Talán azzal kezdeném a rendező Filharmónia Magyarországra hangolva, s egyben figyelmüket is felhívva, hogy Nagykanizsa az a komoly zenei hagyományokkal rendelkező város, ami Pauk Anna, Strém Kálmán, Farkas Ferenc és a világhírű Sigmund Romberg (Rosenberg Zsigmond) szülővárosa. Ebből a szellemi, kulturális környezetből táplálkozva – von Haus aus – indult el zenei pályájuk.

Amikor a Jazzation fellépéséről értesültem az első gondolatom az volt, hogy mint egy falat kenyér úgy hiányzik az általuk képviselt jazz acapella forma a hazai jazzéletből, ahol többségében az instrumentális zene dominál. A Jazzation profizmusát jelzik azok a hazai és nemzetközi jazz színtéren kapott díjak, az együttes tagjainak szóló elismerések, amik a szakmán kívül a közönség értékítéletét is jól tükrözik.

Ahogyan az a kétrészes műsor felvezetőjében elhangzott, az első blokkban egy keresztmetszetet mutatnak be az együttes eddigi albumaiból válogatva. A második rész egy jazztörténeti utazás, a jazzbárónő Pannonica emlékének adózva a bebop korszakból. Hangulatkeltőnek egy közismert latin sláger Antonio Carlos Jobim szerzeménye a Samba De Uma Nota Só hangzott el portugál nyelven. Majd a magyar jazztörténelem ikonikus alakját Orlay Jenő „Chappy” Az én babám darabja következett. Az együttes tagjai Várallyay Katus együttes vezető, Kanizsa Gina, Bolyki Sára, Bolyki Barnabás és Homor Máté (Bobby McFerrin magyar hangja) produkciója már az első két számban is nagy tetszést aratott, pedig a java még csak ezután jött. Nagyon szerencsésnek bizonyult a dalok előtti narratíva, amely egyben felvezette az adott darabot. Ez a módszer az előadás végéig jó iránytűnek bizonyult a különböző stílusok befogadásához. Ez különösen hasznos volt a népzenei fejezet esetén, ahol tradicionális ír és magyar népzene gyöngyszemeiből válogattak: An Emigrant's Daughter, Betyárnóta és a Triptichon egy háromtételes népdalcsokor. Őszintén szólva, én elég kritikusan viszonyulok a népdalok tolmácsolásához, de ezek a dalokat kifejezetten ízlésesen tálalták. A zenei mixben helyet kapott Várallyay Petra és Várallay Katus sikeres szerzeménye a Aeternum, és mellette egy Wardell Gray-Annie Ross „kötelező ének darab” a Twisted. A színes műsorblokkban az együttes egyik projektjéből is bekerült egy összeállítás a Kedvenc meséink, amely több generáció kedvenc rajzfilmjeinek hangulatát idézte fel, s egyben Deák Tamás zeneszerző és big band vezető emlékének adózott.

 Várallyay Katus

 Kanizsa Gina

 Bolyki Sára

 Bolyki Barnabás

 Homor Máté

A második blokk már egy sokkal homogénebb stílusú zenei világot, a bebop korszakát, annak ikonikus zenészeit és Pannonica Rotschild életútját, jazzkalandjait idézte és keretezte. A súlypontot itt Thelonious Monk jazz-zongorista – Pannonica társa, szerelme – szerzeményei kapták. A narrációkban érdekes sztorik is elhangoztak a Rotschild családból származó hölgy eseménydús életéből, mecénási tevékenységéről, életviteléről. A sok sztoriból csak egyhez kapcsolódnék, mégpedig ahhoz a sorsszerű eseményhez, amikor a legendás szvingzongorista Teddy Wilson bemutatta Pannonicának Monk Round Midnight című darabját, ami végül elvarázsolta a fiatal családanyát és ettől az egész élete új irányt vett. Nos, volt szerencsénk Teddy Wilsont Magyarországon látni és hallani, amikor 1978-ban Nagykanizsán játszott részben szólóban és részben Berkes Balázs és Kőszegi Imre társaságában 66. születésnapján!

Ez a második műsorblokk már önmagában is egy külön cikket érdemelne, annyira kiváló dalok hangzottak el. Thelonious Monk szerzeményei mellett Fats Waller, Django Reinhard, Duke Ellington, Charlie Parker, Horace Silver és Rajmond Hubbell egy-egy remekét is előadta a Jazzattion. Lélekben velünk voltak Jon Hendricks, Mahalia Jackson, Carmen McRae, Abbey Lincoln és Dee Dee Bridgewater is. A Jazzattion tagjai külön-külön és együtt is szenzációsak voltak. Remek improvizációk, magas művészi színvonal, energikus és humoros előadásmód jellemezte ezt a hattagú együttest. Nem, nem elírás a hat tag, hiszen az erősítést végző Rácz István hangmérnök is vérbeli profi munkát végzett. Külön köszönet érte. Aki még többet szeretne tudni a Jazzationről és koncertjeiről, az interneten megtalálja őket. Aki pedig Pannonicára, Thelonious Monkra illetve Charlie Parkerra kíváncsi, azok számára is bő könyv és hanganyag érhető el. Megérdemlik a dicséretet a dalok feldolgozásainak készítői is hiszen nagyszerűen találtak bele a Jazzation zenei világába: Fehér Gábor, Csernus Szilvia, Gőbel Monó, Magyarovári Viktor, Bolyki Sára, Tompa Ábel, Kövi László, Oláh Krisztián, Szentgallay György és Jesper Holm. Végezetül köszönöm ezt a csodálatos estét a Jazzationnak! A zárógondolatokkal, amiket Várallyay Katus az elfogadásról, a toleranciáról mondott, és az igazi filantróp gondolatokkal teljes mértékben azonosulni tudok.

Nagykanizsa, Hevesi Sándor Művelődési Központ, 2025. május 13.

 Fotó: Rácz István, Halász Gyula archívum, Sztraka Ferenc