Klára művészetét mindig is figyelemmel kísértem, hiszen sok éven át volt a BEG, azaz a Balázs Elemér Group énekese, így számos alkalommal élvezhettem előadását. Aztán elindult szólókarrierje, és saját formációja rövid idő alatt a hazai jazz szcéna egyik legismertebb és legnépszerűbb együttese lett.  Örömmel vettem részt a „Come with Me” és a Chet Baker repertoárját feldolgozó „Plays Standards” c. lemezének bemutatóin, az Oláh Krisztiánnal készült duólemezéről pedig a Gramofonba írtam öt pontos kritikát.  Minden lemezük meglepetést hozott, újabb és újabb ötletekkel álltak elő. Honlapunk megindulása óta több fellépéséről is beszámoltunk, pedig a pandémia hosszú időn át akadályozta a koncertéletet.

Klára varázsos egyéniségét, énektudását, zeneszerzői és dalszövegírói, sőt hangszerelői képességét igen nagyra értékelem, mindezt könnyedén, fölényes biztonsággal teszi. Zenész partnereit is jól választotta meg, hiszen Cseke Gábor nemcsak kiváló zongorista, de zeneszerzésben sem utolsó, valamint hangszerelőként is kiemelkedő. Soós Marci és Richter Ambrus ritmustandemje is első osztályú – egyben itt nélkülözhetetlenül szenzitív – kíséretet biztosít. De ne feledkezzünk meg a jazzben és a népzenében abszolút biztosan eligazodó Borbély Mihály vendégjátékáról sem, aki a dalok kétharmadában működik közre. Szopránszaxofon, klarinét, tárogató és furulya játékával színesíti az előadást.  Az átdolgozások és/vagy hangszerelések Klára, Szakonyi Milán, Cseke Gábor és Balázs József munkáját dicsérik.

Klára mindig is vonzódott a magyar népzenéhez, hiszen tiszta, szép hangja eleve predesztinálja a népdalok előadására. Már az első saját nevén és együttesével készített „Come with Me” c. lemezén is elhangzik a „Volt nékem szeretőm” c. népdal, amit több koncertjén is szívesen előadott. De attól sem ódzkodott, hogy néhány olyan kedves saját szerzeményt adjon elő anyanyelvünkön, mint a Nyár, a Jó lenne, ha itt lennél stb. 2010-ben, amikor még a BEG énekesnője volt, ugyancsak magyar nyelven készítette el az Ajándék c. CD-jét, öt csodaszép karácsonyi dallal. Az is nagyon megnyerte tetszésemet, hogy Chet Baker művészetének rajongója és repertoárján olyan veretes dalok is feltűnnek, mint Freddie Mercury Love of My Life c. „pop standardje”.  Így aztán egyáltalán nem volt váratlan, hogy a „kéznél lévő” tiszta forrásból, a magyar népdalkincsből meríti legújabb lemezének repertoárját. Biztos vagyok abban, hogy ma már – alkalmazkodva a korszellemhez – nem lehet egyféle stílusban énekelni. Nagy az esélye annak, hogy a városi kultúrán nevelkedett fiatalok, de akár idősebbek is talán éppen ezen az úton találkoznak a magyar népzenével és fedezik fel annak minden szépségét.    

Az album kivitelezéséről is csak elismerőleg lehet szólni. Ez azért is nagyon figyelemreméltó, mert a népzene (vagy akár a klasszikus zene) mindenáron való „keresztezése” „cross-over”-esítése” meglehetősen divatossá vált az elmúlt évtizedekben, de sokkal szimpatikusabb ez a – Hajdu Klára által alkalmazott – gyakorlat, amikor is a népdalból nem kívánnak mindenáron jazzstandardot készíteni, hanem meghagyják természetes mivoltában, csak éppen hangszeres jazzkísérettel interpretálják.  Ugyanis felismerték a buktatóit az említett gyakorlatnak, amelyek a magyar népdalok és a jazz mindenáron való párosításával jár(hat)nak, nem ismerve fel a jazz improvizatív világa és a népzene attól alapvetően eltérő paraméterei közötti különbséget.  Nos, a Hajdu Klára Quartet ezt úgy oldotta fel, hogy a vokális részek a produkció népzenei vonulatát képviselik, míg a hangszeresek játéka a jazzes összhatást erősíti. Mindez az alkotók jó ízlését és szakmai hozzáértését bizonyítja, minden „átjön”, amit a négy művész üzen.

Figyelemreméltó, hogy a kísérőfüzetben valamennyi dal szövege megtalálható, mégpedig magyarul és angolul is. (Már ez volt a gyakorlat a „Come with Me” esetében is.) Csak dicsérni lehet ezt, hiszen a vokális zenében a szövegértés nagyon is fontos: nem azért születnek a veretes szövegek, hogy csak úgy elszálljanak. És nem szabad megfeledkezni az album szép, tetszetős dizájnjáról sem.  

Véleményem szerint úttörő vállalkozás, bár voltak előzményei, többek között a Balázs Elemér Group „Magyar népdalok” c. lemeze is, amelyen Klára is közreműködött. A magyar népdalkincs és a jazz ilyen jellegű párosításának még mindig nincs nagy hagyománya, inkább a hangszeresek jeleskednek ebben, ott viszont a népzene csak „apropót” jelent az (olykor parttalan) improvizációkhoz.  Ezért is nagyon jelentős ez a kezdeményezés, amit a legszélesebben vett zenekedvelő közönség szíves figyelmébe ajánlok. Nem afféle háttérzene ez, érdemes odafigyelni rá!

FÚVOM AZ ÉNEKEM – HAJDU KLÁRA QUARTET   feat. BORBÉLY MIHÁLY    (Szerzői kiadás)

1. Fúvom az énekem
2. Kinek van, kinek nincs
3. Megéred még azt az időt
4. Szivaroztam, megégettem a számat
5. Árva madár
6. Szomorú az idő
7. Ha te tudnád
8. A pünkösdi rózsa
9. Elment a madárka

Hajdu Klára -  ének
Cseke Gábor -  zongora
Soós Márton  - bőgő
Richter Ambrus  - dobok
vendégművész:   Borbély Mihály - szopránszaxofon, klarinét, tárogató, furulya  (1,3,5,6, 7,8)