Urbán Orsit ismerem vagy 30 éve. Még Armstrong utolsó klarinétosa, a gyakran hazalátogató Joe Murányi és a Finok Zoltán vezette Jazzsteps együttes társaságában is láttam-hallottam énekelni. Nem is említve az ezredforduló után, amikor Pozsár Eszter Coolactive szextettjében szerepelt, és – ne ájuljanak el – baritonszaxofonon is játszott. És milyen jól.

A hazai jazzénekesnők egyik legjobbika, akinél minden szükséges „kellék” együtt van, ami egy vérbeli jazzénekesnél elengedhetetlen. Szép és erőteljes hang, amely hibátlan intonációval, frazírozási képességgel és időérzékkel párosul. Emellett könnyedén, természetes egyszerűséggel konferál, gyorsan tud kontaktust teremteni a közönséggel. És amit még igencsak nagyra értékelek: Orsi és férje, a neves szaxofonos Kollmann Gábor, a Budapest Jazz Orchestra vezetője azon kevesek közé tartoznak, akik nem sajnálják az időt, hogy a hozzánk ellátogató külföldi jazz hírességeket „élőben” is meghallgassák. Orsival pl. Samara Joy koncertjén találkoztam a MoM-ban, a „jazz-házaspárral" pedig a Müpában. 
Mint afféle veterán jazzbarát, van némi hajlamom arra, hogy ne féltétlenül vegyem észre az idő múlását. Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy a középgeneráció vagy netán az idősebb jazzművészek fiatalkori repertoárját, előadói attitűdjét megőrizve  (uram bocsá... kategóriába gyömöszölve) óhatatlanul még mindig a 20-25 évvel korábbi hangulatot próbálom felidézni. De szerencsé(nk)re az igazi jazzművészek „haladnak a korral”, akár úgy, hogy új dalokat vesznek fel repertoárjukra, akár úgy, hogy a régebbi számokat modernizálják, vagy a kiemelkedő instrumentális számokat (énekes esetében) a legkézenfekvőbb hangszerre, az emberi hangra teszik át (vocalese). Nos, ezen a remek koncerten mindhárom megoldást élvezhettük. Ezt nevezzük jó értemben vett eklektikus repertoárnak és előadásmódnak.

A számok egyharmada (számszerint négy) Orsi szerzeménye volt, ő ugyanis remek énekesi adottságai mellett még komponista és szövegíró is (utóbbi lehet angol, vagy magyar nyelvű). Nézzük sorjában a többi „csoportot”: a jó öreg sztenderdek közül elhangzott a Summertime (valami csodás feldolgozásban), az újabb repertoárdarabok közül pedig egy Esperanza Spalding, egy James Taylor és egy Joni Mitchell kompozíció. A Winelight-ról mindenki azt hiszi, hogy Grover Washington Jr. a szerzője, mivel ő vitte sikerre. A nagy hangszeres jazzikonok szerzeményei közül egy Miles Davis, egy Eddie Harris és egy Stanley Turrentine darab hangzott el, persze énekes változatban. Az eredetileg hangszeres darabok szövegíróit nem mindig könnyű megtalálni, még az internet segítségével sem, de talán nem is ez a lényeg. Nagyon örömteli a gyakran bonyolult dallamvonalakra az erre rendkívül alkalmas angol nyelv használatával írt szövegeket hallgatni.
Itt kell elmondani azt is, hogy Orsi fölényes biztonsággal scattel is, ami nagy élvezet, mert egyik- másik énekesünk vért izzad, ha erre kerül a sor. Néhány számban egy nyakba akasztható kis Yamaha billentyűs szintetizátort is használt, aminek klaviatúráján játszva csodás uniszónókat produkált szöveg nélküli vokáljával párhuzamosan.

A hangszeresekről is csak felsőfokú jelzőkkel beszélhetek. Kollmann Gábor erőteljes alt- és szopránszaxofon játéka nagyon feldobta a produkciót, nemhiába mondom, hogy a legjobb zongoratrió kíséret esetén is – legalább is részemről – hiányzik egy fúvós. Ez esetben zongora nem is volt, Birta Miki gitárja töltötte be a harmónia hangszer szerepét. Néhány szólójától az állam is leesett, bár tudtam, hogy milyen nagyszerű művész hangszerén, miközben gitárosokban is rendkívül gazdag a hazai kínálat Gyafitól Gyémántig, Árontól Gáborokig (Juhász, Szalay)...

Hárs Viktor bőgőn és basszusgitáron egyaránt remekelt (ezúttal csak az utóbbit használta), hangszeres produkciókban is nagyon jó, de – megfigyelésem szerint – mindig szívesen kísér énekeseket. (Az ilyen régi bútordarab, mint én, még Malek Andival vagy Kozma Orsival is látta.)

A dobosnak egy vokál kíséretben nincs kiugró szerepe, nem arról szól a dolog, hogy bemutathassa tudását. De Banai Szilárdot nem kell bemutatni a hazai jazzbarátoknak, pontosan képben vagyunk tudását illetően.

Végül szeretnék köszönetet mondani Baffia Boldizsárnak a kifogástalan erősítésért, ami mindenkor nagyon fontos, de énekes esetén meg különösen.           

A koncert  műsora:

I. félidő 

1-)  Sugar   (Stanley Turrentine)
2.)  Freedom Jazz Dance   (Eddie Harris)
3.)  Pennies on Heaven   (Esperanza Spalding)
4.)  Pocket Love   (Urbán Orsi)
5.)  Nardis   (Miles Davis)
6.)  Summertime   (George Gershwin)

II.  félidő 

1.)  Half Done  (Urbán Orsi)
2.)  Winelight   (William Eaton)
3.)  Don't Let Me Be Lonely Tonight    (James Taylor)
4.)  Black Crow   (Joni Mitchell)
5.)  Love is Here   (Urbán Orsi)
6.)  Mindig játék   (Kollmann – Urbán – Mérai)

Közreműködtek:

Urbán Orsi   ének, szintetizátor
Kollmann Gábor  alt- és szopránszaxofon
Birta Miklós   gitár
Hárs Viktor   basszusgitár
Banai Szilárd   dobok

Harmónia Jazzműhely,  BJC,  2025. április 4.  

Fotó: Sztraka Ferenc

Pontos leírást ITT talál.