Arról már többször értekeztünk, hogy a márkás ECM kiadónak a (jazz)világ legkiválóbb gitárosait sikerült „istállójába” begyűjteni. Ezek között találtuk korábban John Abercromie-t és Bill Frisell-t, majd Wolfgang Muthspiel-t is, és két magyar muzsikus is akad a müncheni kiadó szerződésében álló gitárművészek között: a Berlinben nemzetközi karriert felépített Snétberger Ferenc, és (végre egy hölgy) – a Bécsben élő Boros Zsófia! (Ő az, aki hamarább került az ECM művészei közé, mint Feri és áprilisban jelent meg harmadik lemeze a rangos kiadónál, amelyről hamarosan beszámolunk.)

Múlt héten a Bartók Konzi tartotta a Budapest Jazz Clubban az évvégi vizsgáit telt ház előtt.

A magyar szaxofonosok doyenje, Ungár István 85 éves lett! Öt éve, 80. születésnapján Csatári Bence történész készített vele életét bemutató interjút, gazdag muzsikusi pályafutása emlékeiből jó két éve a Budapest Jazz Clubban is felidézett párat a Jazz Generációk sorozat szaxofonosokról szóló epizódjában, a sorozat ötletgazdája és művészeti vezetője, Bordás József vendégeként. Oldalunk köszöntőjét e két forrást felhasználva állítottam össze.

Legutóbb a New York-i utammal kapcsolatban írtam, hogy a milánói Blue Note minden szempontból pozitív érzést hagyott emlékül, míg a Nagy Alma esetében pont ellenkezője történt. Milyen az élet, a munkám miatt lehetőségem adódott, hogy újra ellátogassak az olasz Blue Note-ba, és ismét nem kellett csalódnom. Ebben az évben már egy másik olasz jazzklubban is jó élmények értek, mégpedig Velencében.

Néhány évvel ezelőtt, amikor Pallai Péter írt nekem, hogy faggatóra vonna egy jeles évforduló kapcsán, félig tréfálkozva ezzel a feltétellel vállaltam el az interjút:
“Egy feltételem van, s ezt Rékának is címzem: ha te is eljutsz valamelyik kerek évfordulódhoz, én szeretnélek meginterjúvolni - emlékszem, amikor egy rádiós interjúban téged faggattak, nagy érdeklődéssel hallgattam.” És ez bizony igaz volt, hisz nem is csak egy alkalommal csíptem el Péterrel készült beszélgetéseket, s mindannyiszor nagy érdeklődéssel hallgattam kalandos élettörténetét, bölcs meglátásait. Nos, eljött az idő és magam is meglepődtem, hogy Irk Réka főszerkesztő milyen pontosan emlékezett erre a megjegyzésemre. Ennél már csak akkor lepődtem meg jobban, amikor kiderült az interjú apropója: nem, nem, és megint csak nem tudtam elhinni, hogy születési anyakönyvébe 1938. június 9-i dátumot írtak. Alább olvasható történetei ismét sok újat tartogattak számomra - bízom benne, hogy a Jazz.hu olvasói is élvezettel olvassák majd.
Köszönöm a beszélgetést, és nagy szeretettel köszöntöm PP-t, az örökifjú jazzmant!

A keszthelyi dobos, Németh Ferenc, akinek az amerikai álom valósággá vált, szerte a világban koncertezik, latin Grammy-díjat nyert, és hol az amerikai kontinensen, hol Európában él. Nemrég a Budapest Jazz Clubban dobolt Jure Pukl zenekarában, a hónap közepén pedig a Freedom Trioval tér vissza a Zalacsány melletti Örvényesvölgybe.

Ha azt mondom „The Girl from Ipanema”, akkor mindenki tudja már, ki volt a Brazíliában született énekesnő, zeneszerző. 

Opéra Cinematique előadásain kortárs zenei kísérettel lesznek láthatók töredékek a magyar némafilmgyártás aranykorából a BMC nagytermében.

A Belépés családostul mozgalom keretén belül már 2003 óta szól a jazz Göd, ma már közel 21000 fős városában. Kezdetben csak az egynapos Piarista Juniálisokon lépett föl egy-két formáció, 2008-tól önálló napja lett ennek a műfajnak.

A pünkösdi hétvégén immár tizennyolcadik alkalommal került megrendezésre a Református Zenei Fesztivál. A nagy múltra visszatekintő rendezvényen péntektől kínáltak a belváros népszerű egyházi és világi találkozópontjain, a Kálvin téri templomban, a Ráday utcában és a Bakáts téren a páratlanul gazdag református zenei hagyomány bemutatása mellett az igényes zene iránt érdeklődő közönség figyelmét felkeltő ingyenes programokat, melyek között évek óta a jazz is helyet kap. Az utolsó tavaszi szombaton a Kálvin Kamara Kertben már délután 2 órától elkezdődtek a koncertek, a zenekarok este hétig, az utolsó kezdetéig óránként váltották egymást, végül az estébe hajló jazzdélután házigazdája Bágyi Balázs maga is fellépett zenekarával.

Ezt a cikket leginkább vitaindítónak szánom. Miután életkorral csökkenő energiámat kimeríti a koncertszervezés és a jazztörténeti cikksorozatok írása, be kell vallanom, nagyon rég írtam akár lemezkritikát, akár koncertbeszámolót (a londoni magyar vendégszereplésektől eltekintve, ahol eleve nem lehetett jelen a hazai média). Viszont volt időm ezekről gondolkodni, és a magam hibáiból kiindulva, levonni néhány következtetést. Nagyon jó lenne ezzel kapcsolatban másokét is olvasni, mégha az enyémmel teljesen ellentétesek is.

Idén ismét július végén érdemes Kapolcsra kirándulni, ahol ebben az évben két új udvar is várja a jazzt kedvelő közönséget.

Új sorozatot indítunk el 2023-ban. A klubokba, fesztiválokra járó jazzt kedvelő közönség a zenészekről csak-csak tud informálódni a világhálón keresztül, de azokról a hangszerekről semmit nem tudunk általában, amin játszanak a muzsikusok. Most itt az alkalom, hogy a jazz-zenészek – minket csak ők érdekelnek – mesélhessenek egy kicsit arról a tárgyról, amivel talán egész életükben több időt töltöttek, mint embertársaikkal. Miért fontos számukra, mit kell tudni róla, mi a kiválasztás alapja. Kérésemre közérthetően, valóban nem a zenész a zenésznek, hanem a zenész a közönségének mondja el a legfontosabbakat a hangszeréről.

Majd pontosan egy év után egykor a jazz „hétköznapjaiban” is rendszeresen résztvevő Regály György újra életjelt adott. Az LFZE Jazz Tanszékének művésztanára tavaly májusban közelgő 60. születésnapját ünnepelve adott koncertet az alkalomra összeállt akusztikus zenekarával a Mixát Udvarban, múlt szerdán a komoly múltú, még Babos Gyulával alapított, azóta létszámban és összetételben többször változott, viszont kezdettől a jazz és a különböző elektronikus zenei stílusok fúzióját játszó Dig It All formációjával tért vissza a Krúdy utcai komplexumba. Ebben, a már több éve együtt játszó felállásban a konziban 1987-ben vele végzett Mohai Tamás gitároshoz két tehetséges fiatal, a basszusgitáros Bartók Vince és a dobos Hidász Tamás csatlakozott.

Ralph Alessi is azok közé a „márkás” zenészek közé tartozik, akiket Manfred Eicher, a müncheni ECM kiadó alapítója és vezetője „begyűjtött” a nagynevű label „művész-kollekciójába”. Különösen érdekessé teszi a kritikus számára az új Alessi lemez tárgyalását az a tény, hogy pár nappal ezelőtt „élőben” is megcsodálhattuk a nagy amerikai trombitás játékát a BJC-ben.