fbpx

Brad Mehldau – Jacob’s Ladder

2022. július 14.

Nehezen tagadható, hogy a 45-55 évvel ezelőtt keletkezett progresszív rocklemezek némelyike valódi zenei csemegékkel örvendeztette meg a hallgatót. Igaz, ez még akkor is, ha hozzátesszük: e különlegességek szinte soha nem értek el nagy népszerűséget, megmaradtak egy viszonylag szűk hallgatói kör kedvenceinek. A világhírű Led Zeppelin, Uriah Heep, Pink Floyd, Yes és Deep Purple mellett olyan páratlan jelenségeket is kitermelt magából a műfaj, mint az indiai zenéből táplálkozó Quintessence egyes albumai, az Electric Prunes f-moll rockmiséje, a The Nice Five Bridges című szvitje, vagy a holland Focus Moving Waves című lemezének B oldalán hallható, több mint húszperces kompozíció (Eruption), melyet egy 1600-ban bemutatott olasz opera, Caccini és Peri Eurüdikéje inspirált. A Jacob’s Ladder világa többé-kevésbé e fél évszázaddal ezelőtti rockbirodalomba kalauzolja vissza hallgatóit, persze a zene a zongorista zenekarvezető egyedi kreatív eszméin jócskán átszűrve szólal meg az új albumon.

Az se kétséges muzsikája követői számára, hogy Brad Mehldau egyetlen újabb lemeze se számítható ki előre. Tavaly megjelent kortárszenei műve, az Orpheus Chamber Orchestrával közösen előadott Variations on a Melancholy Theme mintha egy másik zongorista/billentyűs fejéből pattant volna elő. A mostani, 2020-21-ben rögzített zeneanyag felszínes megfigyelés szerint nosztalgikus kirándulás a múltba, azon zenékkel való mai szembenézés, melyek egykor nagy hatással voltak a klasszikus zenét tanuló kiskamasz Mehldaura. A pianista történetesen prog rockot hallgatott és tudományos fantasztikus regényeket olvasott akkoriban. Mehldau gyermekkori kedvencei közül e lemezen a Gentle Giant, a Yes és a Rush művei köszönnek vissza, de aligha kétséges, hogy az Emerson, Lake and Palmer szelleme szintén meg-megkísérti a jazzmuzsikust. Maga a zongorista így fogalmaz: „A lemezen hallható zenei vonal a prog. A prog, vagyis a progresszív rock volt gyermekkorom zenéje, mielőtt felfedeztem volna a jazzt. Ez jelentette számomra az átjárót Miles Davis, a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra és egyéb zenekarok felé, melyek viszont további jazz-zenék irányába nyitottak kaput.”

A mai Mehldau jól megválogatott csapata élén váratlan, ütős, elektronikus hibridalbummá tudta párolni régi-új rockemlékeit. Kompozíciói és átiratai megszólaltatásában olyan különböző zenei világokból verbuvált kollégák segítik, mint Chris Thile country mandolinos/énekes, Cécile McLorin Salvant jazzénekesnő, Joel Frahm szaxofonos és Mark Guiliana hip hop dobos. Mehldau nem tagadja meg önmagát: új számaiban és feldolgozásaiban (Maybe As His Skies Are Wide, (Etr’acte) Glam Perfume, Cogs In Cogs stb.) is minduntalan felbukkan az akusztikus jazztradíció képviselője, miközben tökéletesen ellátja a prog rock társulás vezetőjének feladatát is, és szintetizátorjátékáról se mondaná meg senki, hogy ez a legjobb esetben is csupán váltóhangszer a számára. Rockzenész-szerepében Mehldaunak sikerül egy stilisztikailag roppant változatos repertoárt összeállítania, amelyben különböző nyelvek (angol, német, portugál stb.), kultúrák és zenei stílusok szövődnek össze egyetlen zeneszerzői-arranzsőri fantáziában. Most csak a nyelvre fókuszálva: van itt „angyali” gyermekének és felnőtt emberi vokálozás, női és férfi szólisták, prog rock és metál éneklési manírok, torzított beszéd, éteri és evilági hangzás, sőt, a Jacob’s Ladder I – Liturgy-ban kizárólag beszélt nyelv szólal meg. Stiláris szempontból megfigyelhető, hogy az album elején és végén több jazzes részlet bukkan fel, míg a program közepét erőteljesebben uralja a rockos zenei felfogás.

A lemez éteri gyermekhanggal (Luca van den Bossche) kezdődik, mely egy lírai darabot vezet be, hogy aztán a német nyelvű Herr und Knecht-ben átadja a helyét valami egész másnak, a lemez egyetlen metál kísérletének. Az album közepére helyezett Cogs in Cogs miniatűr szvit à la Gentle Giant, és ugyanitt hallgatható meg a lemez másik legrockosabb kompozíciója, a kanadai Rush együttes Tom Sawyer című, bonyolult tempójú darabja mandolintöltettel és alkalmilag a Weather Reportot idéző billentyűzéssel. A Vou Correndo te Encontrar/Racear érdekessége Pedro Martins brazil gitáros-énekes vendégszereplése egy ¾-essé szelídített Periphery-feldolgozásban (Racear). A lemez végén felcsendülő címadó szám szintén háromtételes miniatűr szvitté teljesedik ki, és szinte elmondhatatlanul sok mindent tartalmaz a liturgikus szövegmondástól az electronicáig, a funktól a jazzes zongorázásig. Túlvilági/misztikus és evilági/triviális minőségek váltogatják egymást.

A lemez címe a Teremtés Könyvében (11, 4) szereplő ismert bibliai képet, a Jákob álmában feltűnő, a földet a mennyel összekötő lajtorját idézi meg, melyen angyalok járnak le-fel. A középkorban a létra ideája az utolsó ítélethez kapcsolódik: bizonyos ábrázolásokon a Krisztus keresztfájához támasztott erénylétrán az ördöggel folytatott küzdelmek során jutnak egyre feljebb az emberek. Ismét a zongoristát idézzük: „Isten közelébe születünk, és ahogy egyre érettebbé válunk, kivétel nélkül mindannyian, személyiségünknek megfelelően, közelebb kerülünk Hozzá vagy távolodunk Tőle. A Jákob létrája című lemez ama helyen Isten közelében kezdődik egy gyerekhanggal, majd bevonul a tettek világába. Isten mindig jelen van, de csak mi tudjuk fellelni vagy meghódítani, s mindazon örömben és bánatban, ami ezekkel együtt jár, el is veszíthetjük szem elől. Ám ő létrát állít elénk, mint Jákob álmában, mi meg felmászunk hozzá, hogy megbékéljünk önmagunkkal, befoltozzuk minden földi sebünket és végül meggyógyuljunk. Az album a mennyországról alkotott víziómmal fejeződik be: ismét gyermekként, az Ő gyermekeként, örök kegyelemben, elragadtatásban.”

 

Nonesuch, 2022

 

  1. Maybe As His Skies Are Wide
  2. Herr und Knecht
  3. (Entr'acte) Glam Perfume
  4. Cogs in Cogs, Pt. I: Dance
  5. Cogs in Cogs, Pt. II: Song
  6. Cogs in Cogs, Pt. III: Double Fugue
  7. Tom Sawyer
  8. Vou correndo te encontrar / Racecar
  9. Jacob's Ladder, Pt. I: Liturgy
  10. Jacob's Ladder, Pt. II: Song
  11. Jacob's Ladder, Pt. III: Ladder
  12. Heaven: I. All Once — II. Life Seeker  — III. Würm — IV. Epilogue: It Was a Dream but I Carry It Still

 

Közreműködik:

  • Brad Mehldau – billentyűs hangszerek, ütősök, ének, sampler
  • Luca van den Bossche – ének
  • Mark Guiliana – dob
  • John Davis – Elektron Octatrack, dobprogram
  • Joel Frahm – szoprán- és tenorszaxofon
  • Tobias Bader – ének
  • Becca Stevens – ének
  • Tinkerbell – ének
  • Lavinia Meijer – hárfa
  • Motomi Igrashi-de Jong – lirone
  • Chris Thile – ének, mandolin
  • Pedro Martins – ének, gitár
  • Safia McKinney-Askeur – ének
  • Timothy Hill – ének, basszusgitár
  • Damien Mehldau – ének
  • Joris Roelofs – basszusklarinét
  • Fleurine – ének
  • Cécile McLorin Salvant – ének
  • Paul Pouwer – nagydob

 

 

 

 

 

 

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005