Velem ez történt, és máris vidámabban látom a világot. A jazzszervezők élete nem egyszerű, amit a közönség sosem lát. Csütörtökön törölték félig egy interjúmat, mert nem csak a jazzfesztiválról nyilatkoztam, hanem merészeltem válaszolni az újságíró kérdéseire ugyanabban a városban, a héten fellépő jazzt játszó zenekarról is - mert kicsit részem is volt benne, hogy ők felléphettek Érden. Mindezt azért, hogy legalább valaki reklámozza e ritkán bekövetkező eseményt Érden, miután a jazzfesztivál miatt könnyebben elérem a jazzkedvelőket, mint más. Ahelyett, hogy köszönetet mondott volna az érdi művelődési ház igazgatónője, - aki már előtte többször is próbálta cenzúrázni a velem készült interjúkat,- őrjöngve hívta az újság főszerkesztőjét, hogy mer nyilatkozni bárki az ő rendezvényéről.
Az ilyen szituációk tudják elkedvetleníteni a lelkes, önkéntesen mindenét jazzre áldozó bolondokat. Ám ha ezután az egész napi feszültséget egy jazz koncerten tudja levezetni bárki, akkor a nap végén csak nevet az ilyen mindenkin átgázoló, féltékeny törtetőkön. Márpedig nekem sikerült így túltennem magam egy törökbálinti koncerten, ahol még azt is megköszönték, hogy elmentem (nem szidást kaptam, mert reklámoztam a koncertjüket).

Pataj György nevével fémjelzett jazz quintet lépett fel a törökbálinti művelődési házban, ahol a nyáron több koncertet is rendeztek a kertben, de ez az egy volt, amin valóban jazz-zenét játszottak a javából. Pallai Pétertől már mindenki tudja, hogy Pataj György őstehetség, és méltatlanul háttérbe szorított jazzmuzsikus. Törökbálinton más formációval lépett fel, mint tavaly a Harmónia Jazzműhely szervezésében, de ezt cseppet sem bántam. A ritmusszekcióban, a mindig mosolygós és hol finoman, hol erőteljesen játszó bőgős, Oláh Zoltán állt, valamint a doboknál Richter Ambrus ült, aki 2 éve nyerte meg az év fiatal jazz-zenésze versenyt, és azóta már neves zenekarokban játszik, legutóbb Hajdu Klára koncertjén hallottam iszonyú jól dobolni. A fúvósok nagy kedvenceim voltak, a kiírt Denner Árpád helyett Zana Zoltán játszott tenor szaxofonon, valamint ’Soso’ Lakatos Sándor altszaxofonon. Mindketten kitettek magukért, ahogy azt tőlük minden alkalommal megszokhattuk, amit a helyi jazzkedvelő polgármester és igazgatónő, plusz a házban működő jazzklub miatt avatott közönség óriási tapsokkal honorált.

Pataj György finom zongorajátéka és izgalmasan, ízlésesen összeállított, minden jazzrajongó által ismert, de nem agyonjátszott kompozíciók csokra, mely a kevésbé vájt fülű zenekedvelőket is szórakoztatja, rakta fel az estére a koronát. A „Quasimodo”-val kezdtek Charlie Parker szerzeményével, aki szombaton lett volna 100 éves, de hangzott el remekmű McCoy Tynertől, Oscar Levanttól, John Hicks-től, Kenny Barrontól is, amiben a zenészek remek improvizációját élvezhette a közönség.

A mellettem ülő fiatal pár meg is jegyezte, hogy ezen a nyáron ez volt az egyetlen igazi jazz-zenét játszó csapat, a többi jazznek írt formáció inkább pop stílusban játszott, és mennyire jobb igazi jazzt játszó zenészeket hallgatni!

Másnap, a fent említett érdi koncertre látogattam, már csak azért is, mert megígértem a duó hegedűművészének, hogy a pályázatához készítek képeket róluk.

Lantos Zoltán lépett fel a Jelen/lét és a ’Köszönjük Magyarország’ programjában. Nemrég olvashattuk Somogyvári Péter beszámolóját Lantos Zoltán legutóbbi, Nyitott Műhelyben történt megismételhetetlen koncertjéről. Érden pedig egész más felállásban lépett színpadra, mégpedig egy DJ-vel, Andrew J-vel. Az ilyen duó összeállítás nem mindig hozza a várt sikert jazz körökben, de Lantos Zoltán sosem hagy kétséget profizmusával kapcsolatban, nem kell csalódnunk benne. A koncert kicsit halkabban kezdődött a közeli galéria kiállítás megnyitója miatt. A téren összegyűlt közönség így a gyerekek zsivajával vegyült DJ-hegedű zenét hallgatta. Szerencsére a duó olyan zenével szolgált, hogy hamarosan csak rájuk koncentráltak a nézők. Lantos Zoli egyedi hegedűjátéka mindig lenyűgöz, már pár hangból megismerhető a játéka, annyira rendhagyó. A nálunk még unikálisnak számító nu-jazzt játszó duó, külföldön hatalmas sikereket ér el, Európa számtalan országába hívják őket fellépni.

A szépen felépített műsor a modern jazzre kevésbé nyitottakat is lekötötte, kicsit sem volt zavaró a DJ-s keverése, sőt Andrew J előre összeállított zenéi kellemesen hangzanak, meglepő, hogy a helyszínen improvizál is. Teljes harmónia látszott a két zenész között. Az egy órás műsorukban - Lantos Zoltán talán legkedveltebb szerzeményén,- a „Tarangon” kívül, elhangzott még több közös kompozíció is, a „Zen”, az „Amos” és a „Matrix”.

Voltak, akik nagy örömömre, mindkét koncerten részt vettek. Velük együtt remélem, hogy a két hét múlva kezdődő, idén kétnapos Érdi Jazz Fesztiválon kívül még lesznek a környéken jó jazz koncertek.
Addig is ajánlom azoknak, aki kedvet kaptak Lantos Zoltán hegedűjátékát meghallgatni, látogassanak el hétfőn (augusztus 31-én) a Nyitott Műhelybe, ahol ismét másik oldaláról ismerhetik meg őt, mert Juhász Gáborral fognak duó koncertet adni (http://www.nyitottmuhely.hu/program/evadnyto-koncert/).

Törökbálint, 2020. augusztus 27.
Érd, 2020. augusztus 28.

Fotó: Irk Réka