Bezárt a budapesti iF Café, a folyamatnak nem látszik a vége.
Szakcsi Lakatos Béla halálának egyéves évfordulóján, tavaly október 2-án a Budapest Jazz Clubban rendezte első nagyszabású koncertjét a szellemi örökségének ápolását és a jazz népszerűsítését célul tűző, idősebbik fia által alapított, és vele együtt 25 nemzetközi szinten is elismert magyar jazzmuzsikussal létrejött egyesület. A másodikra idén júniusban, a jubileumi kulturális évadát háromnapos rendezvénysorozattal ünnepelő Várkert Bazárban, a VárkertFeszt művészeti fesztivál zárónapján került sor. A „Sound of Jazz” koncerten többségében szokatlan kombinációkban léptek színpadra az egyesület tagjai, az alkalomra összehozott új formációkban olyanok kerültek össze, akik addig nem, vagy csak ritkán játszottak egymással. A fiatal muzsikusok támogatását és bemutatását is kezdetektől a legfontosabb feladataik közé sorolták, így harmadik, "A magyar jazz generációi” gálakoncertjükön a Budapest Music Center nagytermében az általuk kiválasztott tehetségek kaptak lehetőséget a kibontakozásra és zenei párbeszédre az alapítók idősebb generációjával.
Csak hogy klasszikusokat idézzek, Gyémánt Bálint mondta itt a jazz.hu-n a Pat Metheny koncert utáni figyelemre méltó interjúban, hogy a művészet elsődleges célja sosem a szórakoztatás, hanem érzelmek kiváltása. Nehéz lenne ennél esszenciálisabban megválaszolni ezt az örök kérdést, amelyet bizonyára valamennyi művészetet kedvelő ember föltesz magának, ha éppen olyanja van. Az elmúlt szombat éjszaka a koncert után úgy szédültem ki a Jedermannból, hogy akár a fenti örökbecsű mondás is eszembe juthatott volna, ha éppen gondolkodóképes állapotban vagyok.
Nagy öröm, ha igazán kiemelkedő produkciónak lehetünk tanúi a mai idők zenei dzsungelében. Szerencsére olykor ilyennel kínálnak meg a hazai rendezők, így aztán már gyakori állomása a magyar főváros is a kortárs amerikai jazz legkiemelkedőbb képviselői által fémjelezett koncertkörutaknak. Nos, ilyen volt nemrégen Brian Blade koncertje a Müpában és Kurt Rosenwinkel fellépése a Magyar Zene Házában. Éppen a gitáros személye lett volna az összekötő kapocs, de betegsége miatt a Fellowshipből hiányzott. Négy héttel később viszont teljes intenzitással játszott a Ligetben!
Egy pilóta mesélte, hogy gyermekkorában nem messze laktak az egyik reptértől. Őt már akkor érdekelte a repülés, mire az ismerősei azt tanácsolták neki, hogy csak menjen ki a reptérre valamelyik hétvégi üzemnapon, és ha a pilóták meglátják, hogy ott álldogál érdeklődve, akkor biztosan megszánja valamelyikük és elviszi repülni egy körre. Az illető pontosan ezt tette, több alkalommal is ott ácsingózott a felszállásra készülők mellett, de soha senki nem szólt neki, hogy gyere, ülj be a repülőgépbe, kóstold meg, milyen a világ fölülről. Így csak jóval később, évek múltán kanyarodott a sorsa ismét a repülés világa felé.
A Háló jazzrendezvényeinek 16 éves történetében még nem volt olyan koncert, ami vasárnap este került volna sorra. Október 20-án ilyen rendkívüli esemény adódott: a hazai jazzélet egyre inkább aktív szereplője, Szaniszló Richárd meghívására egy ismert amerikai vibrafonos barátja, Arthur Lipner vállalta, hogy közös koncerten mutatják be művészetüket.
Szép dolog a nyugalmi állapot, de olyan sajnos csak a fizika tankönyvek példáiban szerepel szigorúan csak elméleti fogalomként, a gyakorlati életben nem létezik ez a kényelmesnek tűnő helyzet. Ha viszont már minden mozgásban van, így a művészet sem marad ki a nagy körforgásból. Stílusok, irányzatok röpködnek, és az alkotó művészek közt ugyancsak jelen van egy további, előre haladó mozgás: a következő generáció érkezése. A fiatalok hol észrevétlenül, mint a törökök anno Budavárnál, egyszer csak „hoppá, ott vannak”, máskor meg nagy zajjal berúgják az ajtót, hadd legyen világos mindenkinek, mi az ábra mostantól itten.
A Markus Stockhausen Group adta az idei Liszt Ünnep egyik jazzkoncertjét a Budapest Music Centerben. Stockhausennek sokféle zenei profilja van, de láthatóan ez az együttes az egyik legfontosabb neki. Zipernovszky Kornél tudósítása.
A Vámos Béla vezette Kanizsa Big Band fennállásának 19. évében, október 19-én adott koncertet Nagykanizsán. A 'Vendégségben a Kanizsa Big Band'-nél sorozat vendége ezúttal Csapó Krisztián harsonaművész volt. Az hogy a zenei esemény nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott, nagyrészt köszönhető Csapó Krisztián nyitottságának és érdeklődésének, másrészt a helyszínt biztosító Nagykanizsai Honvéd Kaszinó profi szervezőmunkájának! A főszerep és az érdem természetesen Vámos Bélát, a zenekar tagjait és a kiváló harsonást Csapó Krisztiánt illeti. Nem ellopva a „showt” pár gondolattal másra is kitérek.
A Budapest Jazz Club műsorszállítói, szponzorai között olykor előforduló napcserék folytán múlt héten a szokásos Jazzpéntek után a szombat is Harmóniás lett. Varga Bendegúz jórészt a több személycsere után átalakult formációjával nagyrészt a 2023 nyarán megjelent második albuma, a „Chasing Your Dreams” anyagából válogatott. A jazzpénteki szombaton a tavalyi lemezen játszott felálláshoz képest egy változás történt, egy ideje már Komjáti Áron gitározik a szerzőként, és a felvételek készítésében is részt vett Fenyvesi Mártont váltva. Májusban a JazzFeszt Budapesten is nagy sikert aratott kvartettben változatlanul a kezdetektől Bendegúzzal játszó Ávéd János szaxofonozott, Bögöthy Ádám bőgőzött, valamint az „All Stars” jelzővel is illethető középgenerációs formáció immár törzsvendégének számító Tzumo Árpád zongorázott.
A Fool Moon vokálkvintett, az a capella fesztivál házigazdái, majd pedig a világhírű The Real Group léptek fel a szegedi esemény második estjén, óriási sikerrel. Zipernovszky Kornél tudósítása.
A koncertbeszámoló egy remek koncertről készült volna, de közbeszólt ismét a bezárás réme.
Vasárnap, a fesztivál zárónapján is kitartóan sütött a nap a délutáni kezdéskor, ki napszemüveggel, ki a sapka simléderével védte szemét a színpadra irányuló sugaraktól. A napsütéses időnek persze mindenki örült, a tér benépesült, és Enyedi Sugárka Latin Jazz Tett zenéje egyből forró hangulatot hozott.
A Harmónia Jazzműhely és a legendás londoni 606 Club közötti, jelenleg az NKA által támogatott, majdnem két évtizedre visszanyúló „zenész cserekereskedelem” október 3-án, csütörtök este ismét fényes bizonyítékát szolgáltatta, hogy egy nagy koncertnek nem előfeltétele a nagy név. Mind az Egyesült Királyság, mind pedig Magyarország szinte kimeríthetetlen jazz-zenész tartalékokkal rendelkezik. Londonban senki nem hallott azelőtt Horváth Balázsról, de sokan még a szaxofonos Matt Andersonról sem, aki Észak-Angliából települt át a fővárosba.
Szombaton valószínű minden eddigi kora délutáni nézőszám rekord már a korainak vélt 16 órás kezdéskor megdőlt. Ehhez persze az előző naphoz hasonlóan kifejezetten kellemes, napsütéses idő mellett az elsőként fellépett, megalakulásától töretlen népszerűségnek örvendő Balázs Elemér Group is jócskán hozzájárult. Előzőleg többen aggódtunk, hogy létrejön-e a várt koncert, mivel jazzberkekben gyorsan terjedt a hír, Elemér kórházba került. Szerencsére a kritikus napokról már ő maga számolhatott be dobjánál ülve a közönségnek, miután a fesztivál szervezőbizottságából a zenészek mellett a sajtó munkatársainak is végig nagy segítséget nyújtó Záhonyi Enikő színpadra szólította a zenekart.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
22
|
23
|
24
| ||||
26
Dátum :
2024. nov. 26.
|
27
|
28
|
29
|
30
|