Ha van valami fix pont számomra a főváros gazdag jazzkínálatában, az a MAO „Legendás albumok” sorozata. Ahogyan Fekete-Kovács Kornél ezúttal is jogos büszkeséggel konferálta fel az estet: a 9 éve „futó” sorozatban a jazztörténet legfontosabb lemezalbumait mutatják be. S miközben a hiteles „rekonstrukcióra” törekszenek, nem szolgai másolással teszik ezt, hanem a műfaj iránti elkötelezettséggel, de mai hangvételben. Egy biztos: ezek a „klubestek” minden hónapban garantáltan élvezetes – mindenki által „emészthető” – vérbeli jazzélményt jelentenek.

Imre zenei értékelését, emberi nagyságát, fantasztikus humorát sokan értékelik a szomorú esemény kapcsán. Részemről egy éppen 10 éve Vele készített interjúmat szeretném megosztani az olvasókkal, amely sok érdekes információt tartalmaz. A beszélgetés az Újlipótvárosban, egy márkás építészek által tervezett és kivitelezett társasházban, Imre ízlésesen berendezett modern lakásában készült. Imre még olyan dobverő-párral is megajándékozott, amelyeken gyárilag szerepel Imre neve, és mivel egy neves nyugati cég magyarországi „endorsere” ő volt, így egyéb feliratok is. Igazán megható emléktárgy.

Örvendetes, hogy a főváros gazdag jazzkínálata miatt számos alkalommal van egy napon, olykor egy időben több vonzó jazzrendezvény is, így aztán nem könnyű eldönteni, hogy melyiket is válassza a magamfajta „hivatásos jazzrajongó”. Az időközben altszaxofonnal „megerősített” Péch Lóránt trió koncertjét viszont ki nem hagytam volna.

A MAO „Legendás albumok” sorozatának januári választása ismét egy korai Blue Note lemezre esett, mégpedig az éppen a tinédzser éveit (1951-ben) elhagyó 20 éves amerikai zongorista, Wynton Kelly triójának „New Faces, New Sounds” c. korongjára.

Ha a gyanútlan jazzbarát kézbe veszi az ECM egyik új lemezét, amelyen a John Taylor trió játszik, joggal feltételezi, hogy a felvételek egy-két éven belül (esetleg a Covid előtt vagy alatt) készültek. Csak a kísérő lapocska gondosabb áttanulmányozása során derül ki, hogy ebben az esetben egy éppen 24 (!) évvel ezelőtti angliai koncertfelvételt publikált a márkás kiadó.

Az Amerikában élő osztrák gitáros már hosszú ideje a müncheni ECM művésze. Manfred Eicher a világ vezető gitárművészeit „gyűjtötte be”: Muthspiel mellett John Scofield, Bill Frisell és Dominic Miller, korábban pedig John Abercrombie is nála szerepelt. Nem kis öröm és büszkeség, hogy két magyar is helyet kapott a „válogatottban”: Snétberger Ferenc és Boros Zsófia...

A MAO kamaraegyüttesének interpretálásában szeptembertől korai Blue Note albumok kerültek sorra. Thelonious Monk, Sal Salvador és Bud Powell után decemberben Miles Davis "Young Man with a Horn" c. jazztörténeti fontosságú albuma következett. Ez a koncert egyben megelőlegezte Davis születésének jövő évi centenáriumát, amelyet - joggal feltételezhetően - számos formában fognak megünnepelni világszerte, így nálunk is. Az idei Érdi Jazz Fesztiválon már volt is egy szenzációs "Miles Davis 100" koncert öt(!) trombitással.

Ahogyan ezt már számos alkalommal megállapítottuk, a világ egyik vezető lemezkiadója, a német ECM Records sikerrel „gyűjtötte be” a legnagyobb gitárművészeket John Scofield-től Wolfgang Muthspiel-ig, de még a Berlinben élő Snétberger Ferenc is az ő „stábjukat” erősíti.
Ezúttal egy csodás duó lemezt jelentetett meg a müncheni cég két világhírű jazz sztárral, akik vitathatatlanul külön-külön is a műfaj legszűkebb elitjébe tartoznak.

A hazai jazzélet egyik igazán aktív résztvevője Kalmár Zoltán dobos, aki nem hivatásos jazz muzsikus, de mind szakmai tudása, mind szenvedélyes hozzáállása rácáfol az előbbi megállapításra. Legnagyobb örömünkre immáron második lemezalbumát mutathatjuk be, ami éppen a napokban jelent meg és szép karácsonyi ajándék lehet a jazzbarátok számára.

A MAO „Legendás albumok” sorozatának novemberi programjában most éppen egy Bud Powell lemez került „terítékre”, amelynek mai hangvételben történő interpretációja a jazz igazi magasiskoláját képviselte.