Ki mit hallgat / Bágyi Balázs

Pallai Péter 2020. október 05.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Bágyi Balázs top 10-es listája:

Branford Marsalis és Kurt Elling: Upward Spiral

Ezzel az albummal egy hosszú Kínába tartó repülőúton találkoztam először pár éve. Néha meglepően jó a média kínálat a színvonalas légitársaságoknál. Branford munkássága fiatal korom óta az érdeklődésem középpontjában állt, azóta személyesen is többször találkoztunk. Ezen az albumon van néhány track, ami nagyon érzékenyen mesél az emberi kapcsolatokról, azon belül is a férfi-női viszonyról, amit sokat megélt, ötvenes férfiak hitelesen adnak elő. Ebben a vonatkozásban találtam némi párhuzamot az akkor épp válófélben zajló életemmel. Nagyon sok apró és leleményes zenei megoldással dolgozik a zenekar az albumon, szakmailag is igazán lebilincselő tanulmány és hát Kurt Elling hatalmas egyéniség.

Ahmad Jamal Trio: The Original Jazz Sound - Live at The Pershing Lounge (1958)

Triójáték a legmagasabb fokon. Ahmad Jamal meglátásom szerint nem kapta meg azt az elismerést karrierje során, ami járt volna neki.
Hihetetlen finom ízléssel előadott játék és mindent egybefoglalóan etalon zongora trió sound.

Tony Bennett & Bill Charlap: The Silver Lining (The Music of Jerome Kern)

Annyira jó, hogy csak az utóbbi hónapokban vétetlenül akadtam rá erre az albumra, ugyanis Pocsai Krisztával csináltunk egy Jerome Kern Songbook műsort, amelyben jócskán vannak átfedések ezen az albumon szereplő dalokkal is. Ha hallgatom korábban, a head arrangementek biztos elkezdtek volna hasonlítani... :). Tony elragadó, bámulatos, hogy valaki 80 felett így tud énekelni, a kísérő trió pedig zseniális és alázatos.

John Coltrane: A Love Supreme

Örök klasszikus, mai napig hallgatom. A Bágyi Balázs New Quartet zenéjének egy része is itt gyökerezik.

Charles Llyod New Quartet: Passin’ Thru

Másik ikon számomra, olyan jó, hogy még ma is aktív. Személyesen is találkoztam velük, egy időben Lloyd gyakran megfordult Magyarországon.

Erik Satie: The Essentional Collection

Kakukktojás a sok jazz között. Satie zongoramuzsikája sok esetben inspirációs forrás nekem a komponálás terén. Szeretem ezt az áttetsző impresszionizmust, ami árad belőle, sok ilyen hangulati elemet átveszek, amikor írok. A Continuity Jazz Suite-on is tetten érhető, illetve most az új , idei zenék némelyikén is. Leghíresebbek talán a Gnossienne és a Gymnopédie sorozatok, mindkettőből 3-3 darabot szerzett a mester.

Karosi Júlia Quartet: Love is Here To Stay

A kollégáim iránti érdeklődésből, és mint a Jazzszövetség elnöke, a szakmai felelősség okán is szoktam magyar produkciókat hallgatni.
Ez Juliék Gershwin lemeze. Szerintem rendkívül ízléses zenei megoldásokat, hangszereléseket tartalmaz. Elegáns, finom zene, mindig bent van a kocsiban a CD.
Különösen érdekelt a téma és ilyen füllel is hallgattam, ugyanis Pocsai Krisztával 2018-ban csináltunk egy albumot „Tribute to Ella” címmel, ahol több Gershwin darabot is játszunk.

Modern Art Orchestra: Foundations - Yamas and Niyamas

Ezt a zenei anyagot nem hallgattam eddig konzerv formában, viszont élőben igen. Ajánlom mindenkinek, hatalmas és rendkívül összetett munka Fekete-Kovács Kornélék részéről.

Bágyi Balázs New Quartet: Continuity Jazz Suite

Néha, mikor új anyagot írok muszáj visszanyúlni, áthallgatni a korábbiakat, hogy meglegyen a folytonosság, első sorban a zenekari sound terén. Persze közben az embert annyiféle hatás éri, annyi a történés, hogy nem kell félni attól, hogy ne tudnék frisset hozni, csak egy kiindulás. A Continuity-nél kezdtem először beemelni repetitív zenei és minimal music elemeket, no meg persze Satie, akiről fentebb már beszéltem. Mindezek a hatások pl. a Moderato tételben szépen össze is jöttek:

Bágyi Balázs New Quartet: China Jazz Suite

A megkezdett út folytatása, Li Xiaochuan sanghaji trombitás barátommal kiegészülve, ezúttal kvintettre írtam a darabokat.
Itt ami újdonság volt a korábbiakhoz képest, hogy bevezetésként, illetve átvezetésekként sok szabad zenei elemet is alkalmaztam. Egyszerűen kollektívan, néhány minimális instrukcióval improvizáltunk. Ezeknek az utaknak a folytatásához mostanában visszahallgattam ezt az albumot is.