A Nagy Elődök c. sorozatban Pallai Péter remélhetően közérthető szövegekkel és youtube illusztrációkkal mutatja be a jazztörténet stílusformáló szólistáit a különböző hangszereken (zongorával kezdve) a kezdetektől egészen a 70-es évekig. Olyanok is szerepelnek az összeállításokban akiket elkerült a világhír, noha megérdemelték volna.  A zenei illusztrációkat a youtube-ról válogattam, hogy a legszélesebb körben hozzáférhetőek legyenek. Ez a fejezet a hatvanas-hetvenes évek avantgárdjával foglalkozik és a zene nem mindenkinek lesz a kenyere. Lesznek roppant hosszú felvételek is, amelyeket természetesen nem köteles az olvasó végig hallgatni.

A Budapest JazzFest múlt pénteki programkínálatában kétségtelenül Anouar Brahem koncertje váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. Az oud, azaz az arab lant mestere legutóbb 2021 novemberében a MOMkultban adott kvartettjével emlékezetes, teltházas koncertet. A másfél év alatt, látogatásának köszönhetően, a kortárs jazz harmóniáival ötvözött arab-andalúz zenéjének azóta jócskán nőtt a tábora, így a Zeneakadémián is teltház fogadta.

A véletlen a kezemre játszott. Épp utaznom kellett, a bőröndbe került a Drifting, a norvég szaxofonos, Mette Henriette új CD-je is, mondván majd a hegyek közt meghallgatom és leírom a véleményemet róla. Így most tapasztalatból állíthatom, hogy ezzel a lemezzel a megismerkedés legideálisabb módja, ha egy nagy erdő közepén álló fogadóban a reggeli tea mellé tesszük a lejátszóba. (Alternatívaként szóba jöhet még egy tengerparti magányos világítótorony is, de ezt még ki kell próbálnom.) Egy unikális lemezhez szokatlan ajánló dukál, pont olyat, mint ez.

Üde színfoltot hozott a JazzFest programjai közé utólag bekerült, magát gitáron kísérve saját szerzeményeit éneklő Marija Csuprinenko Hunyadi térre meghirdetett, péntek délutáni koncertje.
Nem először járt nálunk, tavaly például fellépett a 40 országból 75 dokumentumfilmet bemutató Verzió fesztivál megnyitó estjén a Trafóban. Most a fesztivál támogatói között szereplő Cseh Intézet meghívására érkezett, és csütörtökön a vége felé be is szállt a Fonóban a pikáns és egyedi, közös improvizációkra épülő zenét játszó Tara Fuki hölgyduó koncertjébe.

Az igazi jazzdíva megérdemelt címére méltán érdemes énekesnő 2006 óta többször szerepelt magyar színpadon, és mindig nagy érdeklődés vette körül fellépéseit, és lemezei is eljutottak hozzánk. Rendszerint kvintettje kíséretével lépett fel, de ezúttal a 2010-es évtized végén, I Know I Dream c. lemezén is megismert módon, nagy létszámú szimfonikus zenekar kíséretével élvezhetjük majd lebilincselő előadását május 17-én.

Új sorozatot indítunk el 2023-ban. A klubokba, fesztiválokra járó jazzt kedvelő közönség a zenészekről csak-csak tud informálódni a világhálón keresztül, de azokról a hangszerekről semmit nem tudunk általában, amin játszanak a muzsikusok. Most itt az alkalom, hogy a jazz-zenészek – minket csak ők érdekelnek – mesélhessenek egy kicsit arról a tárgyról, amivel talán egész életükben több időt töltöttek, mint embertársaikkal. Miért fontos számukra, mit kell tudni róla, mi a kiválasztás alapja. Kérésemre közérthetően, valóban nem a zenész a zenésznek, hanem a zenész a közönségének mondja el a legfontosabbakat a hangszeréről.

Könnyen megjósolható, hogy e lemez soha nem lesz a jazzrádió-hallgatók kedvence; nem kerül fel a lemezboltok eladási listáinak élére; de az is valószínűsíthető, hogy a kiadó-producer Manfred Eicher (ECM) nem azzal a szándékkal hozta tető alá e projektet, hogy legyen mivel elhomályosítania a müncheni lemeztársaság olyan „slágerkiadványainak” népszerűségét, mint a The Köln Concert, a My Song vagy a Song For Everyone. Egyszerűbben úgy is kifejezhetjük, hogy ami ezen a lemezen felhangzik, csupán egy törpe kisebbséget érdekelhet. Amennyiben törpe kisebbségnek nevezzük a bőgő-elektronika duók tömör (maximum négyperces) zenei kísérletei iránt érdeklődő közönséget.

2011. novemberben az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciája jószolgálati nagykövete, Herbie Hancock kezdeményezésére április 30-át az embereket a világ minden táján közelebb hozó, a kultúrák közötti párbeszédet és megértést erősítő jazz nemzetközi napjává nyilvánította. Már a következő évben is koncertek ezreit rendezték világszerte, a Nemzetközi Jazz Nap az elmúlt évtizedben a világ legnagyobb jazz ünnepévé vált, melyhez 2014-ben hazánk is csatlakozott. Azóta minden évben számos helyszínen, utcákon és tereken, a kis kluboktól a Művészetek Palotájáig rendezett ingyenes koncerteken mi is a globális ünnep részesévé válhattunk.

2023-ban már két közös lemeze jelent meg a Szabó Sándor és Major Balázs duónak, és két önálló, szóló lemeze is megjelent Major Balázsnak.

Ahhoz, hogy a nemzetközi jazzszínpad kiemelkedő képviselőit „élőben” láthassuk, az utóbbi évtizedekben már nem kell még a szomszédos országokba sem elutazni, olykor szerencsé(nk)re a bőség zavarával küzdhetünk. Jó példa erre az idei Jazzfest Budapest is, amely új és/vagy már korábbról ismert jazzművészek sokaságát hozza el fővárosunkba. Utóbbiak között van a világhírű bőgős, Avishai Cohen is, aki május 9-én lép színpadra az Erkel Színházban.

Ahogy azt a nyitónap óta tapasztalhattuk, szombaton is több különlegesnek ígérkező koncert kapott helyet a Budapest Jazzfest kínálatában. Serei Dániel Reflections néven alakult új zenekarával az iF-ben, Baló Sámuel triója Ajtai Péterrel a Jedermann-ban lépett fel, az Eiffel Műhelyházban este hétórás kezdettel egymás után két formáció, a Dés László Free Sounds Quartet és a Nguyên Lê és Gary Husband duó koncertjére került sor. Bízva abban, hogy Dani és Sámuel zenekaraival találkozni a közeljövőben több alkalmam is lesz, ez utóbbit választottam.

Egri János Jr.-ral készült videóinterjú, aki a Müpa tehetségkutatóján négy különdíjat nyert, majd a Jazz Combo versenyen az első helyezett lett a Jónás Géza Quartettel. Egri Jr. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékén tanul mesterszakon.

2023. április 27-én koncert volt a Zene Házában. Bill Frisell és Thomas Morgan koncertje. Kaptam tiszteletjegyet rá, nagyon jólesett a figyelmesség. Alig lehet túlhangsúlyozni, mennyire fontos Bill Frisell művészete. A nemzetközi művészvilág szupersztárja, új hangképek kialakítója, a jazz hangzásának alakítója világszerte, és mégis egy igazi civil polgár. Egy hétköznapi ember, természetes emberi gesztusokkal. Minta, mentsvár.

Szerdán este az Eiffel Műhelyházban Lizz Wright koncertjével elindult a második alkalommal megrendezett JAZZFEST BUDAPEST háromhetes koncertsorozata. A példásan rövid megnyitó háziasszonya, Erdélyi Zsófi köszöntője után a fesztivál megálmodója és főszervezője, Kleb Attila a már másnap városszerte koncerttermekben, klubokban, köztereken párhuzamosan zajló eseményekre hívta fel a közönség figyelmét, megemlítve, ezúttal a magyarok mellett, 5 kontinens 23 országának zenészeivel dobbanhat együtt a szívünk.

Stanley Clarke-ot Jaco Pastorius mellett a legnagyobb basszusgitárosnak tartja mind a „szakma”, mind pedig a zenei közvélemény. Rajongótábora nagyon széles, hiszen a jazzbarátok éppen úgy a magukénak tekintik, mint a rock és pop hívei. Így aztán nem csoda, hogy a legendás mester mindig teltházakat vonz. Biztosan így lesz ez nálunk is május 6-án, a közel kétezres befogadóképességű Erkel Színházban.