A politikamentes Harmónia Rádió ötlete hamvában halt, az akkor még kétszemélyes műhely viszont nem adta fel. A sok hányattatást sikeresen túlélt, az azóta megszűnt Ráday Könyvesbolt pincéjében, később a Dob utcai Szenes Pincében, majd az Állatorvosi Egyetemen, végül pedig a Liszt Ferenc téri Pesti Est kávézóban szervezett, jam sessionökből kialakult Jazz Péntekeknek a jelenleg is működő Nyitott Műhelyben szervezett közel 220 koncert után, 2008 nyarán az akkor alakult Budapest Jazz Club adott új otthont. A 14. születésnapját éppen másnap ünnepelt klubban az évek során a „harmóniás péntekek” fogalommá váltak, a közönségnek az évek során kialakult koncert tapasztalatai alapján, a legendák mellett a tehetséges frissen végzett, vagy akár még tanuló fiatalok, valamint kevésbé ismert zenészek is garanciát jelentettek a minőségre, így rendszerint teltház fogadta a pénteki fellépőket.

Ez a tradíció folytatódott 2022 első péntekén is, bár a Harmónia-alapító Pallai Péter ezúttal a hagyományoktól eltérően nem a védjegyévé vált kockás ingkollekciója egyik darabjában konferálta fel az est fellépőit. Ha a kockás helyett egyszínűben, és a jelenlegi járványhelyzetnek megfelelően szájat és orrot fedő maszkban, de az immár csaknem másfél évtizedes tradíciókhoz híven ezen az évadnyitón is elsőként a hazai jazzélet egyik legendás alakját, ezúttal Kőszegi Imrét szólította színpadra, majd az újratöltött, nem kevésbé legendás Rhythm & Brass zenekarának tagjait, Bacsó Kristófot, Molnár Sándort és Orbán Györgyöt.

Kőszegi Imre 1975-ben alapította első saját zenekarát, miután a formációk, amelyekben játszott megszűntek vagy átmenetileg éppen szüneteltek. A hetvenes évek közepe felé előbb Ráduly Mihály, majd Orszáczky Miklós is elhagyta az országot, a Rákfogó feloszlott, Pege Aladár pedig élve a lehetőséggel, hivatalos úton mehetett külföldre zenélni, így itthon rekedt zenekara egy jó ideig kényszerpihenőre került. Kőszegi számára két lehetőség kínálkozott: vagy keres egy zenekart, amely már kitaposott egy ösvényt; vagy pedig megpróbálkozik azzal, hogy saját név alatt szervez együttest. Az utóbbit választotta, mert olyan zenét szeretett volna játszani, ami közel áll hozzá, amelyben az ütőhangszerek dominálnak, amit sajátjának érezhet. Megalakult az abban az időben kuriózumnak számító, harmónia hangszer nélküli Kőszegi Rhythm and Brass. Nem volt zongora, gitár, sőt az első időben még bőgő sem, csak ütőhangszerek, trombita és szaxofon. A zenekarban megalakulásakor Németh János szaxofonozott, trombitán és szárnykürtön Neumayer Károly játszott, valamint a Kubából éppen akkor hazatért Deli fivérek kongáztak. Neumayer Károly helyére rövidesen Sipos Endre került, aki trombitásként a basszusgitárt is remekül kezelte, tovább színesítve a kőkemény funkys hangzást, majd később nemcsak a tagok cserélődtek, a posztok is változtak, a trombitát még egy szaxofon váltotta, a hangzás is a korszellemhez illően alakult. Imre többnyire olyan fiatal muzsikusokat gyűjtött maga mellé, akik még nem álltak semmilyen befolyás alatt, még nem volt nevük, hiányzott a rutinjuk, viszont egy-két év múlva már mindenki vitte őket, szinte mindenkiből nagy név lett. Németh János után megfordult itt Tűzkő Csaba, Lakatos Tóni, Dés László, Dresch Mihály… A zenekar különböző formációkban egészen 1979-ig játszott. Sajnos, a teltházas koncertek, külföldi sikerek ellenére, egyik felállással sem készült lemezfelvétel, a zenét, amit játszottak, csak talán néhány kazetta, és persze azok emlékezete őrzi, akik a feledhetetlen estéken ott szorongtak az azóta már rég megszűnt helyeken. Imre pár évtized elteltével újra elérkezettnek vélte az időt egy harmónia hangszer nélküli formáció létrehozásához, és az ő 77 évéhez képest fiatal, de objektív mércével az inkább már a középgenerációhoz tartozó, neves és rutinos muzsikusokkal töltötte újra egykori zenekarát. A mostani formációban a rangidős Bacsó Kristóf 1976-ban, Orbán György 1978-ban, a legfiatalabb, Molnár Sándor 1987-ben, tehát mindannyian a Rhythm & Brass megalakulása után születettek, de semmiképp nem sorolhatóak a szárnybontogató fiatalokhoz, mint anno Tony Lakatos vagy éppen Dés. A Kőszegi Rhythm and Brass fiatalos lendülete megmaradt, és letisztult gondolatokat sugárzó erővel párosult. Ezt a lehengerlő, érett játékot élvezhette a bemutatkozó koncerten a pomázi Kastély Jazz, majd az iF közönsége, és most harmadik alkalommal, bővült repertoárral a Budapest Jazz Club nézőterét színültig megtöltő, a Harmónia évadnyitó hűséges jazzrajongói is.

Az első rész a triójával 2017-ben a BJC-ben is fellépett kitűnő dobos, Jeff „Tain” Watts John Coltrane emlékét idéző, a „Blue Train” után a „Blue Tain” címet kapott szerzeményével kezdődött, majd Wayne Shorter ikonikus kompozíciója, a „Footprints” következett. Harmadikként meglepetésre egy réges-régi, csaknem elfeledett, a Rhythm & Brass után alakult Kőszegi Quartet Zbigniew Namyslowski, Jack Gregg, Laszlo Gardony közreműködésével készült, és 1980-ban az NSZK-ban akkoriban elég merésznek számító borítóval megjelent „For Kati” lemezéről az Imre írta címadó került feldolgozásra.

A szünet után a rákban szenvedő Billy Strayhorn orvosának írt, hosszú címe miatt gyakran csak a kezdőbetűkből alakított „UMMG” mozaikszóval jegyzett, a szerzőre jellemző akkordok sokaságában bővelkedő „Upper Manhattan Medical Group” került sorra. Harmónia hangszer nélkül is lazulhattunk kicsit Jerry Brainin 1948-ban filmhez írt, sokan, többek között John Coltrane, Sonny Rollins, Horace Silver által sokféleképen feldolgozott, „The Night Has a Thousand Eyes” című betétdala közben, de az andalítóbb dallamok után újra feszesebbek jöttek.

Bacsó Kristóf fantasztikus szólója elvezetett Monkhoz, és a végén még a botfülűek számára is kibontakozott a „Monk’s Dream” témája, amelybe a többiek is bekapcsolódtak, és ez egészen különleges, euforikus érzést hozott mind a nézőtéren, mind a színpadon. Ezzel Kőszegi Imre álma is megvalósult, tudniillik egy régebbi interjújában kifejtette, úgy szeret játszani, hogy a közönség tapsol, ráadást követel és a székeken ugrál. Mint elmondta, az inspirálja a legjobban, és akkor érzi magát igazán jól, ha látja, hogy tetszik, amit csinálnak. A fő, hogy megtalálják a közös nevezőt és azt végigvigyék, lehetőleg fokozzák, újabb bombákat vessenek be, hogy a végén ismétlés legyen belőle.

Nos, az elejétől a végéig remekül felépített koncerten bevetett bombák mindig a legjobb időben és helyen robbantak, és bár a székeken ugrálás elmaradt, a ráadás nem. Az ütemes tapsok után játszott „Greenwich Village” elhozta a New York-i városrész híres jazzklubjainak, a Blue Note, a Smalls, a Birdland és Village Vanguard hangulatát. 

A Harmónia évadnyitó, ahogy azt már az évek során megszokhattuk, csodálatos koncertélményt adott. Jól érezhették magukat a zenészek és jól érezhette magát a közönség is. Remélhetőleg a kedvelt „Jazz Péntekek” ebben az évadban, ha egyelőre maszkban is, de ahogy a BJC többi remek programja is, látogatható lesz. A folytatáshoz sok sikert az immár háromfős csapatnak, Pallai Péternek, Kerekes Györgynek és Irk Rékának!

 "Kati" című dal a Kőszegi Rhythm & Brass-tól:

Budapest Jazz Club / Harmónia Jazzműhely, 2022. január 7.

Fotó: Somogyvári Péter