Személyében egy igen sokoldalú művészt köszönthettünk a színpadon, aki előadói tevékenysége mellett tanít, komponál, hangszerel és zenei rendezőként is kipróbálta magát.
Gondolkodtam, hogy kell-e bármit írni a száz éve született Barney Kesselről – némi kérdezősködés után arra jutottam, hogy nem árt, ugyanis a fiatalabb jazzkedvelők egy része sajnos már nem ismeri a munkásságát. A magyar gyökerekkel rendelkező Barney Kessel a múlt század közepének egyik legjelentősebb gitárosa volt, a modern jazzgitár játék egyik megteremtője. Több, mint hat évtizedes, a modern jazz nagy korszakain átívelő pályafutása alatt számtalan kiváló felvételt készített a legnagyobb muzsikusokkal, többek közt Charlie Parkerrel, Oscar Petersonnal és Ray Brownnal is.
A műsor gerincét nem meglepő módon Kessel leghíresebb felvételeinek interpretációi alkották, többségében ismert sztenderdek. A számok közt Juhász Gábor mesélt a művészről, valamint a hozzá fűződő különleges viszonyáról – ettől az egész koncert sokkal érdekesebbé, élményszerűbbé vált, mintha egyszerűen csak eljátszották volna a számokat.
A műsor az előadott kompozíciók jellegében, hangulatában és hangszerelésében meglehetősen egységes volt, így nem tartom értelmét egyenként írni a darabokról (setlist a cikk végén). A cool-korszakra emlékeztető hangszerelés két meghatározó eleme természetesen Juhász Gábor gitárja és Holló Aurél vibrafonja volt, megítélésem szerint mindvégig egyensúlyban és összhangban. A két hangszer egyaránt kifejezetten kellemes hangszíne egymással váltakozva vagy egymást kiegészítve, érzékien kényeztette a fület, szinte tapinthatóan mindenki a zene hatása alá került a teremben. Nyugodtan elmondható, hogy a könnyen befogadható harmóniavilágú, jó érzékkel összeválogatott kompozíciók szinte tökéletes hangzással megszólaltatva teljesen elbűvölték a közönséget, amely egyébként elég sokszínű volt, a reakciókból láthatóan-hallhatóan nem csak kifejezetten jazzkedvelőkből állt.
A koncert után sokat gondolkodtam, hogy mitől szólt ez a kvartett ennyire jól? Az anyag ismételt, otthoni meghallgatása világított rá arra, hogy a hangszínek mellett a tempók és az arányok is mindvégig nagyon jól voltak megválasztva. A kvalitatív jellemzőkön túl persze az igazi titok: az alázat egymás és a zene iránt, ami mindvégig érezhető volt.
Bár ahogy fentebb írtam, nem tartom szükségesnek a darabokról egyenként beszámolni, egyet mégis kiemelnék, amely számomra az este csúcspontját jelentette: a koncert második felében hallottuk Michel Legrand „What are you doing the rest of your life” című balladáját. Emlékezetes a vibrafon szinte éteri hangszíne, de igazságtalan lenne bármit kiemelni, az egész kvartett nagyon-nagyon közel volt a tökéletességhez ebben a dalban.
Holló Aurél játékát egyszerűen élmény volt hallgatni, ütői nyomán számomra meglepően sokszínűen, széles dinamikai skálán kelt életre a vibrafon. Improvizációinál mindig az volt az érzésem, hogy szívesen hallgatnám még tovább. Nem tudom mennyit tudtak együtt gyakorolni, de kiválóan élt együtt a zenekarral.
Juhász Gáborral elfogult vagyok, mert játékstílusa egész egyszerűen nagyon közel áll hozzám. Szokás szerint igényesen felépített szólókat, ízléses, jó arányú kíséreteket hallottunk, a gitár kiválóan szólt.
Jeszenszky György mai dobolása úgy volt nagyszerű, hogy egyetlen öncélú ütés sem volt a játékában. Alázattal, mégis elegánsan játszott, csakúgy, mint Kovács Zoltán.
Vendégként csatlakozott az utolsó néhány számra Jevgenyij Ponomarjov orosz zongorista, akiről a koncert alapján csak a korlátozott benyomásunk lehet, az minden esetre rövid idő alatt is kiderült, hogy kiváló muzsikus.
Holló Aurél és a Juhász Gábor Trió egy kiváló estét szerzett mindannyiunknak. A műsor ékes bizonyítéka volt, hogy létezik magas színvonalú jazz, ami ugyanakkor szélesebb közönségnek is képes befogadható élményt adni - ahogy az a műfaj hőskorában volt.
Setlist:
- Nagasaki (Harry Warren)
- Moon River (Henri Mancini) 1961, Breakfast At Tiffany’s
- A Foggy Day In London (George Gershwin) 1954, Kessel Plays Standards
- How Long Has This Been Going On (George Gershwin) 1954, Kessel Plays Standards
- East Of The Sun (Brooks Bowman) 1957, El Tigre
- It Might As Well Be Spring (Richard Rodgers) 1954, Oscar Peterson, Ray Brown, Barney Kessel
- Joy Spring (Clifford Brown) 1963, Barney Kessel Swingin’ Party at Contemporary
- On Green Dolphin Street (Bronislaw Kaper) 1957, The Poll Winners (Barney Kessel, Shelly Manne, Ray Brown)
- What Are You Doing The Rest Of Your Life (Michel Legrand) 1983, Solo
- It Could Happen To You (Jimmy Van Heusen) 1957, The Poll Winners (Barney Kessel, Shelly Manne, Ray Brown)
- Summertime (George Gershwin)
- Now’s The Time (Charlie Parker) 1963, Barney Kessel Swingin’ Party at Contemporary
Ráadás: I’ve Got Rhythm (George Gershwin)
Harmónia Jazzműhely 6 Budapest Jazz Club, 2023. október 20.
Fotó: Csíkos Gábor