A Magyar Jazz Szövetség sokféle irányban próbálja segíteni a hazai jazz helyzetét. A Jazz Szövetség elnökségi tagját, Csapó Krisztiánt kérdeztem arról, hogy miért mentek Brémába és mik voltak a tapasztalataik.

• Irk Réka / Jazz.hu: Hogyan néz ki ez az észak-németországi vásár? Kik jelennek meg, vesznek részt rajta, és hány napig tart?
• Csapó Krisztián: A jazzahead! 3 napos vásár, ahol különböző országok jazz-szervezetei, kiadók, jazzklubok, fesztiválok, tematikus magazinok, rádiók, tv-csatornák, zenekarok, szólisták, zenei menedzsmentek vonulnak fel saját standdal. Ezzel párhuzamosan zajlik egy showcase, ahol a jazz-zenészek szakmai közönség előtt mutatkozhatnak be. Tavaly Gyémánt Bálint képviselte hazánkat, idén a Budapest Music Center közbenjárására Harcsa Veronika lépett fel Schubert Now! című produkciójával.
  A BMC-t azért is érdemes kiemelni, mert ők jó példaként járnak előttünk. Tudomásom szerint a kiállítás 2006-os indulása óta saját standdal jelennek meg, a helyszínen is tapasztalható volt, hogy jól ismert brand lettek az európai színtéren. Az Opus Jazz Club és a BMC Records párhuzamosan promótálja a megjelenő lemezeket és a klub programját. Bognár Tamás, a kiadó menedzsere és Hernádi Zsolt, az Opus vezetője is nagyon barátságosan álltak hozzánk és jó tanácsokkal láttak el minket.
  Visszatérve a kiállításra, rengeteg kísérőprogram van szerte a városban, idén például volt tematikus skandináv klubest, ahol többek között a finn Peela is fellépett, amit a Finn Jazz Szövetség vezetőjével, valamint néhány finn és észt zenésszel hallgathattam meg. Hozzájuk kapcsolódási pont volt a finn delegációval érkező szaxofonos, William Suvanne, akit Helsinkiben ismertem meg és néhány éve Budapesten is koncerteztünk.
  A vásáron kiállító szervezetek standjai változatosak, vannak egészen grandiózusak, vannak kisebbek is. Érdekesség, hogy például a Balti államok összefogtak és hasonló dizájnnal, egymás mellett, egymást erősítve jelentek meg.
  A kiállítók között szerepelt például a legendás Downbeat magazin vagy a brit Jazzwise, de voltak német és olasz nyelvű nyomtatott magazinok is.
  A látogatók háttere változatos, a legkülönbözőbb országokból érkeznek rádiós szerkesztők, fesztiváligazgatók, klubos szervezők, zenészek, menedzserek, zenekarok.

• Irk Réka / Jazz.hu: Idén először képviseltettétek magatokat szövetségi szinten a jazzahead!-en. Hányan utaztatok ki, miért tartottátok fontosnak a megjelenést, és hogyan mutatkozott be az MJSZ Brémában?
• Csapó Krisztián: A megfogalmazott céljaink között volt, hogy nemzetközi színtéren is láthatóbbá tegyük a magyar jazzt. Van néhány ismert nemzetközi szólistánk és néhány külföldön turnézó zenekar, de sok tehetség nem jut el az európai fesztiválokra. Még a tanulási fázisban vagyunk, ez az első lépés volt, de nagyon sokat tanultunk és értékes kapcsolatokkal gazdagodtunk.
  Gayer Ferenc elnök úr mellett Albert Zoltán (Zolbert) elnökségi tag és jómagam alkottuk a delegációt. Az elnök jelenléte nyilván nem kérdés, ráadásul Ferenc kezdeményező, jól alakít ki új kapcsolatokat és kiválóan beszél németül is. Zolbert szintén nagy nemzetközi rutinnal rendelkezik, a Hauser produkcióval világszerte turnézik, jól beszél angolul, sok olyan készsége van, ami nagy hasznunkra volt. Nekem sem ismeretlen a nemzetközi közeg, kifejezetten élveztem, hogy egy multikulturális közegben mutathatjuk be a magyar jazz értékeit.
  Az első alkalom lévén egy kisebb standot béreltünk. Megkértem Borlai Gergőt és Tony Lakatost, akik mindketten a Magyar Jazz Tiszteletbeli Nagykövetei, hogy legyenek Brémában is a Magyar Jazz Szövetség arcai, amit szívesen vállaltak. Mindkettőjükről tettünk ki plakátot, sokan megálltak, ha valamelyiküket felismerték. Ez jó kiindulópont volt a beszélgetésekhez, onnan már csak folytatnunk kellett a diskurzust.
  Emellett készítettem egy 20 oldalas angol nyelvű kiadványt is, ennek a címlapjára is Gergő került. Ebben röviden összefoglaltam a magyar jazz történetét, volt benne elnöki köszöntő, a vezetőség bemutatkozása, interjú Borlai Gergővel és Tony Lakatossal. Bemutattuk a rendezvényeinket és bemutatkozott néhány szervezet és intézmény is, többek között a MÜPA, a Harmónia Jazzműhely, a Budapest Jazz Club vagy épp a Jazz.hu. Ebből több száz darabot vittek el a világ minden tájáról érkező látogatók.
  Vittünk magyar jazz cd-ket és bakelitet is, amiket promóciós célból adtunk rádióállomásoknak, szervezőknek, gyűjtőknek, partner szervezeteknek. (Pl.: Szakcsi Jr., Szőke Nikoletta, Tzumo, Halper Experiment vagy épp Oláh Krisztián lemezeit.)
  Létrehoztunk új, professzionális, @hunjazzfed.hu-ra végződő e-mail címeket is, gyártattunk névjegykártyákat és ezeket is oda tudtuk adni, amikor valaki bemutatkozás után a saját kártyáját nyújtotta felénk. Apró dolgok, de ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre komolyabban vehető módon kommunikáljon a szervezetünk.

• Irk Réka / Jazz.hu: Milyen lehetőségek adódtak arra, hogy kapcsolatba lépjetek olyan szakemberekkel, akik kulcsfontosságúak lehetnek a magyar jazzmuzsikusok számára?
• Csapó Krisztián: Két módon tudtunk kapcsolatokat építeni, divatos szóval networkingelni. Egyrészt hármunk közül mindig állt valaki a standnál, ahova folyamatosan érkeztek a látogatók. Voltak olyan szervezetek is, akiknek nem volt saját kiállítóhelye, viszont résztvevők voltak és keresték az új lehetőségeket. Így volt jelen a New York-i Jazz at Lincoln Center vagy épp a londoni Ronnie Scott’s egy-egy szervezője is. Megkeresett minket a standunknál az egyik legnagyobb olasz jazzfesztivál egyik szervezője is, akivel együttműködésről tárgyaltunk, de így jött oda hozzánk például egy horvát jazzfesztivál két vezetője is, akikkel már 2025-ös kollaborációról is beszéltünk. Konkrét neveket csak azért nem mondok, mert még tárgyalás alatt vannak az együttműködések, mindenesetre nagyszerű lehetőség, ha mi felléptetünk egy külföldi zenekart valamelyik rendezvényünkön, cserébe egy-két magyar zenekar lehetőséget kap egy európai jazzfesztiválon.
  A másik kapcsolatteremtési mód az volt, hogy mi beszéltünk le találkozókat vagy mentünk oda egy-egy szervezet standjához. Így kerültünk kapcsolatba például a lengyel, az olasz, az ausztrál, a bolgár, a svájci, a román, a finn, az észt, a dán, az ukrán, a spanyol vagy görög szervezetekkel. Tárgyalást folytattunk a European Jazz Network egyik vezetőjével is a Magyar Jazz Szövetség esetleges jövőbeni tagságáról.
  A külföldi szervezeteknél is sok magyar származású vezetővel és zenésszel ismerkedtünk meg. A Román Kulturális Intézet alelnöke, Weinberger Attila például ilyen, ők nagyon hamar össze is barátkoztak Gayer Ferenc elnök úrral és közös projekteket terveznek. Azt láttuk meg, hogy logikus a környező országokkal összefogni, és van nyitottság is az ottani szervezetek részéről.
  Az egyik nagy német város jazzirodája kvázi jazz szövetségként fogja össze a műfaj ottani szereplőit, ennek a vezetője is egy magyar hölgy. Összeismerkedtünk egy kiváló magyar származású, svájci jazzharsonással, a neve Florian Weiss, ő is nagyon jó ötleteket adott és nagyszerű big band darabjai vannak, amiket remélhetőleg Magyarországon is bemutathat.
  Ha már a kint résztvevő magyarokról beszélünk, külön kiemelendő Égerházi Attila, a Djabe vezetője, aki nagyon sokat segített abban, hogy a Magyar Jazz Szövetség ott lehessen az idei jazzahead! kiállításon. Ő is példaértékűen promótálja a magas színvonalú zenekarát, amivel rendszeres látogatói Európa legnívósabb színpadainak. A mellettünk lévő standon high-end audio rendszerek segítségével mutatta be a Djabe és Steve Hackett közös produkcióját.

• Irk Réka / Jazz.hu: Milyen visszajelzések érkeztek a jelenlétetekről? Milyen előnyökkel járhat ez a magyar jazzközösségnek számára?
• Csapó Krisztián: Sokan láttak el minket nagyon jó tanácsokkal, a mellettünk lévő nagy bolgár stand vezetői elmondták, hogy néhány éve hasonlóan, kicsiben kezdték, most már a kormányzat is látja ennek az országimázsra gyakorolt jó hatását és nagyobb támogatással, nagyobb léptékben tudnak gondolkodni.
  Jellemző, hogy délutánonként fogadásokkal próbálják odacsalogatni a látogatókat/résztvevőket az egyes országok szervezetei. Az olaszok óriási, régiókat összefogó részén olasz borkóstolóra invitálták a tömeget. Így tettek a chile-i, az ausztrál, a spanyol, portugál, görög, francia kiállítók is, emellé persze sajtokat, olivát, egyéb regionális jellegzetességeket is kínáltak.
  A lengyelek egy különleges, kocka alakú csendes szobával készültek, amiből semmi zaj nem szűrődött ki. Aki hallani is szerette volna az ablakon keresztül látott zenészek koncertjét, annak egy vezeték nélküli fejhallgatót kellett felvennie. Nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki az ott koncertező Wojtek Pilichowski basszusgitárossal és a menedzsmentjével, talán hamarosan hazánkban is hallható lesz a virtuóz játéka. Számomra a lengyeleké volt a leglátványosabb, ötletesebb és tartalmasabb stand. Rengeteg jó ötletük volt, figyelemkeltő például, hogy a fiatal lengyel jazz-zenészeket bemutató válogatást magnókazettán osztogatták. A sok hasonló szórólap és CD között ez kitűnik és persze, aki nem tudja lejátszani, egy QR-kódot is talált a kazetta borítóján.
  A fentebb említett fogadások kötetlenebb légkört teremtenek és amellett, hogy odavonzzák az adott ország pultjához a résztvevőket, akik cserébe elolvassák a szórólapokat, elviszik a lemezeket, névjegykártyákat és elbeszélgetnek a házigazdákkal, nagyon érdekes információk lelőhelyei is tudnak lenni.
  Talán, ha jövőre is megjelenik a Magyar Jazz Szövetség, mi is összekapcsolhatjuk a magyar jazz promótálását a hazai borok és a gasztronómia bemutatásával, amire talán még több forrást tudunk szerezni.
  Nagyon nyitottak voltak felénk a látogatók és a kiállítók is, rengetegen vitték el a szóróanyagainkat és az összes lemez elfogyott. Számos minket megkereső zenészt igazítottunk útba és láttunk el kontaktokkal, amikor magyar klubokról, fesztiválokról vagy zenészekről érdeklődtek. Reméljük, hogy az első kollaboráció már idén ősszel megtörténik és jövőre sokkal több kapu kitárul a magyar jazz-zenészek előtt.
  Az első fárasztó nap végén átbeszéltük a tapasztalatokat, feldolgoztuk a rengeteg összegyűjtött névjegykártyát, kontaktot és szóróanyagot. Azt is kitaláltuk, hogy a második napra mi legyen a stratégiánk, és mi az, amit ezen a ponton mi kínálhatunk. Ernyőszervezetként egyrészt minden magyar jazz-zenészt, klubot, koncertszervezőt, fesztivált, oktatási intézményt igyekeztünk képviselni. Ha kérdés merült fel, vagy kontaktot kértek tőlünk, a megfelelő személyhez irányítottuk az érdeklődőt.
  Másrészt szándékunk volt új koncertlehetőségek teremtése a magyar jazz-zenészek számára. Ennek érdekében több fesztiválnak is felajánlottuk, hogy delegálhatnak zenekart a mi rendezvényeink valamelyikére, cserébe mi is kiajánlunk magyar zenekart az általuk vezetett eseményekre.
  Fontos volt, hogy vigyük a közösségünk jó hírét és eloszlassuk a politika által generált tévhiteket is. Jó volt látni, hogy ez a műfaj és a zene egyesíti az embereket, évtizedes kapcsolatok alakulnak ki, ebbe a vérkeringésbe szeretnénk egyre jobban a magyar jazzt is bekapcsolni. Most már több németországi és egyéb európai rádió jazz adása fog tematikus magyar jazz műsort sugározni, annyi lemezzel láttuk el őket.
  Jövőre nagyobb standdal szeretnénk részt venni és egyéb programokat is kivinni. Lehet ez egy délutáni beszélgetés a Németországban rendkívül népszerű Tony Lakatossal, egy magyar klubest 2-3 zenekarral, magyar borkóstoló a standunknál vagy épp ismeretterjesztő előadás szervezése.
  Az olasz minta nagyon jó volt. Egy helyszínen, de külön pulttal képviseltette magát az összes olaszországi jazzklub, QR-kóddal, listázva kontaktokkal. Mellettük egy-egy olasz régió és az ottani fesztiválok voltak megtalálhatóak. Összefogtak és így egy nagyon átfogó képet tudtak bemutatni.
  A románoktól azt tanultuk, hogy decemberi határidővel meghirdetik, hogy bármelyik jazz-zenekar küldhet nekik szórólapot, reklámanyagot QR-kóddal (ezt már többedszerre említem, de nagyon elterjedt) és vállalják, hogy mindegyiket elviszik magukkal a tavaszi kiállításra. Ehhez persze az kell, hogy a zenekarok tudjanak magukról professzionális promo anyagot készíteni angol nyelven, kiajánlóval és profi fotókkal. Ebben mindenképpen kell és tudunk itthon fejlődni.
  Érdekes volt látni, hogy milyen keményen dolgozik egy-egy már nemzetközileg is ismert előadó, hogy újabb kapcsolatokat szerezzen, jó benyomást tegyen. Alanyi jogon senkinek sem jár a nemzetközi karrier vagy a fesztiválok meghívása. Egy ilyen kiállításon Luxemburgtól Kubáig, az Egyesült Államoktól Brazíliáig, Angliától Ausztráliáig rengeteg új lehetőségre lehet lelni. A Magyar Jazz Szövetség vállalja, hogy elvégzi az ehhez szükséges munkát és felkutatja az ehhez szükséges forrásokat. Nem várjuk a lehetőségeket, hanem megteremtjük azokat.
  Bízunk benne, hogy ezáltal egyrészt nemzetközi színtéren is egyre jobban látható lesz a magyar jazz értéke, másrészt egyre több magyar zenekar tud bemutatkozni a világ különböző színpadain.

Fotó: MJSZ