Dean Brown először 1994-ben, a Brecker Brothers-szel járt Budapesten. Aztán a következő évtizedekben már saját nevén jegyzett formációkkal egyre gyakrabban láthattuk, melyek közül eddig a Sziget fesztiválon Csepregi Gyulával és Vasvári Pállal 2010 augusztusában adott koncertje volt az egyik legemlékezetesebb. A veterán fúziós gitáros fellépett többek között a Budapest Jazz Clubban, és természetesen a GetCloser szervezte MOMkult koncerteken is, ahová szerdán „Groove Warriors” néven indult tavaszi európai turnéja során sokadszorra tért vissza.

A Budapest Jazz Club volt az utolsó állomása a debreceni Android, a nagyváradi A.G. Weinberger és a budapesti Djabe zenekar a múlt hónapban indult közös mini turnéjának. Sportnyelven szólva, mindegyikük játszhatott hazai pályán, először Nagyváradtól mindössze egy órányi autóútnyira, Aradon léptek fel március 19-én, majd 25-én Debrecen következett, végül a turné 30-án, a fővárosban fejeződött be. A különleges, fesztiválszerűen megrendezett három estén mindössze a rövid átállási szünetek közbeiktatásával, a három városban a három zenekar fejenként körülbelül 50 perces koncertet adott.

Vasárnap este hétkor került sor arra a koncertre, amelyről a fesztivál előző napjain mindig kapott valamilyen információt a közönség. A negyedik napra eredetileg session szerepelt a programban, de már a meghívott zenészek előzetes próbái alatt kiderült, az elején alkalminak gondolt nemzetközi társulat úgy összekovácsolódott, hogy tagjai közös elhatározással úgy döntöttek, zenekarrá alakulnak. A fesztivál zárónapjára nevet is választottak, így végül a Budapesten alakult „Sexto Elemento” – azaz a Hatodik Elem bemutatkozó koncertjét jelenthette be a MOMkult közönségének a fesztivál alapítója, Kleb Attila.

A GetCloser fesztivál harmadik, szombati latinnapjának második koncertjén a sokadszorra visszatérő, de mindig újat hozó Omar Sosa most is fantasztikus élményt nyújtott. A Barcelonában élő kubai zongorista hosszú évek óta változatlan összeállítású Quarteto AfroCubano zenekarával érkezett Budapestre, így a kvartett tagjai is régi ismerősnek számítottak a hazai közönségnek. Barcelonából vele tartott a szintén több, mint egy évtizede óta a katalán fővárosban élő, Mozambikban született basszusgitáros, Childo Tomas. A többiek, a szaxofonos-fuvolás Leandro Saint-Hill Hamburgból, valamint a London és Athén között ingázó dobos, Ernesto Simpson pedig a két város valamelyikéből. Mindketten Sosa szülővárosában, Kuba harmadik legnagyobb városában, Camagüeyben születtek, és Sosa nélkül is jártak fővárosunkban.

A MOMkult-ban március 3-6. között zajlott GetCloser Jazz Fest harmadik napján a latin jazz került a fókuszba. Az este hét órakor kezdődött szombati kettős koncerten először az év elején alakult Révész Richárd Latin Quartet lépett fel. A latin-amerikai zenei kultúra népszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységéért Mexikó budapesti nagykövetétől 2006-ban kitüntetést kapott zongorista kvartettjében Fonay Tibor basszusgitározott, Molnár Mátyás dobolt, és az ütőhangszereken Tar Gergely játszott.

A pénteki nap második koncertje hozta lázba leginkább a hazai jazzközönséget. Nem csoda, hiszen Christian McBride eddigi koncertjei felejthetetlen élményt nyújtottak, akár nagyobb formációval, akár trióval érkezett. Budapesten a Kongresszusi Központban a „Two Generations of Philip Morris” koncertjén, azaz a cigarettagyártó multi gigantikus all stars szuper csapatában, 1992. október 17-én lépett fel először. A kétrészes koncerten elsőként az „öregek” (Donald Byrd, Slide Hampton, Phil Woods, Jimmy Heath, Kenny Barron) léptek színpadra, a második részben az akkor még alig ismert ígéretes tehetségek, köztük Joshua Redman, David Sanchez, Lewis Nash, és az akkor húszéves Christian McBride játszottak. Emlékezetes maradt 2014-es „Out Here” lemezbemutatója is, melyre a Budapest Jazz Clubban került sor. Triójában akkor az azóta csodás karriert befutó Christian Sands zongorázott, és Ulysses Owens Jr dobolt. 

Mint honlapunk programajánlójában olvashatták, idén március 3-6. között került megrendezésre a GetCloser Jazz Fest. A MOMkult-ban 2016-ban indult, azóta évenként jelentkező fesztiválon már az első alkalommal világsztárok léptek fel, és ahogy az alapításkor kitűzött célok között szerepelt, a neves külföldi előadók koncertjei előtt, a jazz hazai tehetségei is bemutatkozhattak. Az évek során sem a helyszín, sem a koncepció nem változott, tavaly mindössze a pandémia miatt a márciusi időpont az éppen enyhébb korlátozó intézkedéseket hozó szeptemberre került. Idén pedig az eddig háromnapos koncertsorozat négynaposra bővült, a hosszú jazzhétvége már csütörtökön elkezdődött.  
 A nyitónapon a vokális jazz került a fókuszba, Hajdu Klára - José James duplakoncertje után, a második nap, melyen már én is ott voltam, Párniczky András, majd Christian McBride kvartettje lépett fel. Fesztivál beszámolóimat a pénteki első koncert eseményeivel kezdem.

“Zsolt nagyszerű gitáros. Mindig is csodálója voltam hangszínének, dallam- és kompozíciós érzékének.” – mondta róla egykori bostoni évfolyamtársa, Lionel Loueke, akivel a barátság még a Berklee-ben töltött időszakban szövődött. Bende Zsolt tehetségét kedden a Budapest Jazz Club közönsége is megcsodálhatta, a tapsokból ítélve teljes egyetértés alakult ki, a csaknem három évvel ezelőtt ugyanitt emlékezetes koncertet adott, világhírű benini gitárossal, mely után az alábbi kép készült a két egykori Berklee ösztöndíjasról.

Kalmár Zoltán nevét honlapunkon eddig a koncertnaptárban, és jó esetben a programajánlók között találhatták olvasóink. A koncertbeszámolókban, mint minden jazzrajongónak kihagyhatatlan, vagy legalább fontosnak ítélt események törzslátogatójaként volt említve, aki természetesen mindig ott van, aki érdeklődik a jazz meghatározó muzsikusai, és új útjai iránt. Ő volt, aki saját költségén dobfelszerelést vett a korlátozó intézkedések után újra nyithatott iF-nek, hogy szorult helyzetbe került társainak ne kelljen felszerelésük, azaz munkaeszközük szállításáért fizetniük.

Hétfőn éjfél felé terjedt a hír a Facebook portálon, meghalt Zbigniew Namysłowski, a világszerte ismert és elismert lengyel szaxofonos. Egyből alaposabban utánanézve kiderült, családja a zenész hivatalos közösségi oldalán tette közzé halálhírét. Mint írták: "Február 7-én elhunyt Zbigniew Jacek Namysłowski –a férj, apa, nagyapánk – jazz-szaxofonos, zeneszerző, hangszerelő, fiatal zenész generációk tanára, és bár ő maga nem nagyon szerette ezt a kifejezést – a legendás lengyel jazzman. Ami apának kétségtelenül egyik legfontosabb dolog életében, az a jazz volt, a legőszintébben és a legmélyebben a szaxofonjával és a kompozícióival kommunikált a világgal. Folyamatosan tervezte, hogy az elkövetkező hetekben milyen koncerteken vesz majd részt. Nagyon nehéz leírnunk mindazt, amit most érzünk, az elért eredményeit is nehéz összefoglalnunk, mert amit most érzünk, az mindenekelőtt hatalmas üresség és kétségbeesés. Meggyőződésünk, hogy a zenéje megmarad, és így apa mindig velünk, és veletek lesz! "