fbpx
Iván Csaba

Iván Csaba

Keszthelyen született, 1981 óta Győrben él. Középiskolai tanár és szabadúszó szakújságíró (témái: a zene, a színház és a film). A Magyar Rádió Győri Stúdiójában hat évig szerkesztette az Akkord című jazzmagazint. Interjúi, koncertbeszámolói és lemezkritikái jelentek meg.
Fontosabb jazz témájú publikációi:
2014: Legyen nekünk jazz! – esszé, a Nemzetközi Jazz Nap pályázatának 1. díját nyerte
2015: Jazztérkép című kötet (szerzői kiadás)
2018: A jazz szerepe a Mediawave fesztivál győri időszakában 1991-2009. – tanulmány, a Magyar Jazzkutatási Társaság felkérésére írta, megjelent a konferencia kötetében

Novemberben jelenik meg a Fenyves Quartet új lemeze "The Sweetest Love of All" címmel. A zenekar ötödik születésnapján a negyedik lemez apropóján beszélgettünk a zenekar gitáros névadójával, Fenyves Márkkal. Nem csak az album, hanem az is szóba került, hogy a mai zenei élet melyik sajátossága zavarja leginkább.  

Mi a pálya Emmet? Cohen válasza egyértelmű. Ez az album is Harlem öröksége előtt tiszteleg. A 2020-ban elindított Live From Emmet's Place-szel megírta a GPS-t, a 2021-es nálunk is méltatott Future Stride-dal ezen a nyomvonalon haladt tovább, most pedig felrakta a legfrissebb CD-t a térképre. A fiatal jazz-zongorista generáció egyik „ékköve” úgy tiszteleg a tradíciók előtt, hogy egyben új életre is kelti azokat. Nem régész, aki előás ősi relikviákat megelégedve a leporolással, hanem az „ősi” technikai és kompozíciós hagyományokat követve a jazzreneszánsz művelője.

Mennyi esélye lehet annak, hogy egy 1994-ben életre hívott zenekar, akik elkészítettek egy azóta is roppant népszerű lemezt, a MoodSwinget, és a közönség és a szakma elismerését is kivívva koncerteken is játszották az anyagát, 2020-ban egy új album kedvéért újra összeálljon?

Ez a lemez azt juttathatja eszünkbe azonnal, hogy a mainstream jazz otthona 2020 óta egy ötödik emeleti lakás New Yorkban. A járvány kitörése után neki jutott eszébe, hogy a nappaliból Live From Emmet’s Place címmel lehetne egy sorozatot közvetíteni a megvonási tünetekkel küszködő jazzereknek. Emmet Cohen a Harlemben lakik egy komfortos kicsi helyen, kezdetben megtette a mobil, de a közvetítések sikere után már kezdte megtölteni a lakást a profi világítás és hangosítás kelléktára, így egy előadásra 8-10 protekciós tudott csak „regisztrálni”, hogy a helyszínen hallhassa. Az ötlete annyira bejött, nézettsége akkor és azóta is olyan elképesztő mutatókkal bír, hogy tanítani fogják a médiatörténeti szemesztereken.

A középgeneráció dreamteamje Joshua Redman vezérletével jövő hónap elején lép fel a Zene Kozmikus Palotájában, most pedig megmutatták fiatalok a színpadán, hogy kiapadhatatlan az utánpótlás. Mivel a Müpa Liszt Ünnepének alapkoncepciója az, hogy a Liszt életművet jellemző kiemelkedő minőség, műfaji sokszínűség és formai gazdagság jelenkori reprezentánsa legyen a fellépők produkciója, állíthatjuk nyugodtan, hogy Ravi Coltrane formációjának keddi koncertje a jazz térfélről valódi telitalálat.

Tegyük félre először is azt az alapszabályt, hogy a kritikus ne legyen elfogult, mert én ebben az esetben az vagyok. Ezért egy meglehetősen rendhagyó lemezajánló következik, de ennek több oka is van. Hamarosan a Müpa színpadán láthatjuk napjaink egyik legizgalmasabb jazzformációját, és ott ennek a lemeznek több felvétele is elhangzik majd.

Filmzenét írni szórakoztató, de semmi sem tudja felülmúlni a koncert hangulatát, amikor egy jazz-zenész egy klubban közönségnek játszhat."              Terence Blanchard

Az italianita kifejezés annak a hallgatólagosan elfogadott elvnek a neve, hogy az európai klasszikus zenében mindenki az olasz mesterektől tanulta el a „szakmát” évszázadokon át. Ha a jazz esetében is létezne ilyen kifejezés, mondjuk american style lehetne a neve, hiszen a 20. század eleje óta mindenki amerikai mintákat követett, ha bevallja, ha nem. A „céhek” teremtette mesterségbeli tudásra büszkék is, szeretik megmutatni a világnak. Ezért születnek az olyan filmek is, mint például a tévének szánt Louis Armstrong - Chicago Style 1976-ban.

A film és a jazz kapcsolódási pontjait bejáró sorozatunk komoly gyűjteménnyé nőtt idővel, de az egyik koronaékszer eddig hiányzott belőle. Ha valaki arra kér, mondjak öt filmet, amit egy jazzrajongónak látnia kell, mindig ez az egyik a felsorolásban. Az amerikai-francia koprodukció igazi kultikus jazzmozi, tulajdonképpen egy amerikai Párizsban történet, de nagyon nem Gershwin modorában.

Az irodalom és a jazz kapcsolatával már többen foglalkoztak változó színvonalú munkákban. A film és jazz közös pontjainak feltérképezésében szerencsére szerepet vállalt a mi szerkesztőségünk is. A képzőművészet és a jazz kapcsolata viszont ritkán téma a jazzlapok hasábjain, mert ehhez bizony mindkét területhez konyítani kell. Nem is próbálok úgy tenni a netről gyűjtött tényekkel, mintha ez nekem otthonos terület lenne, inkább azt szeretném, ha megnéznék ezt a tematikája miatt kuriózumnak számító vállalkozást, ami ezer szállal kötődik a jazzhez és nagyon szórakoztató.

© 2019-22 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005