Aki Takase Japanic: Thema Prima

Újabb szenzációs névvel büszkélkedhet a BMC: a hetvenedik születésnapját ünneplő Aki Takase a magyar fővárosban rögzítette friss lemezének anyagát, és természetesen koncertet is adott kvintettjével az Opus Jazz Clubban. Az Osakában született zongorista/komponista klasszikus zenét tanult. Előbb a kortárszene foglalkoztatta, majd érdeklődése fokozatosan az avantgárd rögtönzés és a free jazz felé fordult. Kezdetben hazájában szerzett hírnevet zenei kísérletezéseivel, majd bekapcsolódott a nemzetközi jazzéletbe. Játszott például David Murray-vel és Dave Liebmannel, de legfontosabb zenei kapcsolata természetesen férjéhez, Alexander von Schlippenbach pianistához, a német szabad jazz kimagasló alakjához köti.

Takase 1987 óta él Berlinben. A japán muzsikus a fékezhetetlenül kreatív utolsó mohikánok egyike, akinek minden megszólalása komoly figyelmet igényel. Bajos eldönteni, inkább fölényesen invenciózus, virtuóz játéka vagy jazzstílusokat és zajokat, recsegéseket bricolage-szerűen egymás mellé rakosgató dekonstruktív szellemisége nyűgözi le jobban hallgatóját. Új, Japanic nevű kvintettjével például arra vállalkozott, hogy megidézi a nagyrészt elfeledett amerikai zeneszerző, Conlon Nancarrow szellemiségét. Az élete nagy részében mexikói elvonultságban élő Nancarrow emberi kéz számára technikailag szinte megoldhatatlanul bonyolult szerzeményeit gépzongorára írta. Ez a zenei világ ötvöződik az új Takase-lemezen egyéb intertextuális motívumokkal, így a korábban már egy másik lemezen életre keltett Fats Waller stride-játékával a Madam Bum Bum című szerzeményben. Takase mostani vállalkozásában fontos szerep jut a zenén túli zajoknak is (Traffic Jam, Monday in Budapest stb.), valamint torzított slágerélményeknek, gutturális rappelésnek és beszédnek (Wüstenschiff), jelezve, hogy számára a muzsika fogalma nem szűkíthető a hangstúdiók és koncerttermek falai között megszólaló „szép” hangokra. Hasonlóan az olyan experimentalistákhoz, mint Mikołaj Trzaska (Danziger Strassenmusik) az utca zörejeit is beemeli kompozícióiba. Erről DJ Illvibe gondoskodik lemezjátszóival és elektromos zajkeltőivel az új kvintettben. Színpompájában vidám zene, mely egyetlen más mester vegykonyhájában sem születhetett volna meg, csakis Aki Takaséében.

BMC CD 268

1. Traffic Jam
2. Thema Prima
3. A Goldfish in Space
4. Mannen i tarnet
5. Wüstenschiff
6. Hello Welcome
7. Monday in Budapest
8. Les Constructeurs
9. Berlin Express
10. Madam Bum Bum

Előadók:

Johannes Fink - bőgő
Dag Magnus Narvesen - dob
Aki Takase - zongora
Daniel Erdmann - szaxofon
DJ Illvibe* - elektronika

Daniel Erdmann’s Velvet Revolution Featuring Théo Ceccaldi & Jim Hart: Won’t Put No Flag Out

A trió korábbi BMC-lemezén (A Short Moment of Zero G) már megmutatta, milyen unikális hangzásra képes a tenorszaxofon-hegedű-vibrafon hármas. A Bársonyos Forradalom valóban bársonyfinomságú jazz-kamarazenét játszik, mely a darabok egy részében egyszerű(nek tűnő) ötletekből indul ki, máskor pedig miniatűr avantgárd kompozícióvá fejlődik (Justine Again, Abstract Love Song). Erdmann többféle stílusban mozog otthonosan. A tenor és a hegedű összjátékából nemegyszer egy Garbarek-Shankar kettős készül kibomlani, de Erdmann még időben hangzást vált, így nem érheti a kopírozás vádja. Más számokban szabadabb az improvizáció és rekedtebbek a hangok, egy-egy dirty sound is becsúszik, mintha Pharoah Sanders iskolájában nevelkedett volna a muzsikus. Erdmann jegyzi a lemezt, mégis inkább a három zenész közös munkáját kell kiemelnünk. A vonós és pengetős játékban egyaránt eredeti Ceccaldi és a szintén saját utakat járó Hart egyenrangú partner. Utóbbi például a La Tigresse című darabban mutatja ki tigriskörmeit, Ceccaldi pedig talán a pizzicato számokban a legjobb, akkor is, amikor csupán kísér.

BMC CD 282

1. Won’t Put No Flag Out
2. Except the Velvet Flag
3. La Tigresse
4. Give the Soul Some Rest
5. Justine
6. Over the Rainbow
7. Abstract Love Song
8. Outcast
9. Bring Me Moon
10. Kauas pilvat karkavaat
11. Justine, Again
12. The Fuel of Life

Előadók:
Daniel Erdmann – tenorszaxofon
Théo Ceccaldi – hegedű, brácsa
Jim Hart – vibrafon, ütőhangszerek (11)

Weidner/Dumoulin/Graupe/Terzic: Melanoia

A melanoia szót hiába is keressük az Idegen szavak szótárában. Nem a pigmenttermelő sejtekből kialakuló kóros bőrelváltozások egyike – semmi köze a melanomához. Egyedi kontamináció: a melankólia és a paranoia együttes átélését nevezi így a szerb/német dobos Dejan Terzic, aki 2012-ben ezen a néven hozta létre együttesét. Pillanatnyilag kvartettről van szó, mely a dobon kívül altszaxofonból, zongorából és héthúros gitárból áll. Ám ritkák azok a pillanatok, amikor a hallgató úgy érzi, valóban részesülhet a melanoia érzésében. Olyan szerzeményekben, mint a UCB vagy a B-longing and Beyond inkább melankóliát hallunk paranoia nélkül. A nyitó Schnell vagy a Gravity pedig fordítva: a paranoiából ad némi ízelítőt, de melankóliából semmit. Az azonnal hallható, hogy négy kiváló zenész közös munkájáról van szó, de be kell látnunk, hogy az előző BMC-albumukon (Red) megszólaló Luzia von Wyl-szerzemények érdekesebbek voltak. Terzic modern jazzt repetitív elemekkel, rockos riffekkel és indusztriális effektekkel ötvöző, hangsúlyos ritmus- és hangulatváltásokkal megtűzdelt kompozíciói talán egy furcsa álomlogikát követnek, melybe nem könnyű követni a zenekart.

BMC CD 238

1. Schnell
2. Metanoia
3. MPO-3
4. Gravity
5. New Coalescence
6. UCB
7. Trainride
8. B-longing And Beyond

Előadók:

Christian Weidner - altszaxofon
Dejan Terzic* - dob, Glockenspiel
Ronny Graupe - gitár
Jozef Dumouli - zongora, Fender Rhodes

Gramofon másodközlés