmusokat ringató swing, a „Rockin’ Chair” váltotta, Szalóky Béla némi iróniával megjegyezte, ebben az „old star” korban már szívesen elücsörög egy hintaszékben, ezért esett választása Hoagy Carmichael Louis Armstrong által is sokat játszott kompozíciójára.
A zenekar létszáma időközben a repertoárhoz igazodva alakult, a fináléban újra teljessé vált, mind a nyolcan színpadra álltak, Gyafi a jubileumi estre írt meglepetése, a „Háló Blues” zárta az első részt. A klub történetét szellemesen dalban elmesélő, helyben is rögtönzött, néha zenésztársaiból is önfeledt nevetést kiváltó rigmusok közben mindenki két körben szólózhatott, a tervezett, de mégis spontán alakult, szívből jövő örömzene fantasztikus hangulatot hozott.
Gyafi meglepetése után a második rész is tartogatott meglepetést, neve ugyan nem szerepelt a plakáton, de a nézőtéren ülők széles köre mégis bízott benne, hogy ha már Lakatos Ági elkísérte férjét, Csuhaj-Barna Tibort a koncertre, csak fog énekelni valamit. Így jönne be a lottóötös, a szünet után a házaspár alkotta Voice and Bass a Hunnia kiadásában frissen megjelent új, streaming formátumban is elérhető, a hétköznapi élet eseményeiből, örömeiből és megpróbáltatásaiból merítő „On Peachtree Street” című lemezükből adtak ízelítőt. A duójukhoz György Ákos és Jeszenszky György is csatlakozott a Richard Rodgers és Lorenz Hart musicalhez írt „My Romance”-ban, melynek végén az énekes meglepetésvendég nagy tapsok között engedte át helyét egy időre az instrumentális búcsúra készülő teljes létszámú zenekarnak. Deseő Csaba Gyafi triójával 2003-ban, még javában aktív korában készült lemezének címadója, a „Tale” bővebb zenekari feldolgozása a jubileumi est méltó lezárása mellett a klub 18 éves történetében részt vett muzsikusok zenés köszönete is volt Csaba művészeti vezetői munkásságának.
Egy ilyen csodálatos este természetesen nem fejeződhetett be ráadás nélkül, a közönség kitartó tapsa visszahozta a színpadról levonult zenekart. Lakatos Ági is beszállt énekelni, és egy parádés szájtrombita szólóval a klub vezetője, Schön György sem maradt ki az újabb örömzenéből.
A havonta egy alkalommal jelentkező Háló jazzkoncertek száma a nyári szüneteket figyelembe véve 18 év alatt érte el a 170-et. Szerény számításaim szerint bő három év múlva a 200-at ünnepelhetjük, én ott leszek!
Háló Jazz Klub, 2026. október 13.
Fotó: Somogyvári Péter
