Klasszikus post-bop hagyományok által ihletett darabok követik egymást a Bágyi Balázs New Quartet 2020 című albumán. A kompozíciók mindegyike a zenekarvezető-névadó-dobos zeneszerzői tehetségét dicsérik. Nem hazudtolja meg magát, hiszen sok kis variációt becsempész a metrumokba, amivel komoly koncentrációra késztethette muzsikustársait. Nem mintha a zene gördülékenysége csorbát szenvedne, és ebben mindhárom partner kiemelkedő tehetsége, mesteri hangszerkezelése fontos szerepet játszik.

Május utolsó napján a BMC is kinyitja kapuit a közönség előtt. Ezzel együtt a jövő héten már az élő koncertek is elindulnak a jazz klubban.

A 10 éves múltra visszatekintő egri bárzenész versenyt idén a Magyar Jazz Szövetség is támogatja.

Mint azt az Észak-Amerika földrajza és kultúrája iránt érdeklődők közül sokan tudják, a csaktó indián nyelvből származó bayou szó síkságokon található folyóágakat, mocsaras vidékeket, illetve e vizek által létrehozott szigetvilágokat jelent.

A HARMÓNIA JAZZMŰHELY a Budapest Jazz Clubban május 28-án, PÉNTEKEN 20:00 órai kezdettel bemutatja: Urbán Orsi Quartet

Hogy mi a jazz blues gitározás lényege, azt nem csak tanítja növendékeinek Fenyves Márk, de meg is mutatja a most megjelent anyagban. Legutóbb a Don’t Miss the Band album ürügyén 2020. július elején írtam róluk a MagyarJazz-nek. Nem véletlenül használom a talányos anyag szót, mert ez nem lemez (a lemezgyárak és stúdiók is alapjáratra kapcsoltak a járvány idején). 2021. márc. 19-én rögzítettek egy online koncertet a Jókai Klubban, és ez jelent most meg a megosztókon. Sőt a YouTube-ra is felkerült egy szűk órás változat.

Legutóbb a Dresch Quartet Árnyékban albumát ajánlottam itt, most a Fonónál megjelent másik gyűjtemény – ha úgy tetszik a Dresch Enciklopédia második kötete – következik az Ongaku. Pár éve Cserfőn egy présházban üldögélve mesélt Dresch Mihály egy koncert előtti arról, hogy jutott el az ősi magyar zene és a jazz szintéziséhez. (Akinek van kedve utánakeresni, szerkesztett változatát elolvashatja a Győri Műhely 2004/1-es számában).

2021-ben Mosonmagyaróváron lesz a FEBO fesztivál záróakkordja június 4-5-én.

Az Artisjus-díjas bőgős, basszusgitáros a 80-as évek közepe óta zenél aktívan, de amellett, hogy az egyik legtöbbet foglalkoztatott zenész, keveset hallunk a zeneszerzői, hangszerelői és szövegírói munkájáról. Fellépett többek közt Al DiMeolával, Al Jarreau-val, Bob Mintzerrel, Wallace Roney-val, Peter Erskine-nel. Ám a magyar jazzgeneráció nagyjaival is együtt muzsikált, mint Vukán György, Deseő Csaba, Babos Gyula, Pleszkán Frigyes. Filmzeneszerzőként is megcsillogtatta tudását, de több big band darabja is korongra került.

A tavalyi év kihagyása után, idén a 3. jazzfeszttel készül Pilisborosjenő. A fesztiválnak egy pékség udvara ad helyet, így bárki meglátogathatja ennek a pilisi kis falunak a fesztiválját.

Húsz előadást és két könyvbemutatót hirdet online, nyilvános konferenciáján a Károli Gáspár Református Egyetem Romológiai Kutatóműhelye és a Jazztanulmányi Kutatócsoport (Jatakucs) május 27–28-án. Amint arról már a Magyarjazz.hu már korábban is hírt adott, a szervezők meggyőződése, hogy interdiszciplináris alapon érdemes vizsgálni a jazz és a cigányzene sokrétű összefüggésrendszerét.

Grencsó István új zenekara a Friss Csoport május 28-29-én lép fel az Alföldön.

Úgy tűnik, visszavonulóban a járvány. Május 8-tól a koncertek előtt olvasható „A vonatkozó rendelethez igazodva 2020. november 11-től klubunk határozatlan ideig zárva tart. Koncertjeink LIVE STREAM közvetítéseit a BJC Facebook oldalán, illetve YouTube csatornáján követhetik” felhívás is lekerült a BJC honlapjáról. Igaz, egyelőre „A klub látogatásához személyi és védettségi igazolvány szükséges” kezdetű felhívás váltotta, de a lényeg, ha maszkban is, végre látogathatóak a koncertek.

A Ráday utcában, a Petőfi hídhoz közel, pont a Goethe Intézet mellett helyezkedik el egy kis jazzklub, a Jedermann.

Sinikka Langeland új lemezének már a borítója is csodálatos. Egy szép farkas látható rajta, valamely kopár, vélhetően norvégiai hegy oldalában. Nem érdemes hosszabb vitát kezdeni most az ECM borítókkal kapcsolatosan, mert az egyik jobban sikerült, a másik viszont kevésbé ragadja meg az embert, de a kiadó új, Wolf Rune című CD-jének borítója mindenképpen a sikerültek közé tartozik. Anélkül lett szép és hatásos ez a borító, hogy a fekete-fehér fénykép alkotója, Christian Houge bármiféle fotós bravúrra törekedett volna. Igaz, önmagában már az is bravúr lehet, hogy lencsevégre tudott kapni egy farkast, az állat természetes közegében.