A Koncz Kriszta Group debütáló albuma messzire repít és közel hoz: a személyiség legbelső magját utazza körül. Egyszerre köti össze az Univerzum legtávolabbi pontjait fénysebességgel cikázva múlt és jövő között; és van jelen véges-végig valahol a tökéletes középpontban, egy fűszál növekedésének szemlélődő lassúságával reflektálva minden pillanatra a jelenben és minden pillanatban a jelenre. 

A szerkesztőség nevében is szégyellem magam, hogy első alkalommal csak most foglalkozunk érdemben ezzel a csupa nőből álló, nagyszerű zenekarral. A Nemzetközi Nőnap alkalmával előjönni egy ilyen zenekar méltatásával azt a benyomást kelti, mintha a női jazz együttes olyan kuriózum lenne, amelyet csak ilyenkor illik előhúzni a talonból. Kis hazánkban ez sajnos valóban így van még, de az Artemis már a tizedik sikeres évét tapossa. Tény, hogy a nemzetközi tekintélynek örvendő kanadai zongoristanő, Renee Rosnes egy francia producer kérésére a 2016-os Nemzetközi Nőnapra hozta össze a zenekar első inkarnációját és vitte európai turnéra, de ez semmit nem von le a zene értékéből.

Azzal kezdeném, hogy perzsa származású jazz-zenészről még soha nem hallottam. Persze nem a skatulyába szorítás a lényeges, azaz nem kell valakit mindenáron valamilyen zenei kategóriába sorolni.

Svájcban élő magyar dobosunk a legutóbbi, remekül sikerült „Discovery” című albuma után „Metropolis” címmel elkészítette új lemezét. A címadó szerzemény akár Baselre is utalhat (világvárosnál jelentősen kisebb mérete ellenére), hiszen a Focusyear program a szélrózsa minden irányából érkező, legtehetségesebb jazz-zenészeket ebben a városban gyűjti össze. A felvételen szereplők is itt találkoztak, a francia Charley Rose szaxofonos, az olasz Lorenzo Vitolo billentyűs, Jérémie Krüttli svájci basszusgitáros, és a brazil Fabio Gouvea gitáros. Utóbbi már egy Latin Grammy-díjjal is dicsekedhet, hiszen közreműködött Hermeto Pascoal „Natureza Universal” című albumán, amely 2018-ban a legjobb jazzlemez kategóriában nyert.