Négy év után újra nagyszabású koncerten, a MÜPA Fesztivál Színházban mutathatta be többségében új, a periódus alatt született kompozícióit az októberben székhelyét Bécsbe áttevő Lamm Dávid. A hazai jazzpaletta egyik legsokoldalúbb, Artisjus-díjjal kitüntetett gitárosa ezúttal az angolszász szlengben a hirtelen gyors távozáskor, sietve lelépéskor, elszökéskor használt „Skidaddle” nevet adta projectjének, amelynek talán a magyarban meghonosodott „télak” a legjobb fordítása. Dávid télakja a hangjegyekhez vezetett, ahol célt érve biztonságban fogalmazhatta kottába gondolatait az elmúlt négy év mindenkiben nyomot hagyott eseményeiről, ahogy a világjárvány alatti karantén, a gazdasági bizonytalanság, a terror és a háború közepette a zenevilágába utat talált.

A lengyel jazzélet a mi régiónk kánaánja, egymást érik a jazzfesztiválok, még a kisebb városokban is vannak jazzklubok, és a lengyel jazz-zenészek valóban világhírnévre tettek szert. Krakkó, bár nem főváros, de mégis minden nap szól jazz-zene több helyen is.

Április 26-án a Hunyadi téren, a Jazz World Photo díjnyertes képeiből válogatott kiállítással, majd másnap a Gellérthegyen a kurátori zenekar korahajnali koncertjével indult, és az Erkel Színházban, a Wooten testvérek fellépésével zárult a harmadik alkalommal megrendezett JAZZFEST BUDAPEST. A koncertsorozat mind a 19 napja a jazz ünnepévé vált, majd-minden kortárs irányzatból bőséges kínálatot kaptunk, a fesztiválzárón ennek a sokszínű zenének talán az egyik legnépszerűbb, igen sokakat vonzó fúziós válfaját ünnepelhettük.

Ha minden, a jazzben használatos hangszer ikonikus előadói közül csak egyet nevezhetnénk meg (trombita: Miles Davis, tenorszaxofon: John Coltrane stb.), akkor a harsona mesterének minden bizonnyal, J. J. Johnsont választaná a jazz híveinek többsége. Születésének centenáriumát ünnepeltük meg egy emlékezetes koncerttel a BJC-ben május 24-én.

Enzo Favata a tavalyi Jazzfest Budapest egyik legemlékezetesebb, Fonóban adott koncertjének köszönhetően került a bakancslistámra, a bőség zavara miatt olykor nehéz döntésekre késztető idei fesztiválon is. Múlt kedden az Olasz Kultúrintézetben lépett fel Szardínia egyik nevezetességét adó, az UNESCO az emberiség szellemi örökségének listájára került többszólamú éneklési módot, az ősi „cantu a tenore” hagyományát őrző énekesekkel. Borbély Mihály újsütetű, találó meghatározását használva, a népi tradíciókba gyökerező, „agrár-jazz” hozta a fesztivál újabb, feledhetetlen élményét.

A Budapest Jazzfest 19 napja alatt fővárosunk 18 helyszínén szólt a jazz, és ebbe az ingyenes szabadtéri koncerteknek helyet adó kerületi önkormányzatok is besegítettek. Sokan a Hunyadi téri fotókiállításon, sokan a Bakáts téri, a Rákóczi téri koncerteken éppen arra járva figyeltek fel a jazzre. Szerencsére szép számban akadtak, akik korahajnalban kizarándokoltak a csodálatos élményt adó fesztiválnyitóra, és még többen, akik a Városháza parkban ünnepelték a Nemzetközi Jazznapot.  Vasárnap, a fesztivál utolsó szabadtéri koncertjén először Péch Lóránt triója, majd Borbély Mihály Batyuval, Lőrinszky Attilával és meglepetés vendégeivel fantasztikus hangulatot hozott a Liszt Ferenc térre.

Olvasóink közül (remélhetőleg) már többen is „kiszúrták”, hogy rendszerint minden hónap második keddje után beszámolót olvashatnak tőlem a MAO kisegyüttese által felidézett jazztörténeti fontosságú „legendás jazzalbumok” feldolgozásáról.

Ma is folytatódnak a Zeneakadémia Jazz Tanszékén tanuló diákok vizsgái a BJC-ben. Érdemes őket meghallgatni, mert magas színvonalú előadásokon mutatkoznak be a jövő jazz-zenészei.

A Jazzfest Budapest két különleges koncertjére juthattunk be egy jeggyel múlt csütörtökön a Trafóba. Az este héttől kezdődötten az első alkalommal együtt játszó Gary Husband és Tálas Áron duójához Egyed Bea táncművész-koreográfus is csatlakozott, majd kilenctől a norvég-svéd Rymden trió lépett fel.

Ott áll, illetve ül hét ember a színpadon, talpig csokornyakkendőben. Két zenész túlnyomásos levegőt juttat a hangszereikbe, további ketten birizgálják azokat, a három maradék muzsikus meg össze-vissza ütögeti a magáét. A közönség pedig még élvezi is mindezt. Nevetnek, együtt énekelnek a zenekarral, vastaps a végén.

Bill Evans május másodikán Spanyolországban kezdte európai turnéját vadonatúj, Vansband All Stars nevet kapott formációjával, és öt nappal később, Ourense, Madrid, Barcelona majd Mainz után, kedden már a Jazzfest Budapest meghívására az Erkel Színházban lépett színpadra társaival.

A Dresch Quartet - hozzávetőleg 20 éve, amikor a MOL Jazz Fesztivál keretében megrendezett koncerten kissé késve érkezve beléptem a Művészetek Palotájának Fesztivál Színházába, a színpadtól legtávolabb eső ajtaján, s onnan meghallottam, ahogy Szandai Mátyás (R.I.P.) ráfog a bal kezének egyik ujjával a bőgő egyik húrjára, utána aztán a csaknem teljes koncert „elvitt a világból”, azóta  - az egyik kedvenc magyar jazz-zenekarom.

Az első csoda már elsejére virradóra létrejött, a Nemzetközi Jazznapon a JazzFest Budapest csodálatos Városháza parki gálakoncertje után, a Merlin Színházban. Az idei május 1-jén ünnepeltük az Európai Unióhoz csatlakozásunk huszadik évfordulóját, a fesztivál szervezői és kurátorai felkérték Oláh Krisztiánt, komponáljon egy művet, mely szimbolizálja helyünket Európában. A LUDUS EUROPAE megszületett, az előadásban a 27 tagországra reflektálva 27 szereplő vett részt, Mácsai Pál színművész mellett neves klasszikus- és jazz-zenészek, valamint a húsz éve csatlakozott tíz országot megjelenítő tíz táncos. Éjfélkor felcsendült az Unió himnusza, az Örömóda, majd Krisztián művének ősbemutatója következett.

Munkatársunk Pallai Péter koncertbeszámolókat csak Londonból és általában csak a Harmónia Jazzműhely ottani rendezvényeiről ír a 606 Clubban, azokról is csak azért, mert senki más a magyar szaksajtóból nem lehet jelen. Most, hogy László Attila május 25-i koncertjét egészségi okokból le kellett mondani, Péter azért kiment, hiszen ő ott is otthon van. És ha már ott volt, természetesen hallgatott jazzt, és nem is akármilyet, mint ahogy az alább olvasható.

2014 óta minden évben számos helyszínen, utcákon és tereken, a kis kluboktól a Művészetek Palotájáig rendezett ingyenes koncerteken mi is a világgal együtt ünnepelhetünk április 30-án a Nemzetközi Jazz Napon, melyet 2011 novemberében az UNESCO Herbie Hancock kezdeményezésére az embereket a világ minden táján közelebb hozó, a kultúrák közötti párbeszédet és megértést erősítő jazz nemzetközi napjává nyilvánított.  Már a következő évben is koncertek ezreit rendezték világszerte, az elmúlt évtizedben a világ legnagyobb jazz ünnepévé vált, melyhez tíz éve hazánk is csatlakozott. Az éppen zajló Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelt eseményei között, a harmadik JazzFest Budapest keretében már 17 órától várták az érdeklődőket a Városháza parkban.