Az utóbbi években a legtöbbet Elsa Valleval, tündökletes kubai feleségével szerepelt, pompás zenészekkel, például gyakran Szakcsi Lakatos Bélával kiegészülve jazz, latin jazz és latin produkciókban, mindig ugyanakkora odaadással. Kapcsolatuk mindenkinek, aki csak valamennyire is közel állt hozzájuk, és nagyon sokan vannak ilyenek, hiszen nem csak előadásaik voltak népszerűek kisebb és nagyobb színpadokon egyaránt, példaadó volt. Tanárként is rengeteg mindenkinek adtak útmutatást, bíztatást, és – amit tényleg csak ilyen roppant sokoldalú és eredeti pálya rutinjával lehet megszerezni – tippeket arra, hogy hogyan találják meg a növendékek saját útjukat. Mind a ketten rátaláltak arra, hogy nekik ez hova vezet, így természetes volt számukra, hogy a tanítás nem merült ki technikai és mesterségbeli oktatásban, hanem teljes emberként álltak tanítványaik mögött. Ebből az attitűdből születtek Elsa írásai is. Engem különösen lenyűgözött, hogy szerelmük hajnalán Gábor, egyszer erről még nekem is beszélt, milyen bizakodóan tekintett magyarországi, európai közös jövőjük elébe.

Elsa Valle - Winand Gábor

Winandra azóta néztem őszinte csodálattal, és akkor került nálam a legnagyobbakkal egy polcra, amikor Vukánnal felvették a Love Poems című lemezt (Hárs Viktorral és Balázs Elemérrel kvartettben, 1997-ben). Persze a zene szerzője Vukán György, de – és erről még a zongorista nyilatkozott nekem is a bemutató idején –, Gáborra írta, őt maga előtt látva alkotta meg a kompozíciókat, amelyek megvalósítása a magyar jazz egyik különlegesen ihletett pillanata. Örülnék, ha alkotóink gyakrabban tudnának olyan igazi odafordulással a társművészetekből inspirációt meríteni, mint Vukán tette Pablo Neruda költészetéből.

Creativ Art Trió feat. Winand Gábor

De nem ez volt az első meghatározó találkozásom Gáborral, hanem az, amikor a Trio Stendhal vendége volt a Karmelita udvarban (nem szándékolt, ámde kikerülhetetlen utalás arra, hogy hogyan változnak az idők). Frenetikus volt, és ha jól emlékszem, többet szaxofonozott akkor, mint amennyit énekelt. Utána beszélgettünk, én őszintén örültem a fiatal szólista újabb elismerésének a nagy sztárok által, de valahogy ez őt annyira nem izgatta. Persze örült neki, de biztosan érezte már akkor, anélkül, hogy bármennyire is szerénytelen lett volna, hogy még nagy dolgokra lesz képes. Több franciás vonása volt, leginkább talán ez: nonchalance.

Ha viszont arra a bizonyos lakatlan szigetre csak egy felvételt választhatnék tőle, az az ugyancsak irodalmi inspirációk által gazdagított és elmélyített Gadó-lemezek közül lehetne. Lehet, hogy éppen a Jonathan Livingstone című szerzemény volna az – bár azon a Gadó-lemezen Gábor csak egy tracken hallható. De nincs különösebb jelentősége annak, hogy Winandra vagy Gadóra keresve találja meg az ember a BMC Records kiadó honlapján ezeket a szebbnél-szebb albumokat. Sorban a Special Time (1990) óta: Corner of My Mind (2002), Agent Spirituel (2003), Different Garden (2004). Ez utóbbiak Gábor nevén jelentek meg, az Opera Budapest (2006) kettejük neve alatt, most nem sorolom a többi Gadó-albumot. Fontosabb, hogy előadói-zenekarvezetői lemezei sorában a Ramon Valle és Eric Vloeimans mellett készült Fabulas  új utakat nyitott 2009-ben. Miközben Téli Mártától Babos Gyuláig alig összeszedhető, hogy ki mindenki produkciója lett az ő hangja által több, színesebb, közvetlenebb.

Winand Gábor - Ramon Valle - Omar Calvo Rodriguez - Joe Quitzke (Müpa, 2013)

A Livingstone című számot Balázs Elemér, az 1999-es lemezen közreműködő dobos a saját együttesével a Balázs Elemér Grouppal is sokáig műsoron tartotta, hiszen ennek első és meghatározó felállása Winandot is magába foglalta. Az énekes improvizációs készsége talán minden zenésztársát lenyűgözte, a külföldi sztárokat is, akikre most nem térek külön ki, például de Stéphane Belmondo trombitás még felbukkan egy videóban. Sokan azt hitték, előbb volt szaxofonos, és ugyan a zeneiskolában klarinétozott először, középiskolától már énekesnek készült, és csak a katonaság alatt múlatta az időt a laktanyai szaxofonon gyakorlással. 
            Most különösen az Oláh Kálmán és Németh Lehel lemezére (2002) rögzített Szomorú Vasárnap jár a fejemben. Ugyanis – azért ez a szám nagyjából a legelcsépeltebb magyar sláger – Gábor ebben is fenn volt képes tartani a figyelmet trükközés, erőlködés nélkül is, itt például csak variál, nem rögtönöz, a melódiára koncentrál. És miközben énekelt impróinak kifejezési készlete, fordulatai, hangszínei, dinamikája rég kialakultak, mint például ugyanezen az albumon az Around the World-ben (Balázs Elemér), mindig hozzáadott valamit. Interpretált mindent, nem csak elénekelte az anyagot.

Gábor Winand - Kálmán Oláh duó

Ilyen pillanatokban, amikor az ember észreveszi, hogy a mókuskerék mozgatja őt, és nem fordítva, akkor egy-egy standard nem mindig annyira veretes és mélyreható szövege is új megvilágításba kerül. Ezért választottam ezt a záró felvételt.

Winand Gábor 4tet - 2011

Fotó: Lázár Miklós