Amikor leírtam a címet az jutott eszembe, hogy nekem ugyan régi ismerős a neves norvég zongorista, de – tekintettel arra, hogy alighanem ezen a hangszeren játszik a legtöbb jazz muzsikus, akiknek nevét meg kell jegyeznie a jazzbarátoknak – feltételezhetően nem túl sokak számára cseng ismerősen ez a név. Pedig nem akárkiről van szó.

A hónap második keddjén, ha esik, ha fúj, engem biztosan az Opusban lehet megtalálni. 2017 május 26. óta (Miles Davis születésnapján) a MAO kisegyüttese a jazztörténetet író „Kind of Blue” megidézésével indította a „Legendás albumok” sorozatát, amely már – a Covid ellenére is – valahol a 60-ik „adásán” túl jár!

Nagy öröm, ha igazán kiemelkedő produkciónak lehetünk tanúi a mai idők zenei dzsungelében. Szerencsére olykor ilyennel kínálnak meg a hazai rendezők, így aztán már gyakori állomása a magyar főváros is a kortárs amerikai jazz legkiemelkedőbb képviselői által fémjelezett koncertkörutaknak.  Nos, ilyen volt nemrégen Brian Blade koncertje a Müpában és Kurt Rosenwinkel fellépése a Magyar Zene Házában. Éppen a gitáros személye lett volna az összekötő kapocs, de betegsége miatt a Fellowshipből hiányzott. Négy héttel később viszont teljes intenzitással játszott a Ligetben!

A Háló jazzrendezvényeinek 16 éves történetében még nem volt olyan koncert, ami vasárnap este került volna sorra. Október 20-án ilyen rendkívüli esemény adódott: a hazai jazzélet egyre inkább aktív szereplője, Szaniszló Richárd meghívására egy ismert amerikai vibrafonos barátja, Arthur Lipner vállalta, hogy közös koncerten mutatják be művészetüket.

Rendszeres olvasóink megfigyelhették, hogy jómagam a hónap minden keddjén az Opusban a MAO kisegyüttese által előadott „Legendás albumok” sorozat minden koncertjéről beszámolok néhány nappal később lapunkban. De ma is készülnek olyan lemezek, amelyek egyszer biztosan helyet kapnak a jazztörténet legendás albumainak sorában. Nos, – véleményem szerint – ilyen Joel Ross Nublues c. lemeze.

Üdítő hallgatnivalót jelentetett meg a zongorista Pintér Zoltán, mégpedig 2022-ben alapított formációjával, amely már nevében is elárulja azt, hogy melyik stílusirányzatot képviseli. Legyünk őszinték: a mindenki számára érthető és élvezhető melodikus modern jazz igazán „hiánycikk” a mai akusztikus kavalkádban…

A kedves olvasó joggal csodálkozhat, hogy a hat éve elhunyt lengyel trombitásnak hogyan jelenhet meg új lemeze. Az ECM ezúttal is bravúrral rukkolt elő: a világklasszis kvartett éppen 20 évvel ezelőtt rögzített felvételeit az idén januárban „vették kezelésbe” és nyáron adták ki. Manfred Eicher (az ECM főnöke) hihetetlen aktivitásának hasonlóan szenzációs példája volt a Keith Jarrett Quartet „Sleeper” című, 1979-ben Tokióban felvett lemeze, amelyet 34(!) évvel később adtak ki! Mi minden lehet még az ECM archívumában?

Ahogyan erről korábban hírt adtunk a közelmúltban a Rockmúzeumban megnyílt Szabó Gábor kiállításhoz kapcsolódóan vasárnap (szeptember 29-én) többórás rendkívül érdekes műsorsorozat várta a nagyhírű hazánkfiára emlékező közönséget.  

Több mint három éve írtunk nagy elismeréssel az izraeli tenorszaxofonos „Here Be Dragons” c. lemezéről, ami ugyan nem bemutatkozó alkotás volt, de az ECM márkán az „első fecske”. Két éve aztán „menetrendszerűen” következett az „Isabela”, amelyről ugyancsak beszámoltunk. Most pedig megjelent a „trilógia” harmadik tétele is! Ez annál is inkább elmondható, mert a kvartett tagjai – a dobos kivételével a korábbi felállással azonosak.

Honlapunkon nem ritkák a Háló Jazzklub havi rendszerességű koncertjeiről szóló beszámolók. A 2008-ban indult rendezvénysorozat nem akármilyen jubileumot ünnepelt szeptember 20-án: 150-ik alkalommal jöttek össze a kellemes környezetben kiváló muzsikára kíváncsi törzstagok és újabb vendégek, hogy világhírű hazánkfia Tony Lakatos és barátai társaságában ünnepeljék meg ezt a nevezetes napot.