fbpx

A Bartók Konzervatórium énekes növendékeinek koncertje ismét bizonyította, hogy a fiatal énekesekben is hatalmas erő és művészi érzékenység lakozik. Az este során a közönség betekintést nyerhetett a jövő jazz gerenerációjának a világába, ahol minden egyes dallam újabb kapukat nyitott meg a zenei élmények birodalmában. 

A Harmónia Jazzműhely péntek esti műsoráról már többször megírtam, hogy anélkül is bátran felkereshetjük, hogy tájékozódnánk a kínálatról. A magam részéről havonta legalább kétszer (de olykor háromszor) is ez a választásom, és állítom, hogy még sohasem csalódtam. Az elmúlt pénteken még két felnőtt unokám is velem együtt élvezte Kanizsa Gina és a Cseke Gábor Trió fergeteges koncertjét.

A Jazzfest Budapest utolsó napjaiban újabb csábító ajánlatokkal késztette erőtartalékaik mozgósítására a több mint kéthetes programdömpingben kissé megfáradt, apadó pénztárcájú jazztábort. Ezek közé tartozott az olasz jazz egyik legkiemelkedőbb zongoristája és zeneszerzője, Antonio Faraó, a világ egyik legzseniálisabb bőgőse, John Patitucci, és a kortárs jazz legnagyobb muzsikusainak formációiban feltűnt virtuóz dobos, Gene Jackson trió koncertje az Eiffel Műhelyházban.

A Nemzeti Kulturális Alap hathatós támogatásával 16 éve szakadatlanul folyik a zenei csereskereskedelem a Budapest Jazz Clubban székelő Harmónia Jazzműhely és London legendás jazzklubja, a 606 között. Évente négy brit zenész jön a magyar fővárosba, hogy a hazai kiválóságokkal játszhasson, és évente négy magyar megy ki örömzenélni brit húzónevekkel. A „húzónév” fontos, mert mindkét ország hemzseg a világszintű tehetségektől, akik mindnyájan attól a születési hibától szenvednek, hogy édesanyjuk elfelejtette őket az Atlanti-óceán túlpartján világra hozni. 
A gyakorlatban ez azzal jár, hogy akár a BJC-be érkező brit sztárt, akár a Londonban landoló magyar jazzlegendát nagyon kevesen ismerik. Ezért általában helyi nagy húzónevekkel párosítják a külföldi sztárvendéget.

Pozsár Eszter munkássága a hazai jazz külön fejezete. Nem elég, hogy a magyar jazzvilágban alig használt fuvola legnagyobb mestere, multiinstrumentalista, aki legalább még további négy fúvóshangszeren is kiváló, emellett komponista és hangszerelő is. De még folytathatjuk a sort azzal, hogy nincs két egyforma „projektje”, művészetében a jazz, a népzene és a klasszikusok is visszaköszönnek. Így minden lemeze teljesen eltérő mind zeneileg, mind a megvalósításában közreműködő muzsikusokat illetően. Nos, legújabb albuma címében is utal erre a – jó értelemben vett – zenei eklektikára.

Két észak-afrikai oud virtuóz, Dhafer Youssef, majd Rabih Abou-Khalil után a kontinens déli részén elterülő Zuluföld kulturális örökségéből merítő zongorista, Nduduzo Makhathini földije, a dél-afrikai Doctor Dalisu Ndlazi bőgőssel, és a több éve Európában élő Lukmil Perez Herrera kubai dobossal a tradicionális afrikai dallamokat a modern jazz elemeivel ötvöző, lelket és a szellemet egyaránt megérintő zenéjével különleges élményekkel gazdagította a Jazzfest Budapest afrikai jazz kínálatát az Eiffel Műhelyházban.  

A MAO évek óta futó „Legendás albumok” koncertsorozatának évadzárója a nagy altszaxofonos, Paul Desmond egyik saját lemezének feldolgozása volt, amely nyugodtan besorolható a Jim Hall nevével fémjelzett alkotások sorába is! Így természetesen az Opus koncertnek is két „főhőse” volt: Dennert Árpád (altszaxofon) és Komjáti Áron (gitár).

„Az élet olyan, mint a jazz. A legjobb, amikor improvizálsz” - mondta George Gershwin. Ez a híres idézet jutott az eszembe, amikor a Filharmónia Magyarország évadzáró koncertjének végére értünk Nagykanizsán, május 13-án a Hevesi Sándor Művelődési Központban. Az idén húszéves Jazzation énekegyüttes teltházas műsorát hallgatva örömmel konstatáltam, milyen jó is amikor csak nézőként lehetek jelen és nem kell jegyzetelnem, fotóznom és teljes figyelmemet az előadásnak szentelhetem. Az élet azonban úgy hozta, hogy Várallyay Katus „mi lenne, ha” kedves kérésének megfelelően tollat ragadtam. Nem esett nehezemre, hiszen ez a szenzációs hangverseny teljesen elvarázsolt.

Tizennégy éve rendezik meg az UNESCO Nemzetközi Jazznapot világszerte, amelyhez mára 190 ország csatlakozott, köztük Magyarország is, immár 11 éve - Pallai Péter és Zipernovszky Kornél közreműködésének köszönhetően. Öt éve határoztam el, hogy legalább egyszer eljutok a központi rendezvényre. Miután minden évben küldtem tájékoztatást a hazai eseményekről, szórólapokat és fotókat, így az ismeretség már adott volt - csak az elhatározás kellett. Mert a JAZZ élőben az igazi! A kulisszatitkok és a pozitívumok mellett néhány negatívumra is rávilágítok (ahogy azt szoktam).

Robert Schuman francia külügyminiszter 1950. május 9-én tárta a világ elé tervét, amely elindította az európai béke, integráció és demokratikus együttműködés új korszakát, és lefektette az évtizedek során fokozatosan kialakult mai Európai Unió alapjait. Az ennek emléket állító Európa-napon idén a híressé vált Schuman-nyilatkozat 75. évfordulóját, és mi magyarok, egyben európai uniós csatlakozásunk 21. évfordulóját is ünnepeltük.

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
17
22
23
24
25
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005