Az a jelenség, mely során a jazz előadói klasszikus zenei műveket vesznek alapul egy-egy munkájuk során, már-már divatosnak mondható az elmúlt évek tapasztalatai alapján, melyet számos zenetörténeti példa legitimál. A zenei újrahasznosításnak, vagy ha úgy tetszik, felhasználásnak számos szintjével találkozhattunk az idők során. A könnyűzenében általánosnak mondható mind a reprodukció, – gondoljunk csak az ún. coverek elterjedésére – mind pedig reinterpretáció, mely során az adott előadók már létező műveket formálnak saját arcképükre. Ez több formában is előfordulhat, legyen szó a szerkezet, harmóniamenet vagy akár a teljes hangszerelés újragondolásáról. A cél szerencsés esetben az eredeti mű szellemiségét megőrizve egy többlet jelentésréteg hozzáadása. Ez a technika a klasszikus zenétől sem áll távol. Egyes esetekben a felhasználás megmarad az idézet szintjén. Csajkovszkij 1812 nyitányában a szemben álló orosz és francia seregeket nemes egyszerűséggel nemzeti himnuszaikkal ábrázolta. Más esetekben a szerzők saját benyomásaikat fejezik ki egy műről annak motívumaira írt variációival. Említhetnénk akár Beethoven Diabelli keringőjére írt variációit, vagy akár Bach Musicalisches Opferét, melyhez II. Frigyes témáját vette alapul. Sok esetben a szerző nagyobb teret enged saját asszociációinak, ekkor fantáziáról beszélhetünk. Kurtág György Hommage-ai pedig gyakran csak töredékeket idéznek meg, vagy konkrét kompozíciós technikákra való utalással jelenítik meg az eredeti művet.

Közös nyílt levelet adott ki 32 hazai klub, fesztivál és szervező, akik a jegybevétel fontosságára hívták fel a figyelmet, és kérték a közönség megértését abban, hogy talpon tudjanak maradni, szükségük van a jegybevételekre.

Gayer Ferenc vehette át idén a Máté Péter-díjat, mely a Liszt- és Erkel-díj helyett jött létre, a könnyűzenei műfaj meghatározó szereplőinek elismerésére 2018-ban. Tavaly a kitüntetést nem kapta meg jazz-zenész.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos nem a Budapest Jazz Clubban 2020. április 17-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Gyárfás Trió Live-élő karanténkoncertjét

A Harmónia Jazzműhely kalandos történetében a mai magyar jazzvilág krémjét szólaltatta meg olyan elvarázsolt helyeken, mint a Nyitott Műhely, a Dob utcai Szenes Pince, az Állatorvosi Egyetem klubja, Londonban a Spitz, a Bulls Head jazz kocsma vagy a legendás 606 Club, majd 2009 óta a Budapest Jazz Club. Ezek a koncertek végre ismét és itt hallhatók. A felvételeket nem Rudy van Gelder vagy George Martin készítette, pedig a zenészek megérdemelték volna.  Jó szórakozást!

A szervezők, az UNESCO, a Herbie Hancock Intézet és a dél-afrikai vendéglátók március végén közös közleményben jelentették be, hogy 2020-ban elmarad a Nemzetközi Jazznap nagy központi gálakoncertje és a hozzá kapcsolódó, általában többnapos rendezvénysorozat. A gálakoncert idén Fokvárosban lett volna, így a bejelentést a dél-afrikai hatóságok járványügyi intézkedéseivel és az ebben a helyzetben feltétlenül szükséges óvatossággal összefüggésbe hozták.

Amikor Irk Réka megkért, hogy írjak Pat Metheny új lemezéről, kevés dolog szólt ellene. Réka készítette a honlapom, ráadásul a Harmónia Jazz Műhelynek is tagja, márpedig én évtizedek óta sokra tartom Pallai Péter és Kerekes György által elkezdett jó szándékú nonprofit műhelyt. Azt is mondtam Rékának, hogy nyilvánvalóan szubjektív lesz, ha írok, de talán ez nem is baj.

Bizonyos vagyok abban, hogy ha ezt a részt olyanok is elolvassák, akik a jazz hivatásos szakértőinek körébe tartoznak, a ma bemutatásra kerülő CD-vel kapcsolatban több kifogásuk is lesz. Természetesen a jazzel nem hivatásszerűen foglalkozó olvasóim között is lehetnek olyanok, akik kétségbe vonják e zenei anyag bemutatásának szükségességét, én mégis veszem a bátorságot arra, hogy bemutassam a jazz egyik legnagyobb alakjának egy olyan felvételgyűjteményét tartalmazó CD-jét, amely zenei anyagát tekintve szokatlan, meglepő és furcsa.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY sajnos nem a Budapest Jazz Clubban 2020. április 10-én, pénteken 20 órai kezdettel bemutatja: Tálas Áron Live-élő karanténkoncertjét

A Fonogram-díjat 1992-ben a magyarországi hangfelvétel-kiadás kiemelkedő sikereinek és teljesítményeinek, díjazására alapította a MAHASZ közgyűlése, akkor még Arany Zsiráf-díj volt a neve. 2004-ben Fonogram - Magyar Zenei Díjra keresztelték át.  20 kategóriában osztják ki. Idén nagy parádé helyett reggeltől estig jelenítették meg online a honlapjukon a díjazottak neveit.

Mogyoró Kornél, az egyik legsokoldalúbb ütőhangszeres és a Németországban élő Papesch Péter basszusgitáros élőben zenél április 3-án, pénteken, 17 órakor.

Bizonyára többször előfordult már, hogy magyar jazz-zenészek talált tárgyakat alkalmilag ütőhangszerként alkalmaztak, de valószínűleg Dés András az első, aki lemeze borítóján is hirdeti: objets trouvés-n játszik. Csak üdvözölni lehet e ritka pillanatot, amikor egy magyar jazzlemez közvetlen koncepcionális kapcsolatot létesít eredetileg az 1910-es évekből származó klasszikus avantgarde gesztusokkal, jelen esetben Picasso műalkotásként kiállított nádfonatú székével, illetve Marcel Duchamp posztamensre emelt biciklikerekével és Forrásként aposztrofált, az oldalára állított piszoárjával, valamint nyomukban a szobrokon, kollázsokon és egyéb kontextusokban megjelenített, vagyis műalkotásokká átlényegített, a „természetben” véletlenül meglelt, illetve ember alkotta használati tárgyak tömegével.

Kleb Attila nevét nagyon gyorsan megtanulták a jazzbarátok az utóbbi öt évben. Soha, senki sem hozott még ennyi jazzikont ebbe az országba, mint a Get Closer koncertrendező-iroda, amelynek Attila a művészeti vezetője. És miután jómagam 1964-től, azaz immáron 56 éve élek a fővárosban, így van némi rálátásom a legnagyobb jazzikonok hazai fellépéseiről Louis Armstrong 1965 júniusi koncertjétől kezdve, ami a Népstadionban került sorra. A közel százezres nézősereg bizonyította, hogy van némi érdeklődés Magyarországon a jazz iránt…