A Koncz Kriszta Group 2024-ben alakult: a még huszonéves jazzénekesnő hét kiváló hangszeres zenésszel alkot nem mindennapi zenei egységet. Szándékosan nem azt írtam, hogy hét zenész kíséri az énekest - mindenekelőtt azért nem, mert az énekes is zenész, esetünkben nem is akármilyen: Kriszta a lemez hét dalából hatnak szerzője, szövegírója. A hangszeres zenészek jelenléte sem merül ki pusztán csak a kíséretben. A hangszerelés organikus szövete filmzeneszerű komplexitással megvalósuló kamarazene és hangfestés a javából, melyet élő, lélegző entitásként a nyolc művész közös játéka kelt életre. 
A formáció a Müpa Jazz Showcase-en debütált 2024. február 18-án a Müpa Fesztivál Színházban. Két különdíjat és a tehetségbörze közönségdíját is megnyerte az együttes, és nem telt bele egy esztendő, 2025. február 15-én megjelentették debütáló albumukat Travel in Time címmel.

Koncz Kriszta ezerrétű énekhangja mellett Friderikusz Péter szép ívű, meleg fényű csellójátéka hallható; Gyányi Tamás nagybőgőn és basszusgitáron ad mélységet és rugalmas, puhán sötét színeket, vagy karakteres, széles kontúrokat a zenének; Kapolcsi-Szabó Levente zongorán és Fender Rhodes-on közreműködve a harmóniák stabilitásával és a dallamok játékosságával van jelen; Majsai Roland dobol, ritmust ad és határokat szab; Osvalda Tibor szaxofonon és Szelevényi Vito trombitán új irányokat jelölnek ki és íveket járnak be a határokon innen és túl; Virág Benedek gitárjátékával teszi teljessé a hangzást minden időpillanatban. Tompa Ábel hangszerelőként mestermunkát végzett, az album stilárisan mérhetetlenül gazdag, mégis egységes, kerek egész; a sokrétű zenei textúrában a figyelmet gondosan vezető, a zenét kiteljesítő, kifinomult hangzás pedig Bobák Bence hangmérnöki utómunkájának köszönhető.

A lemez nyitódala, az A Day Alone intim, érzékeny térbe invitál már az első pillanatban. A dal életkép az alkotást megelőző és kísérő hangulatról, mely az álmos nyugalom lassúságából a cikázó gondolatok (a zongoraszólamban is tetten érhető) kuszaságába csap át, és egészen az emlékek fellapozásának pillanatáig vezet. A Day Alone prizma, mely megtöri az emlékezés tárt ablakán beömlő fényeket, és megannyi színben ragyogtatja a lemez további dalaiban. 

A teljes zenei anyag digitális megjelenését már decemberben megelőzte a második számhoz, a Metamorphosis című dalhoz készült videó, mely rengeteg színt megmutatott a készülő album impressziókban gazdag világából. A dal felvetései nyomán a storyteller hol sodró lendülettel mozdul együtt az állandó változással, gyönyörködve a múló idő arcaiban, és az idő múlásától változó saját gyermeki majd felnőtt arcában, hol meg-megállva mélázik változékonyságon és állandóságon. Mi marad, ha csak a változás az állandó, az egyetlen fix pont? Bonyolult metafizikai paradoxon, mely az állandóan változó én önazonosságának kérdését boncolgatja. 

A lemez harmadik dalához (Adriana) Majsai Roland finom és kifejező dobszólója vezet, amely aztán bossa nova lüktetésbe fordul át, a teljes zenekar becsatlakozásakor pedig ismét az alkotók új arcát, új zenei miliőt, új hangulat színeit mutatja. Ez a szín bordó és vérpiros, s hogy a dalból sütő szenvedély szerelemnek, a szerelem elengedésének, menekülésnek, szakításnak vagy búcsúnak, netán valamiféle dominancia-harc torreádori kendőjének színe, nem tudhatjuk pontosan. Friderikusz Péter csellószólója kiemelkedő ív a dalban, tökéletes arányérzékkel, mélységek és magasságok feltárásával építkező improvizáció. Egy biztos: bármi is történt, a dal vége végleges lezárás - talán megbocsátás? - és elengedés.
Negyedik zeneszámként, a lemez közepén a címadó dalt találjuk. A Travel in Time olyan, mintha egy gyerekkori fotó kelne életre: tágas terek jellemzik mind zenében, mind pedig a szöveg által megjelenő képekben. Nyári napfény, nyugalom, játék és a gyermeki képzelet határtalansága. A dal két, zeneileg különböző tételből áll: az első maga a gyermekkori emlékkép - ennek a könnyedségét, játékosságát ragadja meg Szelevényi Vito trombitaszólója. A második tétel egy már a jelenben levont konklúzió, amelyet Virág Benedek nagyívű gitárszólója vezet fel. A következtetés reménykeltő: utazni az időben igenis lehetséges, akár egy-egy illat, egy pillanatra felötlő kép segítségével.

A nyolcas felállásból csak az ének és a zongora marad a lemez talán legszemélyesebb balladájában. A To My Mother az anya-gyermek kapcsolat végtelenül bonyolult dinamikáját, rezgéstartományát járja be, egy óceánnyi hullámmal együtt mozdulva a gyermeki és anyai érzelmek oldalán is. A női sorsok, generációk láncolatának megannyi ki nem mondott titka és fájdalma oldódik fel és tisztul kristálytisztává ebben a hol viharos, hol nyugvópontra érő tenger-hullámzásban

A ballada után a lemez talán legtradicionálisabb hangzású dala következik, a Dream Flat Tires, eredetileg Joni Mitchell szerzemény. A humorral és iróniával tűzdelt szerelmes dal, amely erőteljesen magán viseli a blues jegyeit, formailag mégsem ezt követi: Tompa Ábel hangszerelésének köszönhetően teljes mértékben az oktett sajátjává formálódott. Osvalda Tibor virtuóz szaxofonszólója és Gyányi Tamás motivikus basszusgitár-szólója a tradicionális jazz világába kalauzol néhány percre. A zenekari összjáték pontos, kirobbanó energiájú.

A Come To Me az időutazás utolsó állomása, amely - ahogyan a lemez legelső dala is - ismét a jelenből szólal meg. A mantraszerű téma a jelenbe hívja a múltból is és a jövőből is mindazokat a dolgokat, amelyek esszenciálisak az élethez. Az első album mérföldkő - az utolsó dala zárókő: de az út megy tovább, ezen a gyönyörű, fényből, színekből, időből és idősíkokból épült fellegváron túl is. Ezt az utat vetíti előre a dal, Kapolcsi-Szabó Levente gyönyörű zongoraszólója ragyogja be a megérkezést - az időben megtett hosszú út-idő után - a jelenbe.

Koncz Kriszta Group: Travel in Time
Lemezbemutató koncert: 2025. március 20. • 20:00 • Opus Jazz Club

Kapcsolódó cikk: Csillagvizsgáló – videóinterjú Koncz Krisztával

Pontos leírást ITT talál.