2014 óta minden évben számos helyszínen, utcákon és tereken, a kis kluboktól a Művészetek Palotájáig rendezett ingyenes koncerteken mi is a világgal együtt ünnepelhetünk április 30-án a Nemzetközi Jazz Napon, melyet 2011 novemberében az UNESCO Herbie Hancock kezdeményezésére az embereket a világ minden táján közelebb hozó, a kultúrák közötti párbeszédet és megértést erősítő jazz nemzetközi napjává nyilvánított.  Már a következő évben is koncertek ezreit rendezték világszerte, az elmúlt évtizedben a világ legnagyobb jazz ünnepévé vált, melyhez tíz éve hazánk is csatlakozott. Az éppen zajló Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelt eseményei között, a harmadik JazzFest Budapest keretében már 17 órától várták az érdeklődőket a Városháza parkban.

Vasárnap az Erkel Színházban Snétberger Ferenc és Anders Jormin duó koncertjével folytatódott a harmadik JAZZFEST BUDAPEST mintegy háromhetes koncertsorozata. Mielőtt Erdélyi Zsófi a fesztivál háziasszonya színpadra szólította a két muzsikust, a fesztivál megálmodója és igazgatója, Kleb Attila köszöntötte a nézőket, röviden összefoglalva a sajtótájékoztatón is megfogalmazott főbb célokat.

Az április 27-én induló és május 15-én záruló, immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Jazzfest Budapest közel 90 koncertjén 20 ország több, mint 200 művésze 18 helyszínen lép fel. Mielőtt azonban szombaton hajnalban kezdetét venné a koncertsorozat, pénteken, a „nulladik” napon, a Hunyadi téren a cseh fotósok ötletéből kibontakozott, és az egész világon a koncerteken fotózok körében népszerűvé vált JAZZ WORLD PHOTO, a jazzfotósok világversenyének az elmúlt 10 év legjobb fotóiból összeállított kollekciót tekinthették meg az érdeklődők. A szabadtéri kiállítást a Jazzfest Budapest zárásáig, május 15-ig bárki arra járó megnézheti Hunyadi téren.

A gondosan vezetett statisztika szerint a 146. koncertre került sor múlt héten a Háló Közösségi Központ másfél évtized óta, a nyári szünet kivételével, minden hónap második keddjén jelentkező programsorozatában. Deseő Csabának, a klubestek művészeti vezetőjének köszönhetően a főmeder, a swing mellett már a kezdetektől helyet kaptak a legkülönfélébb irányzatok, így az elmúlt 15 évben napjainkig a hazai jazz sokszínűségét hűen tükrözték az itt rendezett koncertek.

A jazz történetének máig legtöbbeket elérő és egyre inkább megszólító korszakait idézte fel szombaton a Csapó Krisztián Quartet. A kiváló harsonás ezúttal többnyire énekével varázsolta el a Budapest Jazz Club közönségét, de a végig oldott, jó hangulatú koncerten bőven jutott a tapsokból a zenekar többi tagjának, a sikerhez a pár éve üstökösként berobbant fiatal zongorista, Varga Tivadar virtuozitása, valamint a két rutinos veterán, Gayer Ferenc bőgős és Weszely János dobos biztos alapokat adó, inspiráló játéka is jócskán hozzájárult.

Múlt szombaton a Fonó kissé szokatlan késői időpontra, este félkilencre meghirdetetett kettős koncertjén először a Horváth „Tojás” Gábor Trio, majd rövid szünet és átállás után a Hajdu Klára Quartet Borbély Mihállyal lépett színpadra. Mindkét zenekar főként legutolsó, 2022-ben megjelent lemezéről válogatott, és mivel mindkettőjüknek már gőzerővel készül rövidesen megjelenő új albuma, a játszottak többségét itt hallhattuk utolsó alkalommal élőben.

Skylark Metropolitan néven tavaly jószerivel spontán alakult zenekarával lépett fel szombaton az Opus Jazz Clubban a kortárs jazzélet egyik legsokoldalúbb, töretlenül új utakat feltáró muzsikusa, a zeneszerzőként, altszaxofonosként egyaránt elismert, Európa és az Egyesült Államok számos jazzfesztiválján is sikert arató Tóth Viktor. Az eddig többnyire a szomszédos országokban és vidéken koncertezett, akár „all stars” jelzővel illethető formációjába két Junior Prima-díjas, a gitáros Cseh Péter, és az ezúttal akusztikus bőgőn játszó Fonay Tibor, valamint az LFZE Jazz Tanszékének Artisjus-díjas dob művésztanára, Gyárfás Attila kapott meghívót. A klub beharangozója négy nagyszerű zenész különleges repülését ígérte, és a teltházas közönség nem csalódott, már a koncert elején a pacsirták égi városában érezhette magát.

Tavalyra lekötött, végül elmaradt koncertjét pótolta be múlt szombaton a tavasszal induló JazzFest Budapest keretében, az elmúlt évtized jazzének egyik meghatározója és legnagyobb trombitása, Ambrose Akinmusire. A legutóbbi, decemberben megjelent „Owl Song” című lemezét az eredeti, bőgős nélküli trióval bemutató európai turnéja a tervek szerint Budapesten kezdődött volna, de közben előbb Lengyelországban is adódott három lehetőség. Már akkor kiderült, a legendás gitáros, Bill Frisell mellett a lebetegedett és otthonmaradt dobos, Herlin Riley helyét átvevő Gregory Hutchinson lép majd fel az Eiffel Műhelyházban, és a turné többi állomásán.

Csütörtökön, a Budapest Jazz Clubban került sor Gerlóczy Zsigmond rendhagyó szóló zongoraestjére. Rendhagyó, mert nem készült előzetes szett lista, a koncerten ugyanis nem már megírt darabok vagy feldolgozások, hanem az első perctől az utolsóig ott helyben született dallamokból kibontakozó improvizációk hangzottak el, és rendeződtek végül a folyamatnak ívet adva, egységgé. A nézőteret jórészt egyáltalán nem a szerencsének köszönhetően megtöltő közönség részese lehetett a kompozíciók születésének, a kezdeti vajúdástól a beteljesedésig.

A magyar jazz történetének egyik legnagyobb alakja, a Pege Quartet, a Szabados zenekar, a Rákfogó és a Syrius egykori szaxofonos zsenije január 25-én nyolcvanéves lett. Az egykor a Bercsényi klub fal mellé ledobott tornaszőnyegein kuporogva játékát áhítattal hallgató korosztályom örökre a szívébe zárta, mert sokunkkal ő ismertette és szerettette meg a jazzt, ami akkor a szembenállás zenéjének számított, a szocialistának nevezett értékrenddel szemben. Hűen követtük őt a Petőfi Sándor utcába, a Ganz Mávag művházba, és persze a Syrius hajóra.