Horvath Ramona megidézte Kőrössy János szellemét a Francia Intézetben
A budapesti Francia Intézetben adott csodálatos koncertet a Párizsban élő Horvath Ramona Kőrössy János tiszteletére. Ritkán kerül szóba mindkettőjük neve a hazai jazzközegben, pedig érdemes megismerni ezt a két kivételes művészt. A budapesti koncert volt a turné második állomása.
Kőrössy János, vagy ahogy külföldön hívták, Jancsy, Ianci vagy Jancy Korossy centenáriumát ünnepelték négy különböző országban Horváth Ramonának köszönhetően. Kőrössy az egyik legismertebb kelet-európai jazz-zongorista volt, akinek neve a tengerentúlon is ismertté vált. 1926-ban született Kolozsváron. A zenész magyar származású volt, aki Romániában vált híressé az akkoriban még úttörőnek számító népdal-feldolgozásaival jazz nyelven. Az 1940-es évektől meghatározó alakja volt a közép-kelet-európai jazz szcénának, Magyarországon is népszerű volt. Lemezt készített és 1962-ben fellépett a Budapesti Nemzetközi Jazzfesztiválon. 1969-ben Nyugat-Németországba távozott, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ami miatt a hazájában csak a rendszerváltás után léphetett fel újra. Bukarestben halt meg 2013-ban.
Horvath Ramona román-magyar családba született Bukarestben. Zongora főszakon szerzett diplomát. Pályáját döntően befolyásolta mentora, Kőrössy János, aki a klasszikus zenei tanulmányaitól eltérítette, és a jazz szerelmesévé tette. Éveken át együtt koncerteztek Európában, közös lemezük Missing Home / Dor de acasă címen jelent meg 2008-ban. Játéka a bebop és a swing hagyományaira épül. Napjainkban alighanem ő a Kőrössy-életmű egyik leghitelesebb interpretálója és továbbvivője. Mindeközben fontos szereplőjévé vált a párizsi jazzéletnek és jelentős nemzetközi sikereket tudhat magáénak.
Kőrössy örökségét ismertette meg a közönséggel október 26-án Budapesten a Francia Intézetben a zongorista. Előtte már a formáció egy részével felléptek egy bukaresti fesztiválon a 100. évforduló alkalmából, majd a turné további állomásain – Prágában és Párizsban – olyan városokban is felléptek, amelyek fontos állomásai voltak Jancsy életének és pályájának. A zongoraművész a dalok közben érdekességeket árult el a zeneszerzőről. Elmondta, hogy nem véletlenül játszik fiatalokkal, hiszen úgy gondolja, így tudja továbbadni annak a generációnak azt, amit ő is kapott Kőrössytől. Állandó bőgős társa, Nicolas Rageau mellett a fiatal generáció két kiemelkedő képviselője, Éles Máté (dob) és Tűzkő Salamon (trombita) voltak.
A koncert Ramona szólójával indult, Michel Legrand „No Matter What Happens” című balladájával emlékezett mentorára. Amellett, hogy virtuóz zongorista, a harmóniavilága gyönyörű, a zongoratechnikája pedig lenyűgöző. Röviden köszöntötte Kőrössy családját, akik a koncert végén érdekes emlékeket osztottak meg a helyszínen maradt közönséggel. A második számnál hagyományos triófelállásra bővültek Éles Mátéval és Nicolas Rageau-val. A következő négy szám a zongorista-zeneszerző Kőrössy pallérozott ízlését és tehetségét dicsérte. A „Delectare”-t trióban adták elő. Ez éppen azt mutatta be, hogyan emelte be a jazz nyelvezetébe a román és balkáni táncokat. Sokan az etno-jazz egyik korai úttörőjének tartják. Az érdekes 6/8-os lüktetésű dalra legszívesebben táncra perdültem volna. Majd csatlakozott hozzájuk Tűzkő Salamon, aki pár éve tűnt fel a Müpa tehetségkutatóján, ám külföldi tanulmányai miatt keveset hallhattuk itthon.
A trombitásnak remek bemutatkozással szolgált a következő, talán legismertebb Kőrössy darab, a „The Game With the Ball” című kompozíció, amiben remekül szvingelt Máté, és a végén hosszú dobszólót is hallhattunk tőle. A biztos alapot adó bőgősre támaszkodva Ramona játékosan és felszabadultan improvizált. A „La Hora” a román népzenei hatásokból merít, érdekes ritmusvilággal. A hora egy román tánc, ismétlődő motívumokkal, aminek a hangulatát ültette át jazzbe. Tűzkő Salamonnak remek szólói voltak. Nagyon jól illett a trióhoz lüktető játéka. Miközben a zenekar vezetője szvinggelt, játékában egyszerre voltak jelen a népzenei és klasszikus zenei hatások.
A „January” című lírai, melankolikus darabbal folytatták, amiben Nicolas Rageau érzékeny és dallamgazdag improvizációit csodálhattuk. Akár egy Legrand-balladának is beillet volna.
A koncertet a zongoristanő szerzeményével, a „JFK”-val zárták, amit nem az amerikai elnöknek komponált, hanem a mesterének, János Ferenc Kőrössynek. Ez remekül illett Kőrössy szerzeményei közé, hiszen épp a tőle örökölt bebopból építkező zongorajáték jelenik meg a dalban.
Bár a négyszázfős terem nem telt meg, a jelen lévő mintegy hatvan néző vastapssal jutalmazta a zenészeket. Ráadásként egy olyan zeneszerző műve hangzott el, akihez Kőrössy kötődött – Joseph Kosmától az „Autumn Leaves”–, hiszen mindketten magyar gyökerekkel rendelkeztek. Kőrössy lemezen is feldolgozta Kosma dalait.
Horváth Ramona játéka egyszerre kifinomult és légies. Ritka az a természetesség és melegség, amellyel a legvirtuózabb futamokat is képes megszólaltatni. A koncert egészét ez a finom elegancia határozta meg. A linkre kattintva érdemes meghallgatni ezt a 2015-ös lemezt, amelyről a dalok jelentős része elhangzott a koncerten.
A Francia Intézet terme csodás koncerthelyszín, mindegyik hangszer, a zongorát is beleértve, fantasztikusan szólt. Kár, hogy kevés jazzkoncertet rendeznek az épületben.
Szakcsi Jr.-ral beszélgettünk a koncert után, és elmondta, hogy édesapja nagyon jó barátságban volt Kőrössyvel. Sokszor beszélgettek és zenéltek együtt éjszakába nyúlóan. Amikor apja először meghallotta játszani, csak annyit kérdezett, hogy ki ez a fantasztikus zenész, majd jó barátságba kerültek.
Francia Intézet, 2026. október 26.
Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka
