Equinox - Travel Through Time (2019)

Hegyi Zoltán 2019. július 19.

Fennállásának 25 éves jubileumának alkalmából jelentette meg legújabb lemezét a Márkus Tibor vezette Equinox zenekar. A „Travel Through Time” egyszerre állít emléket az elmúlt negyed évszázadnak, s haladja meg azt, betekintést engedve a legújabb felállás aktuális zenei törekvéseibe. Ezt a kettősséget az albumon közreműködő vendégzenészek jelenléte szavatolja, akik között a régi, ’93-as kvartett összetétel, valamint legújabb, már-már kamarazenekari méreteket öltő együttes oszlopos tagjai is feltűnnek. Az 5 énekest és 3 szaxofonost is foglalkoztató kiadványon Márkus Tibor remekül váltogatja az adott kompozíciókhoz legjobban passzoló apparátust, így az Equinox hangszerelési szempontból is egy igen változatos lemezzel örvendeztette meg a hazai jazzkedvelőket.

„Élete a jazz.” Akár szörnyen patetikus és elcsépelt frázisnak is tarthatnánk ezt, hiszen meglehetős gyakorisággal futhatunk bele ilyen meghatározásokba akár jam sessionök szünetében, a jazz klubok pultja mellett vagy a koncert után, a pótlóbuszon hazafelé tartva. Az ilyen szófordulatoknak a legtöbb esetben nincs is különösebb hatásuk egészen addig, amíg valaki meg nem tölti tartalommal. Kevés olyan jelenséggel találkozhatunk a hazai jazz-zenei palettán, aki jobban megfelel ennek, mint az újabb lemezt jegyző Equinox zenekar vezetője.

Márkus Tibor életének minden pillanatát a jazz teszi ki, melynek csak egy – persze nagyon fontos – szelete az előadóművészet. Szerzői lemezeivel sokszorosan letette a névjegyét, ugyanakkor pedagógiai munkássága szintén megkerülhetetlen. Évtizedek óta oktatja a jövő jazznemzedékeit a legfontosabb intézményekben. A Zeneakadémián és a Bartók Konziban zongorát, jazzelméletet, jazztörténetet, tanítási módszertant oktat, valamint zenekari gyakorlatot tart. Ő a 2003 óta évről évre megrendezett szombathelyi Lamantin Jazz Tábor művészeti vezetője, valamint 2007 óta a Sepsiszentgyörgyi Jazz és Improvizációs Zenei Tábor is az ő nevéhez fűződik. Számos publikáció és elméleti munka szerzője, melyek közül kiemelkedik A jazz elmélete, melynek három kötete hiánypótló jelentőségű a hazai oktatásban. Pedagógiai munkásságáért 2017-ben elnyerte a Gonda János-díjat, mely elismerés mellett az Artisjus- és Erkel-díjakat, valamint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét is magáénak tudhatja. Mindezen tevékenységein túl 2001 óta vezeti töretlen lelkesedéssel saját jazz klubját a solymári Apáczai Csere János Művelődési Házban, 2005-től pedig nem kevesebb, mint nyolc évig töltötte be a Magyar Jazz Szövetség elnöki pozícióját.

Felsorolni is nehéz ennyi elért sikert, ugyanakkor világosan kirajzolódik, hogy minden civil tevékenyég ugyanarra a gyökérre vezethető vissza: ez pedig Márkus Tibor jazz-zene irányába mutatott szűnni nem akaró rajongása, ami végső soron szerzőként és zenekarvezetőként is kulcsfontosságú tényező. Hiszen ne gondoljuk azt, hogy szenvedély nélkül bárki negyedszázados jubileumhoz kalauzolhat egy zenekart. Márpedig a „Travel Through Time” című lemezzel az Equinox már ezt a mérföldkövet is maga mögött tudhatja.

A formáció 1993-as alapításánál Márkus társa Héder Imre volt, aki egyébként szintén hallható a lemezen, egészen pontosan a címadó dalban örvendezteti meg a hallgatóságot szaxofonjátékával. A kezdeti kvartett felállás célkitűzése a John Coltrane és Wayne Shorter által megkezdett út követése volt. Az akkori zenekarban Sárvári Kovács Zsolt dobos és Benkő Róbert nagybőgős alkották a ritmusszekciót, ezzel a felállással jelentették meg az első Equinox-lemezt 1994-ben. 25 év persze hosszú idő, a zenekar tagsága kicserélődött s ezzel a folyamattal párhuzamosan át is alakult a felállás: ma a zenekar hangzásának esszenciáját a két ének és két szaxofon párba- illetve olykor-olykor szembeállítása adja. Márkus Tibor elsődleges zenei célja a lemezen bevallottan a jelen apparátusban rejlő hangzási lehetőségek kiaknázása, és az ezekkel való kísérletezés volt. Ebben kiváló partnerei a pályájuk elején járó Eszes Viktória, valamint Molnár Enikő, akik a fiatalságot jelentik a zenekari összetételben olyan társakkal, akik pár éve még az említett intézményekben egyengették az útjukat, hiszen Jeszenszky György, Csuhaj-Barna Tibor és Elek István szintén a Jazz Tanszék oktatói, akik dobos, bőgős és szaxofonos generációk sorát nevelték ki az elmúlt években. Zana Zoltán régi Equinox-tagként szintén a rutint képviseli, s szaxofonjátéka mellett EWI-n is hallható a lemez záródalában. A legfrissebb tag Enikő, aki Kovács Lindát váltotta a zenekarban - ő Héder mellett szintén feltűnik a lemezen, csak úgy, mint az énekesek sorát tovább erősítő Király Martina és Winand Gábor.

Utóbbi mindjárt a lemez nyitódalában kap nagy szerepet. Az „Unborn two girls” című szerzemény – melynek szövegét Enyedi Sugárka jegyzi - eleje törzsi dobgroove-val indul, amire Márkus billentyűs ostinatoja építkezik. Az erősen kromatikus téma először egy szaxofonon szólal meg, majd Zana és Elek szólama olykor egymást kiegészítve, olykor egymással szembeállítva szólaltatják meg a fő motívumot. A két énekes, a dal esetében Molnár Enikő és Eszes Viktória hasonló módon építik fel a téma parafrázisát, majd a szaxofonok és az énekszólamok felelgetnek egymásnak egy kifejezetten misztikusnak mondható zenei atmoszférát teremtve. A kompozíciót Winand Gábor énekszólója tetőzi be. A szerzemény végén a dob újra egyedül marad, s keretbe foglalja a művet.

A második, „On Wheels” című daltól kezdődően Eszes Viktória partnere Kovács Linda - a zenekar több évig ezzel a párossal működött. A szerzemény Juhász Gábor Kenny Wheeler című művének feldolgozása, különlegessége az aránylag szellős harmóniai ritmust ellenpontozó sűrű dobolás. A témát szintén a szaxofon- és énekpárosok mutatják be, ahol az egyik szólam sok esetben nem párhuzamban, hanem támasztószólamként funkcionál újabb színt adva a dallami struktúrának. Jeszenszky György és Csuhaj-Barna Tibor összeszokott párosa átüt a zenei szöveten, újabb és újabb impulzusokat adnak a szólistáknak és remekül irányítják a szerzemények dinamikai vonalát. A szaxofonszólót követően Márkus Tibor szintetizátor szólója elemi erővel helyezi új dimenzióba az addigi hangzásképet.

Az egyik legkülönlegesebb szerzemény az ezt követő „Lost Moments”, melynek szövegét az előző, „On Wheels”-szel egyetemben hasonlóan Kanizsa Georgina írta. A téma kibontakozása grandiózus ívet formál, mely Elek István szóló szaxofon szekvenciájával indul, melyhez Eszes Viktória kapcsolódik unisonoban. Az ő duettjük éteri hangzást kölcsönöz a dal elejének. Ezt követően a szaxofon rész kísérő szólammá transzformálódik, majd a téma elhangzik zongora, illetve zenekari kísérettel is, hogy teljes legyen a kép. A szerzeményt végül Elek István koronázza meg nagyívű szaxofonszólójával, melyet a jazz klub közönségének ovációja övez. Itt fontos megjegyezni, hogy az albumon szereplő számok közül több is, így jelen kompozíció is élőben született a szeptemberi lemezbemutató koncerten, melyek fölött hangmérnökként Susszer Balázs bábáskodott. Az ott el nem hangzó dalokat a zenekar a SuperSize stúdióban rögzítette a kiváló Dexter segédletével. Az utómunkálatok minden szerzemény esetében Glaser Péter munkáját dicsérik. Az album hangzásában ezt a kettősséget szem előtt tartva is egységesnek mondható.

A negyedik, s egyben címadó dal egy speciális koncepció köré épült. Márkus arra vállalkozott, hogy a korábban megjelenő öt lemez egy-egy meghatározó dalát gyúrja egy kompozícióba, hogy az egyszersmind összefoglaló jelleget mutasson az elmúlt 25 év tükrében, ugyanakkor előremutató is legyen. Végül a 99-es „Three Trees”, a 2002-es „Are you free” és a 2017-es „Trap” lemezek azonos című dalai, valamint az Equinox című bemutatkozó lemez „Proportion” és az „Eclectic High Energie” című kompozíciója lettek a kiválasztott számok. Először az ismerősnek ható „Are you free” csendül fel a maga orgonapontjaival, melyhez hol simulékonyabb módon, hol meglepetésszerűen csatlakoznak a további témavariációk a szöveget is jegyző Király Martina tolmácsolásában. A hallgató a címben megjelölt zenei utazásban vehet részt, melyben visszaköszön egy zenekar életműve.

A „Minimal a’la Vivaldi” című szerzemény a sűrű, nagyzenekari hangzást háttérbe szorítva Márkus Tibor és Elek István duettjében szólal meg, ráadásul utóbbi klarinét tudását is megcsillantja. A cím kettősségét kimerítően jelenítik meg, hiszen a zongora a minimalistákra jellemző, poliritmikával fűszerezett folyamzenei alapot nyújt a klarinét barokkos dallamainak, ugyanakkor hallhatóan mindkét zenész rendkívül otthonosan érzi magát ebben a kontrasztos közegben.

Ezt a „Good Luck Boy” követi. Ez eredetileg a fennállásának szintén 25 éves évfordulóját ünneplő Anima Sound System zenekar szerzeménye. A jubileum alkalmából az együttes duplalemezt jelentetett meg, melyen a zenekarvezető, Prieger Zsolt felkérésére az általa kiválasztott művészek – többek között Presser Gábor, Müller Péter „Sziámi”, a Csík Zenekar vagy éppen Márkus Tibor – saját stílusukban dolgoztak fel egy-egy Anima számot. Márkus az eredeti művet saját harmonizációjával látta el, és beleépítette a „Simple Song” című kompozícióját. A szöveg eredeti maradt, mely Németh Gergely munkája.

A lemez itt nem először vesz homlokegyenest ellentétes irányt, s az argentin tangó stílusában csendül fel a „Stolen Flowers” című szerzemény, amely a lemezen megjelenő mindösszesen három instrumentális szerzemény egyike. Hallva a zongora montunokat és a ritmusszekció feszes afro-cuban kíséretét elkönyvelhetjük, hogy a zenekar nem igazán ismer stílusbeli akadályokat.

Az utolsó előtti szám ismét egy duó, a „Solitary” címre hallgat, mellyel Kovács Linda szerzőként is bemutatkozik a lemezen. A dalszöveg itt is Király Martinától származik. A zenekarvezető harmonikus figurációi és a különleges éneklésmód gyönyörűen egészítik ki egymást, s az egész dal alatt úgy tűnik, hogy közösen konstruálják az éppen kialakuló zenei textúrát a lehető legnagyobb előadói koncentrációval és reflektivitással.

A lemez záródarabja a szintén kizárólag hangszeres zenei anyagból álló Márkus szerzemény, a „Legends of the Knights”. Érdekessége, hogy a téma először nagybőgőn hangzik el, majd Zana Zoltán EWI-n szólaltatja meg, így az akusztikus hangzásból hirtelen az elektronikus hangszínekbe kalandozhatunk át, miközben a szerzemény folyamatosan bontakozik ki dinamikailag. Ez a fajta hangszerelés szimbolikusnak mondható, hiszen valami ehhez hasonló folyamaton ment keresztül a zenekar is az elmúlt negyed évszázadban.

Összességében elmondható, hogy egy nagyon sokszínű zenei anyagról van szó. A lemez egy hosszan tartó munkafolyamatnak és rengeteg kísérletezésnek a lenyomata, amelyen Márkus Tibor kiváló kompozíciós készségei mellett remek hangszerelői kvalitásai is előtérbe kerültek, melyhez nagyon úgy tűnik, hogy a legjobb társakat választotta, letéve az asztalra a jazz és a klasszikus értelemben vett kamarazenélés végtelenül izgalmas elegyét.