A magyar születésű Laszlo Gardony (Gárdonyi László) 1983-ban költözött az Egyesült Államokban miután végzett a budapesti Bartók Béla konzervatóriumban, hogy tanulmányait a Berklee School of Musicban folytassa. Annyira tehetséges volt, hogy a diploma megszerzését követően meghívták ott tanítani. Azóta folyamatosan ingázik New York és Berklee között. Kiteljesedett rögtönzőművész, aki jóformán erőfeszítés nélkül tud improvizálni. A La Marseillaise a Berklee College-ban 2019-ben rendezett Keys Fesztiválon adott szóló koncertjét dokumentálja. Mint oly sok európai, ő sem riad vissza attól, hogy a klasszikus repertoárból keressen magának alapanyagot jazz improvizációra. Az itt található nyolc felvétel, a koncerten hallható eredeti sorrendben, mind a pillanat-szülte döntés eredménye volt. A nyitószám, a „Revolution” (amelyet minden idők egyik legnagyobb himnusza, a La Marseillaise inspirált) valahogy átcsúszik az „O Sole Mio”-ba (amelyet Angliában jobban ismernek a Walls Cornetto fagylalt reklámjaként). Ezt követően Gárdonyi felkéri a közönséget, hogy adjon meg neki négy hangot, amit meg is tesznek, és ezekből épít a zongorista elbűvölő spontán fantáziát, ami aztán zenekari erősségű klimaxba torkollik.  Ezt követi egy  másik spontán alkotás, az „On The Spot” (A helyszínen),  valamint  két örökzöld, a „Misty” és a „Quiet Now”. Gárdonyi mindvégig tudatosan alkot egy kreatív ívet a játékával, amint egyik hangulat követi a másikat. Nagyon jó zenész, aki elsajátította a meglepetés hangját. (utalás Whitney Balliett meghatározására, amely a meglepetés művészetének minősíti a jazzt – Fordító).