A jazz történetében megszámlálhatatlan zongora vezette trióformáció született és készített jobbnál jobb lemezeket, elég, ha Bill Evans, Ahmad Jamal, Oscar Peterson, Keith Jarrett felvételeire gondolunk. Sokáig a zongora-bőgő-dob összeállítás vitte a prímet, aztán a 21. századba lépve megnőtt a basszusgitárosok száma a hasonló felépítésű együttesekben. Szükség volt erre, hiszen a modern zene igényli az elektronikát, és valószínűleg a bőgőnél kevésbé „ijesztő” hangszer jobban felkelti a más zenei érdeklődési körből érkező közönség figyelmét. Mondjuk úgy, hogy „rockosabbá” teszi a hangzást. Az éveken át működő triók közül meg kell említeni Hiromi Uehara japán zongoristanő basszusgitárosát, aki nem más volt, mint a legendás Anthony Jackson. (De még a stílusteremtő E.S.T bőgőse, Dan Berglund is néha letette a bőgőt…az elektronika kedvéért.)

De térjünk is rá a „Béke szilánkjai”-ra, amiből egyébként is nagy tételben szükségünk lenne a mostani időkben.  Nos, aki meghallgatja az albumot, az garantáltan közelebb kerül a lelki békéjéhez. Antal Gábor triója mindent megtesz, hogy kizökkentsen bennünket a mindennapok problémáiból, hogy lekösse figyelmünket. Az elegáns zongora-dallamok és időnként kemény dob-basszus-futamok alatt végig érezhető az összhang a három zenész között. Remekül egészítik ki egymást. Ennek az egyébként eklektikus nyolc felvételnek egyetlen unalmas pillanata sincs, egyszer sem „ül le” a zene. A sokszor klasszikus zenei alapokon nyugvó zongora-dallamokat nem ritkán a dob „groove”-jai és a „funkos” basszusgitár hozza vissza a jazz fúziós irányába.

 A trió tagjainak nincs szüksége útlevélre a (zenei) határok átlépéséhez, teljes természetességgel váltanak a rockos vagy éppen klasszikus zene ihlette ritmusok és dallamok között. Mindemellett megőrzik a mélyen jazzben gyökerező stílusukat. Az egész lemezen áthat az alázat és a tudás, amivel ritmusszekció felállásban, szólista nélkül lehoznak egy felejthetetlen 45 percet. Rögtön hozzá kell tennem, hogy az egyetlen vendég az albumon Simkó-Várnagy Mihály csellista, aki a „Just A Hunch” című számban valami elképesztőt produkál. Ha mindenképp ki kellene emelni valamit a lemezről, akkor az említett felvétel mellett a „Healing Hands” és az „Echoes of Bartók” lenne az. Nekem ezek a kedvenceim.

Ahhoz, hogy mindenki kiválaszthassa a saját kedvenceit, csak annyit kell tenni, hogy a különböző zenei platformokon megvásárolják az albumot, amely fizikai formában (CD) is elérhető, ráadásul Dukai István munkájának köszönhetően gyönyörű kivitelben.

Tracklist

1. Blurred Emotions
2. Echoes of Bartók
3. Shards of Peace Vol. I Fracture
4. Shards of Peace Vol. II Escalation
5. Shards of Peace Vol. III Aftermath
6. Healing Hands
7. Just a Hunch
8. The Underdog