Hálisten, ma már a bőség zavarával küzd a gyanútlan jazzkedvelő, főleg, ha magamfajta „ráérős” nyugdíjas és „hivatásos jazzrajongó”. Az a helyzet ugyanis, hogy azért vagyok elég ritka látogatója a Háló jazzestjeinek, mert éppen egybeesnek a MAO kamaraformációi által bemutatott „Legendás albumok” sorozat koncertjeivel, amelyekről minden alkalommal beszámolok, ahogyan azt rendszeres olvasóink már évek óta tapasztalhatják. Most – szerencsére – nem esett egybe a két rendezvény, így örömmel látogathattam el a Hálóba!
Az idén 70 éves (szinte hihetetlen) Elek Pista igazi jóbarátom évtizedek óta. Figyelemmel kísértem pályáját, és koncertjei alighanem első helyen vannak a beszámolóim sorában. Saját együttesével azt a patinás mainstream modern jazzt játssza, ami a műfaj aranykorát idézi. Az éppen tíz éve alakult kvartett repertoárján éppúgy megtalálhatók a Nagy Amerikai Daloskönyv darabjai, mint az olyan nagyformátumú amerikai jazz-zenészek sztenderddé vált kompozíciói, mint Tommy Flanagan, Clifford Brown, Gerry Mulligan vagy Herb Ellis.

Először öt zenekari szám hangzott el, mégpedig az említett sztenderd-repertoárból. Pista együttesének már szignáljaként szerepel Sonny Rollins Doxy-jának átírata – a Dakszli. Igazi „bemelegítő” az olykor bársonyos, olykor erőteljes tenor-sounddal. Gershwin és Ellington kompozíciók sem hiányozhattak és a minden stílusirányzatban otthonos multiinstrumentalista egy klasszikusnak számító west coast darabbal is elbűvölt minket, amely Gerry Mulligan és Chet Baker zongora nélküli kvartettjével lett világhírű – a Line for Lyons-szal. Bravúrosan éppen a zongorista, Weisz János „alakította” a trombita szólamát, Pista pedig a baritonost – tenoron. Ezt követően szólította a „színpadra” (ami a Hálóban a nézőtérrel egy szinten van) az est ifjú vendégét, Hárs Rózát. Az említett 2023-as fellépése óta első évesből harmadéves hallgató lett a jazztanszakon és rendkívül sokat fejlődött, mind énektechnika, mind sound dolgában, nem is beszélve az előadói rutinról. Az első félidőben előadott három szám pedig kifejezetten nem a megszokott „könnyű” feladatok közé tartozott (gondolok itt az olyan számokra, mint Cole Porter vagy Richard Rodgers „jazzslágerei”), hanem az olyan sokkal ritkábban elhangzó dalok, mint a The Gentle Rain vagy a Detour Ahead, de még a Twisted sem akármi, hiszen a vocalese eladásmód kiemelkedő virtuóz darabja, nem véletlenül Wardell Gray tenorszólóján alapul.

Természetesen a szünet után most is volt beszélgetés a zenészekkel, különösen Pistát és Rózát „faggatta” a klubvezető Schön György. Sok érdekes információt tudtunk meg, alighanem sokakat meglepett, hogy Róza a neves jazzbőgős, Hárs Viktor lánya. De az idő nagyon elszállt a hosszú (nyolc szám!) első félidővel és feltételezem, hogy most is „áll az alku” a ház lakóival, hogy 10-ig véget kell vetni a zenének. A második szett is zenekari darabokkal indult. Pista a kvartettjének szinte minden koncertjén a második félidőt Clifford Brown Joy Spring-jével kezdi, most is így történt. De kedvenc szerzője, Ellington sem maradhatott ki, így a Cotton Tail következett.

Két szám erejéig még Róza is visszatért. Az első dal a kedvencem, a ritkán előadott I'll Be Seeing You volt, majd a Frank Sinatra által is lemezre vett Wave, Antonio Carlos Jobim kedvelt bossa novája zárta a programot. Ennek az az érdekessége, hogy az angol szöveget is Jobim írta, míg a többi népszerű portugál nyelvű bossa neves amerikai szövegírók verseivel lett ismert Amerikában és világszerte.  

Pista, mint mindig, most is remekül megtalálta a kontaktust a közönséggel, még ennél tágasabb helyeken is ez történik mind a műsor folyamán, a „hivatalos” interjúvolás során, de ezen túl is. Ez a jellemzője a Háló – méltán népszerű – jazzestjeinek. Ami pedig a számok „kivitelezését” illeti, ez az a „békebeli” örömzene, amikor a muzsikusok és a befogadók szinte együtt lélegeznek. Pista és társai úgy swingelnek, ahogyan valaha a legnagyobbak tették, Ben Webstertől Stan Getzen át Dexter Gordonig és az őket kísérő ritmus szekciók. És mindazt a felhalmozott ismeretet és tudást a saját képükre formálva – úgyszólván „elekesítve” adják át a hallgatóságnak. (Nem véletlen, hogy Pista CD-jének szellemes címe: Jazz-elek, azaz jazzt játszom...).

Végül egy remek hangszeres együttes műsorát mi más „dobja fel”, mint egy kiváló énekesnő. Így csak arra biztathatom olvasóimat, hogy keressék az élő jazzkoncertek varázsát – különösen a klubokban, mert ennek a műfajnak a kisebb termek jelentik az ideális színhelyeket.

     A koncert programja:

I. félidő 

• Dakszli (Elek István)
• Freight Trane (Tommy Flanagan)
• But Not for Me (George Gershwin – Ira Gershwin)
• Line for Lyons (Gerry Mulligan)
• In a Mellow Tone (Duke Ellington)
• The Gentle Rain (Luiz Bonfa – Matt Dubey)
• Detour Ahead (Herb Ellis – Johnny Frigo – Lou Carter)
• Twisted (Wardell Grey – Annie Ross)

II. félidő

• Joy Spring   (Clifford Brown)
• Cotton Tail   (Duke Ellington)
• I'll Be Seeing You   (Sammy Fain – Irving Cahal)
• Wave   (Antonio Carlos Jobim)

Közreműködtek:

Elek István   tenorszaxofon
Weisz János   zongora
Molnár Péter   nagybőgő
Cseh Balázs  dobok
Hárs Róza  ének   (I/6, I/7, I/8, II/3, II/4)

Háló Jazzklub, 2025. január 28.
Fotó: Deseő Csaba, Martinek Imre, Schön György

Pontos leírást ITT talál.