– TENORSZAXOFONOSOK IX. - (A nagy "tülkölők")

A swing korszak alkonyán, ha tetszik a bebop hajnalán számos jazz-zenész kezdett - jobb szó híján - "populista" irányba hajlani. Az öblös, kemény tónusú tenorszaxofonosok, akik roppant táncolható ritmusban, hatásfokozó hangismétlésekbe bocsátkozva, mindezt néha akrobatikus mozgással fűszerezve a fekete közönség kegyeit keresték, melynek nagy részét hidegen hagyta a bebop. A bebop és a cool is értelmiségi hallgatóságot vonzott.

1) LIONEL HAMPTON with ILLINOIS JACQUET: Flying home (1942)

Illinois Jacquet, a louisianai születésű, de Texasban nevelkedett tenoros volt a zászlóvivője ennek a stílusnak, amelyet hangszerén a "honking" vagyis tülkölés szóval jellemeztek. Jacquet 19-20 éves lehetett, amikor a vibrafonos-dobos-showman Lionel Hampton zenekarába került és ő tette emlékezetessé ezt a számot, amely a banda szignáljává vált.

2) ILLINOIS JACQUET: Blues (1944)

Illinois Jacquet hamarosan sztár státuszra tett szert. Két évvel később már szólistaként ragyogott. Most hallgassuk meg egy rendezett jam session közegében, a legelső Jazz At The Philharmonic koncerten. (A youtube helytelenül adja meg a dátumot, sőt - magyarázat híján - azt a benyomást kelti, hogy minden tenorszaxofon szóló Illinoisé volt). Az első tenor szólót a hasonlókép tülkölő Jack McVea játsza, de a tombolás a második tenorszóló folyamán hatalmasodik el a nézőtéren, amikor Jacquet a sztratoszferikus hangoktól a hörgésig járatja a szaxofonját.
Azért ne feledkezzünk meg a többi zenészről sem, mert harsonán a nagy J.J. Johnson hallható akkoriban még nem teljesen kifejlett stílusában, a gitáros az általa kitalált hangszer névadója, a legendás Les Paul, a zongorista Nat King Cole, a bőgős Johnny Miller és a dobos Lester Young öccse, Lee Young volt.

 3)  ARNETT COBB: Flying home No.2 (1944)

A sztár-szaxofonosától megfosztott Lionel Hampton hasonló képességű helyettesítést keresett és talált Arnett Cobb személyében, aki Illinois Jacqueténél érdekesebb felfogásban játszotta a zenekar szignálját, de a tülkölés neki is sajátja volt.

4)  LIONEL HAMPTON: Cobb's idea (1947

A következő rövidfilm utolsó, de legfontosabb szólistája, három évvel később még mindig Arnett Cobb. A felvétel további érdekessége Lionel Hampton mesteri "showmankedése" (elnézést egykori magyar tanáromtól, az áldott emlékű Szögi Feri bácsitól!), továbbá a zongoraszéken fenekével ugráló, roppant népszerű boogie zongorista, Milt Buckner és nem utolsó sorban, az akkor roppant modernnek mondható rövid bebop scat a Betty Bebop nevű énekesnővel, aki később saját nevén, mint Betty Carter szerzett magának megérdemelt világhírt.

5)  ILLINOIS JACQUET, BUDDY TATE, DEXTER GORDON & ARNETTE COBB: Tenor battle (1979)

Zárjuk a Nagy Tülkölők sorát egy emberöltővel később készült felvétellel, amely a North Sea Jazz Fesztiválon készült és négy tenoróriást egyesít a színpadon. A ceremónia-mester Illinois Jacquet, a kerek fejű tömzsi szaxofonos Budd Johnson, a kockás zakos a Count Basie zenekar egykori sztárja, Buddy Tate, a disztingvált magas, deres hajú figura a legendás Dexter Gordon, aki - ha kellett - bárkit letülkölt és a sajnos már mankókra támaszkodó fúvós Arnett Cobb volt

Folyt. köv.

Fotó: youtube, Gramofon Archívum

>> További cikk A nagy elődök című sorozatból <<