A következő koncert a Háló Jazz Klubban május 10-én lesz 19 órakor: Gyárfás István Trió - születésnapi koncert

„Sok jazzmuzsikus Los Angelesbe megy kényelmesebb életet keresni, aztán abbahagyja a zenélést” mondta egyszer nem minden él nélkül Sonny Rollins. Bolla Gábor már fiatalon a keresztútnál a nehezebbet és kockázatosabbat választotta - előbb Koppenhágába, később Münchenbe költözött – és most pont ennek köszönheti, hogy mára ott szerepel Európa jelentős és karakteres tenor- és szopránszaxofonosainak térképén.

Kétségtelen, hogy napjainkban hajlamosak vagyunk a bombasztikus jelzők könnyelmű osztogatására, így a „világsztár” kifejezés is kissé degradálódott. Egy azonban biztos: ha van valaki a jazz világában, akit vitathatatlanul ide sorolhatunk, az PAT METHENY. A jazzmuzsikusok azon szűk körébe tartozik, akiknek művészete messze túlmutat a jazz rajongóinak táborán és kultusza világszerte a legmagasabb régiókig emelkedett. 

A múlt hét szerdán a MOMkultban DAVE WECKL & TOM KENNEDY PROJECT koncertjével indult „Jazzfest Budapest” megnyitóján, az ötlet- és házigazda Kleb Attila rég látott telt ház előtt mondhatta el impozánsan rövid köszöntőbeszédét. Mint említette, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül több helyszínen, párhuzamosan zajló koncertsorozaton a magyarok mellett, különböző generációkból tizenhárom ország neves muzsikusai lépnek fel. A „Jazzfest Budapest” a helyszínek sokasága, a fellépők száma alapján egyből a legnagyobb európai jazzfesztiválok, a Jazz a Vienne, Glastonbury, A Love Supreme és természetesen Montreux közé lett sorolva.

Az egyik legnagyobb amerikai jazzmagazin, a Downbeat, 44. alkalommal hirdette meg a zenei iskolákban tanulók versenyét. Idén Hofecker Dániel egyik darabja is nyert, amelyik hamarosan a Budapest Jazz Orchestrával kerül felvételre.

Ezt az interjút tavalyi évre terveztük, de a Covid utáni rengeteg koncert más irányba terelte a jazz-zongorista, zeneszerző életét. Idén viszont kerek születésnapja alkalmából köszöntjük Sárik Pétert interjúval, melyben az elmúlt évekről kérdezem.

A Nemzetközi Jazznap programjának nyitányaként április 29-én ünnepségre került sor Nagykanizsán a sétáló utcában. Az apropót az szolgáltatta, hogy az idén felavatott I. Magyar Jazztörténeti pontot QR kóddal látták el.

Végre újra nem volt könnyű eldönteni, hogy hol ünnepelje egy jazzkedvelő április 30-án a Nemzetközi Jazznapot. Néha a hely szellemisége a döntő érv, máskor az előadók kvalitásai. Idén az Opus ajánlatának nálam nem volt riválisa. Azzal az ígérettel invitálta ugyanis a vendégeit szombaton a népszerű belvárosi klub, hogy részesei lehetünk egy kicsit mi is a jazztörténetnek, az International Jazz Day-t stílszerűen két magyar világsztárral a fellépők között ünnepelhetjük. Szakcsi Lakatos Béla és Tony Lakatos esetében ebben nincs is semmi túlzás. A megtelt táblát ki is lehetett tenni nyolc órára.

A múlthéten érdekes ízelítőt kaptunk a kortárs jazz új áramlataiból. A világ figyelmét a közelmúltban felkeltő csillagok közül a két éve megjelent debütáló lemezével berobbant Nubya Garcia kedden a MÜPA Fesztivál Színházában, pénteken a Magyar Zene Házában Ben Wendel lépett fel zenekarával. Mindketten először jártak Budapesten, Wendel európai turnéjának ráadásul fővárosunk volt az első állomása.

Snétberger Ferenc a Deutscher Jazz Preis díjat vehette át április 27-én.

Az amerikai jazz szaksajtónak vannak dédelgetett kedvencei, akiknek minden megmozdulása hozsannázó sajtóra számíthat. Ők azok, akik a Grammy-díjakat és az egyetemi katedrákat kapják. Ők azok, akik a zenélés és oktatás mellett mindig harcolnak valamiért: világbékéért, az x nép felszabadításáért a gyarmati uralom alól, vagy ha másért nem, hát a rendőri túlkapások ellen az egykori vadnyugathoz tartozó Rattlesnake Countyban. A kedvencek mindig humanisták: nyilatkozataik és egyes szerzeményeik arról szólnak, hogy a kábítószerek rosszat tesznek az egészségnek, de az emberiség egy szép napon békében él majd. Kézen fogják egymást, és bizakodón tekintenek a távolban pislákoló csillagokra.

Nubya Garcia márciusban indult Londonból zenekarával a két éve megjelent „Source” című lemezének Európát átszelő, közben az USA több városát is érintő, bemutató turnéjára. A szeptemberben véget érő koncertsorozatban többek között olyan rangos fesztiválokon, mint a Montreux-i, newporti, valamint a francia Jazz à Vienne, és a hazai pályának számító Glastonbury fesztiválon is fellépnek. A járvány miatt ez évre tolódott világpremier egyik állomása volt Budapest is, így a világhálón sugárzott lakáskoncert, és a lemez meghallgatása után, múlt kedden a MÜPA Fesztivál Színházában élőben csodálhattuk a brit jazz új csillagát.

Kicsi a világ, Makoto Ozone zongoraművész Kanadából érkezett Budapestre hétfőn, ahol előző nap este a magyar Botos Robival vacsorázott, aki az egyik szervezője az épp most zajló Oscar Peterson Jazzfestnek. Hétfőn pedig már a vasárnapi koncertjükre próbáltak Szaniszló Richárddal a Magyar Zene Házában. Rendkívül érdekes és sok mindenre kiterjedő interjú készült velük, barátságos és közvetlen hangulatban, aminek egy része olvasható a programajánlóban.

Úgy sejtem, az ortodox lemezgyűjtők egyikét-másikát idegesítik a formára osztályozhatatlan-besorolhatatlan különlegességek: nem lehet az ilyeneket a rend megbontása nélkül a többi LP/CD közé tenni, az oldalukon nem virít előadónév és lemezcím, tehát valami megfelelő helyet kell találni nekik, lehetőleg nem túl messze a lemezpolc(ok)tól, s ez nem mindig könnyű. Marad a bosszúság, a szokatlan alakú szerzemény kerülgetése, ide-oda pakolása. Más zenehallgatók (magamat is közéjük sorolom) inkább szórakoztatónak tartják a formai idioszinkráziákat: eredeti és szellemes ötletnek találtam például, amikor 2006-ban a Grencsó Istvánnal megerősített Noiz Orchestra egy cipzárral ellátott játékmaci hasába rejtette el Film Development című kiadványát.

Április 30-án idén is megünnepeljük a Nemzetközi Jazznapot sok-sok koncerttel, de az egyik kitűnik az összes közül. A Budapest Jazz Clubban Oláh Krisztián különleges estére készül sztárvendégekkel.