fbpx

JAZZ A SZALONBAN // Aki Takase-Daniel Erdmann – Isn't It Romantic?

2021. június 24.

Szerencsénkre a BMC Records profiljának az egyik legkarakteresebb területe a kortárs kamarajazz. A kivételezett helyzetnek köszönhetően a trend kiváló képviselői gyakran járnak nálunk, a stúdióban felvett anyagok pedig élőben meghallgathatók az Opus Jazz Club koncertjein. Száz éve egy szalonba bejutni kiváltság volt, ahol a művelt és jó ízlésű elit társasági szórakoztatásáról az őket invitáló vendéglátók gondoskodtak, aminek fontos része volt a kamarakoncertek megrendezése is. Ma ehhez csak a most újra nyitó klubokba kell bejutni, ha épp nincs teltház. Előbbi tágas nappalikban zajlott, utóbbi földszinti kis térben, ezért a zenében praktikusan a duó vagy trió formáció jöhet szóba, legfeljebb a quartet. Ennek már anno komoly kottairodalma is volt. A kamarazene személyessége kis térben hat igazán.

A pályák

Ez a lemez jól illusztrálja, hogy mi teszi izgalmassá a kamarajazzt. Pont olyan, mint két ritkán találkozó ismerős beszélgetése. Csaponganak a témák között, néha harmonikusan emlékeket megidézve, máskor egymás szavába vágva. Csak ők hangszereikkel kommunikálnak. Az Osakában született zongorista, aki 1987 óta Berlinben él, és ez az avantgárd jazz a vérében van. (Bizonyítékként elég belehallgatni néhány albumába: a 2011-es Two for Two-ba, de lehet ez a 2014-es Flying Soul vagy a 2021-es Auge is.) A mostani lemezen hallható zongora-szaxofon duó sem előzmény nélküli a pályáján, David Murray-vel vette fel a Blue Monkot 1993-ban, a Cherry-Sakura pedig 2017-ből való. Bejárták a német nyelvterület legfontosabb klubjait a produkcióval (hozzánk legközelebb a bécsi Porgy & Bess-ig jutottak). A koncepció lényege világos: Takase nagy előszeretettel szedett ízekre klasszikusokat (sorra vette szisztematikusan berlini éveiben Ellington, Monk, Dolphy és Coleman kompozícióit, a „boncolás” lévén nála jobban kevesen ismerték ezek struktúráját), hogy aztán adaptálja abba a zenei koncepcióba, amiben ő hisz, és amihez nagyon ért.

A két zenész találkozásának forgatókönyve a kilencvenes évek közepén Berlinben íródott. Takase improvizációt tanított itt, ahol egy Wolfsburgban született tehetséges, fiatal szaxofonos, Daniel Erdmann épp tanulmányait folytatta. Takase meghívta Erdmannt a szextettjébe, de aztán a fiatalember elnyerte a francia-német kulturális tanács ösztöndíját és Párizsba költözött. Jó tíz évvel később egy repülőtéri találkozás kellett ahhoz, hogy újra felmerüljön a közös munka ötlete. Ekkor alakult a Japanic quintet, albumát, a Thema Prima zeneanyagát is a BMC Records gondozta 2019-ben. Közben Erdmann a fiatal generáció egyik legfigyelemreméltóbb szaxofonosává vált eredeti és rögtön felismerhető szaxofontónusával. És végtelen kísérletezőkedvvel. Elég ehhez belehallgatni különböző formációkkal felvett anyagaiba: How To Catch A Cloud (2011), Ten Songs About Real Utopia (2015), a Daniel Erdmann's Velvet Revolution A Short Moment of Zero G című albumát (2016) is a BMC jegyzi, végül pedig álljon itt 2019-ből az I Am The Escaped One.

A lemez

Aztán jött a járvány. Az élmények személyesek voltak és frissek, ehhez saját szerzemények kellettek. A két muzsikus berlini és reimsi otthonában ülve kezdett dolgozni az ötleteken (mindkettőjük hat szerzeménye szerepel az albumon, grátiszként koncepciózusan a végére feltett címadó Richard Rogers kompozícióval). Amikor már lehetőség adódott, élőben folytatták a finom hangolásokat. A kísérleti koncertek sikere, és a szakma figyelme arra ösztönözte őket, hogy 2020. augusztus első napjaiban bevonuljanak a BMC stúdiójába, és rögzítsék az albumot. Szubjektív ajánlataim az ismerkedéshez: a „Sans sulfites” prológja játékosnak tűnő könnyes technikai virtuozitásával Sonny Rollinst juttathatja eszünkbe. A „Voodoo Girl” vagy a „Magic” jó példa arra, hogy a szabad zenélés nem egyenlő a szertelen anarchiával. Hogy miért utal a romantikára a cím, azt az „Elevation” vagy a „Small Step for Me” mutatja meg világosan: komótosan indítva, ízekre szedve a témát, majd a végén harmóniában feloldva. A számomra legizgalmasabb ötletüket hagytam a végére: az albumon a „Festa Magdalena” vagy a „Reconstruction in Berlin” igazán eredeti és izgalmas zenei játék. Középkori tánczenék 21. századi verzióját idéző bravúr. Nem véletlen, hogy az „Isn't it Romantic?” került az album végére. Azért free ide, szabad improvizáció oda, a hallgatónak furcsa módon táncolni támadhat kedve - ha van önbizalma és elég helye hozzá.

Egy biztos: melankolikusan búsongva üldögélni senki nem fog az album hallgatása közben.

 

Isn't It Romantic?
Kiadó: BMC Records
Megjelenés: 2021.

 

  1. Sans sulfites (5:20)
  2. Festa Magdalena (5:04)
  3. Voodoo Girl (4:41)
  4. Good Bucket Quick Step (4:45)
  5. Elevation (5:02)
  6. No Particular Night or Morning (2:00)
  7. An jeder Kreuzung liegt eine Erinnerung begraben (2:53)
  8. Magic (6:04)
  9. A Small Step for Me (4:38)
  10. Reconstruction in Berlin (3:48)
  11. The Cat (1:55)
  12. Pascale (4:25)
  13. Isn't it Romantic? (4:34)

 

Aki Takase - zongora
Daniel Erdmann - tenor- és szopránszaxofon

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005