A tanszék története Gonda János zenepedagógus, zongoraművész és zeneszerző nevéhez fűződik, aki elindította azt a folyamatot, amelynek révén a jazztanszakból egyetemi rangú tanszék lett. Az intézmény fejlődését Borbély Mihály vitte tovább (1997–2000 tanszékvezető), majd Binder Károly vezetése alatt valósult meg a nagy álom: a jazzoktatás teljes egyetemi integrációja (2000-2021 tanszékvezető). Bacsó Kristóf irányítása alatt pedig elindult a doktori jazzprogram, amely új távlatokat nyitott a hazai jazzpedagógiában (2021-  tanszékvezető).
A három tanszékvezetőnek ugyanazt a három kérdést tettem fel, és válaszaikból kirajzolódik a tanszék múltja, jelene és jövője.
A jubileumi koncert művészeti vezetője és szervezője: László Attila, aki egyben a Jazz Tanszék Senior Big Bandjének vezetője is. A koncert műsorában az alma materből kikerült neves jazz-zeneszerzők művei hangzanak el, a zenekarban pedig volt diákok és jelenlegi oktatók foglalnak helyet, így válik az este valódi generációkon átívelő ünneppé.

BORBÉLY MIHÁLY

Mit jelent számodra a Zeneakadémia és azon belül a Jazz Tanszék?

A Zeneakadémia, mint a hazai zeneoktatás "csúcsintézménye", s egyben a koncertélet kiemelt helyszíne, rangot és megtiszteltetést jelent, azt hiszem, mindenki számára. Fiatal diákként, s koncertlátogatóként is igen nehezen tudtam elképzelni egykor, hogy színpadán gyakori vendég leszek, s rangos tanári karában is helyet kapok majd. 1986 óta tanítok a Jazz Tanszéken, mely akkoriban még "Jazzkonzi" becenéven működött a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola keretei között. Később főiskolai majd egyetemi rangra emelkedett, s ebben a munkában már én is komoly szerepet vállaltam oktatóként, tantervek és akkreditációk készítőjeként, illetve tanszékvezető is voltam három esztendeig. Hála a műfaj iránt elkötelezett tanárok és hallgatók (egymásra utaltságból is adódó) közösségének, ez a kis családias tanszék minden kultúr- és oktatáspolitikai viharban a béke szigete maradt. Azt hiszem, az oktatás és a fiatal tehetségek színvonalának látványos emelkedése mellett ez az egyik legfontosabb értékünk.

Milyen kihívásokkal szembesül ma a jazzoktatás, és mennyire könnyű vagy nehézkes ezekre reagálni? Hogyan tudjátok inspirálni a mai fiatalokat?

A világ rohamos iramú változása (fejlődésnek nem feltétlenül nevezném) egyrészt kihívást jelent, másrészt megmutatja azokat az örök értékeket, amelyek mellett elrohannak a tömegek. Ám az erre szomjazó kevesek, az igényes kulturális értékeket, őszinte emberi szót, önazonos művészeti megnyilvánulásokat keresők mindig is éltetői lesznek ezeknek a "teljesen felesleges" tevékenységeknek. Hitem szerint akkor tudom leginkább inspirálni a fiatalokat, ha minden percben: színpadon, stúdióban, tanteremben és a leglazább helyzetekben is az a hiteles és megingathatatlan személyiség maradok, aki azonos a zenéjével.

Milyen ma zeneművészeti pedagógusnak lenni és milyen volt régen ez a pálya? Volt-e olyan visszajelzés a tanítványoktól, ami megerősítette, hogy érdemes volt ezt az utat választani?

Azt mondják, egyre nehezebb ez a pálya (is). Soha nem gondolkodtam azon, hogy érdemes volt-e ezt a hivatást választani. A Teremtőtől kapott tálentumok, csodálatos tanáraim öröksége, és a nagy elődök, hiteles művészek rám testált hagyatéka gyönyörű terhet ró rám – hálás vagyok, hogy részese lehetek annak a láncolatnak, amely a sokunk számára legfontosabb értékek átadásának szentelte létét.

BINDER KÁROLY

Mit jelent számodra a Zeneakadémia és azon belül a Jazz Tanszék?

Annak idején Gonda tanár úr azt mondta, hogy a Jazztanszak a gyerekem, én azt mondom, hogy a 22 év alatt, amíg tanszékvezető voltam, sikerült a gyermeket felnevelni és pályára állítani. 1988 óta folyamatosan tanítok a Jazz Tanszéken. Jazz-zongorát, jazz-zeneszerzést, hangszerelést, jazz-elméletet, módszertant és pedagógiát tanítok. Az évek során sikerült a főiskolásítási folyamat után a Zeneakadémia egyetemi képzésébe integrálni, akkreditálni a felnőttkorát élő műfajt, a jazz muzsikát. A doktori képzésbe is beilleszkedve, egyre többen szereznek DLA fokozatot is, mely az egyetemi tanárképzés és művésztanár képzés utolsó fokozata. Egyszóval az életemet jelenti, hiszen muzsikálni, komponálni, tanítani számomra életforma.

Milyen kihívásokkal szembesül ma a jazzoktatás, és mennyire könnyű vagy nehézkes ezekre reagálni? Hogyan tudjátok inspirálni a mai fiatalokat?

Az elmúlt évtizedekben egyre több lehetőség kínálkozott és kínálkozik a műfajt képviselők számára, úgy a koncertéletben, mint a pedagógia terén. Az online világ egy újabb lehetőség a tanulásra és tanításra egyaránt, de nem helyettesítheti az élő tanár-diák, mester és tanítvány kapcsolatot.

Milyen ma zeneművészeti pedagógusnak lenni és milyen volt régen ez a pálya? Volt-e olyan visszajelzés a tanítványoktól, ami megerősítette, hogy érdemes volt ezt az utat választani?

A pedagógusi pálya csodálatos. Átadni a tudást, és elindítani a tanítványokat a művészet rögös, de talán a legszebb útján, a legnagyobb kihívás és küldetés. Sok zongoristát, zeneszerzőt tanítottam az évek során, s ha körülnézek a jazz világában, mivel elméletet is oktattam csoportos órák keretei között, rengeteg növendékem volt a többi hangszeres és énekes hallgatók közül is. Mindenkiről őrzök emlékeket, a közös felfedezésekről, az együtt megélt élményekről, fergeteges koncertekről. A főtárgy órákon az alapvetés mindig az, hogy fel tudjam oldani a növendék szorongását, gátlásait, hogy képes legyen rögtönözni, hogy a legmélyebb gondolatait, érzelmeit tudja a zene által megfogalmazni, megmutatni. A legfontosabb, hogy az órákon interaktív beszélgetések jöjjenek létre, nemcsak verbálisan, hanem a muzsika eszközeivel is.
Folyamatosan tanulok a tanításból is. Az élményszerű oktatást egyre fontosabbnak látom. Le kell ülni a hangszerhez, s meg kell mindent mutatni el kell magyarázni mindazt, ami lényeges és fontos, rávilágítani az összefüggések isteni működésére. S minél több az átadni való, annál több az ember felelőssége is! Milyen végtelenül bonyolultnak tűnik és ugyanakkor milyen a teremtésben benne lévő egyszerű és nagyszerű.
Egyéniségeket nevelni és rávezetni mindenkit a saját útjának megtalálására.

BACSÓ KRISTÓF

Mit jelent számodra a Zeneakadémia és azon belül a Jazz Tanszék?

A Zeneakadémia számomra egy szakrális hely, melynek minden pontja a zenéhez - a zene szeretetéhez és tiszteletéhez - kapcsolódik. A Jazz Tanszék is hasonló számomra amellett, hogy 32 évvel ezelőtt diákként itt kezdtem megismerni a zene és a jazz műfajának varázsát. Egy olyan hely a mai napig, ahova, ha bejövök, egy másik világba csöppenek. Minden nap a ZENÉT próbáljuk együtt megérteni és felfedezni a hallgatókkal. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ezzel foglalkozhatom nap mint nap, ez egy folyamatos inspirációt és fejlődésre való igényt ad számomra.

Milyen kihívásokkal szembesül ma a jazzoktatás, és mennyire könnyű vagy nehézkes ezekre reagálni? Hogyan tudjátok inspirálni a mai fiatalokat?

Szerintem, mint minden oktatási intézményben, ugyanazzal a problémákkal kell megküzdeni: mivel felgyorsult minden körülöttünk és egy gombnyomással elérhető szinte minden információ, azt érzem, hogy az elmélyült tapasztalatszerzés élményét nehéz átadni. Talán ez a legnagyobb kihívás. Ami elsőként inspirációt adhat, az a tanári kar, melyben több generáció képviselteti magát: az idősebb oktatóktól a fiatal a kortárs jazz életben aktívan résztvevő kollégákig. Azt gondolom, hogy ez izgalmas és érdekes tapasztalat a hallgatók számára. Mint a Jazz Tanszék vezetője, igyekszem minél több mesterkurzust szervezni, hiszek benne, hogy ezek a kurzusok olyan inspirációt adnak, amelyet sehonnan máshonnan nem tudnak megszerezni a hallgatók. Jómagam igyekszem az óráimon mindent hangszerrel bemutatni és a lehető legjobban megfogalmazni a felmerülő kérdésekre adható válaszokat, ez biztos, hogy inspirálóan hat a növendékeknek. Számos nemzetközi programban részt vesz a Tanszék, számos fellépési lehetőséget ajánlunk a hallgatóknak, nem beszélve a félévi Bemutató Koncertekről, amelyek profi körülmények között zajlanak a Budapest Jazz Clubban. Azt gondolom, hogy ez mind nagy motivációt ad a hallgatóknak.

Milyen ma zeneművészeti pedagógusnak lenni és milyen volt régen ez a pálya? Volt-e olyan visszajelzés a tanítványoktól, ami megerősítette, hogy érdemes volt ezt az utat választani?

Számos olyan visszajelzést kapok a növendékek részéről, amelyek megerősítenek abban, hogy inspirálódnak az óráimon. Egyébként nem is tudnám szétválasztani a zenei és oktatói énemet: ha nem tanítanék, akkor is ugyanúgy gyakorolnék és fejleszteném magamat, legfeljebb nem osztanám meg senkivel az így szerzett tapasztalatokat. Ami jelenleg nagy probléma és régen is az volt, az az oktatói pálya anyagi megbecsülése. Csak remélni tudom, hogy hamarosan megoldódik valamilyen módon ez a méltatlan helyzet, mert ilyen egyetemi bérek és anyagi háttér mellett, egyszerűen nem tartható a már elért színvonal.

LÁSZLÓ ATTILA

Mit jelent számodra a Zeneakadémia és azon belül a Jazz Tanszék?

A Zeneakadémia többek között nagyszerű koncert élményeket jelent számomra évtizedek óta, olyanokat, amik azóta már sokszor életre szóló élményekké váltak. Legutóbb éppen Várdai István és a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában hallottam ott Sosztakovics 1. csellóversenyét, fantasztikus koncert volt! Az intézmény idehaza valóban felső fokon szolgálja a magyar zenekultúrát, oktatással, koncertek megrendezésével és a zenei életben betöltött katalizátor szerepével. Öröm, hogy a Jazz Tanszék bő évtizede a Zeneakadémiához tartozik, egyetemi szinten folyik a jazzoktatás. Ez azt is jelenti, hogy nagyjából 12-15 növendék végez évente az iskolában olyan tudással, hogy Európában, és világszerte szinte bármilyen zenekarba „beülhet”. Ezzel kapcsolatban már néhány korábban idelátogató amerikai jazz sztár is hasonló véleményen volt. Emlékszem, annak idején, a nyolcvanas évek végén Gonda János volt, aki, erősen ösztönözte, hogy a „jazzkonzi” a felsőfokú oktatás irányába mozduljon el. Elképzeléseit siker koronázta.      

Milyen kihívásokkal szembesül ma a jazzoktatás, és mennyire könnyű vagy nehézkes ezekre reagálni? Hogyan tudjátok inspirálni a mai fiatalokat?

Azt kell mondjam, hogy kihívások mindig is voltak a jazzoktatásban. 38 éve tanítok a Jazz Tanszéken, sokszor hasonló kérdésekkel szembesül egy fiatal növendék, előadó, mint sok évvel ezelőtt. Csak, hogy egyet felsoroljak, pl. a zenei, művészi szuverenitás és az egzisztenciális kérdések összehangolása kinek-kinek a saját helyzetéhez igazítva. Érdekes, valahogyan általában azért megoldják ezt a kérdést. Azt tapasztalom, hogy a kreatív, ritmikus zene iránti elkötelezettség olyan erős, hogy sok növendéket átsegít a dilemmáin. Zenészeket ebben a fiatal korban általában zenei eszközökkel lehet legjobban inspirálni. A színpadon játszani, real time-ban zenét alkotni jó partnerekkel igazán vonzó dolog tud lenni. Nagyszerű tanárok tanítanak, és érdekes workshopokban is lehet részük a hallgatóknak.

Milyen ma zeneművészeti pedagógusnak lenni és milyen volt régen ez a pálya? Volt-e olyan visszajelzés a tanítványoktól, ami megerősítette, hogy érdemes volt ezt az utat választani?

Én a saját tapasztalataimról tudok beszélni. Koncertező zenész vagyok, de a zenével kapcsolatos pedagógiai munka és a közösségi zenélésnek ez a formája mindig is feldobott. No, és jó a társaság… Régen is ez volt a helyzet, közben a zenében modernebb irányzatok jelentek meg, jó dolog ezekkel együtt élni és haladni. Szerencsére volt sok ilyen megerősítés. Utánaszámoltam nemrég, amióta tanítok a jazztanszakon/Tanszéken több, mint 500 növendékem volt, akikkel akár évekig dolgoztunk együtt big band, improvizációs gyakorlat és zenekari gyakorlat foglalkozásokon. Az egyik legerősebb visszajelzés az, hogy két professzionális hazai big band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagyjából 70-80 százaléka az iskolai big band-ben tanult évekig. Végzés után kedvük volt együtt maradni és ezt a felfogást tovább vinni.

Hamarosan lesz egy különleges és szép alkalom november 23-án este, „Jazz Tanszék 60” címmel a Zeneakadémia Nagytermében adunk koncertet, ahol a program gerincét az általam vezetett LFZE Senior Big Band játéka adja, kiegészülve szintén a Jazz Tanszékhez kötődő nagyszerű szólistákkal.

Zeneakadémia – 2025. november 23. (vasárnap) • 19:30

60 éves a Jazz Tanszék - Jubileumi koncert

Gonda János, Bacsó Kristóf, Oláh Kálmán, László Attila, Fekete-Kovács Kornél, Subicz Gábor, Mester Dániel és Korb Attila szerzeményei hangoznak el.

LFZE Senior Big Band: Borbély Mihály, Kollmann Gábor, Elek István, Ávéd János, Mester Dániel, Zana Zoltán (szaxofon),
Hámori János, Subicz Gábor, Gráf Ádám, Hofecker Dániel (trombita),
Friedrich Károly, Csapó Krisztián, Schreck Ferenc, Korb Attila, Szalóky Béla (harsona),
Gyémánt Bálint, Tóth István (gitár), Oláh Krisztián, Tálas Áron (zongora), Fonay Tibor, Csuhaj Barna Tibor (bass), Csízi László, Serei Dániel (dob)
Művészeti vezető: László Attila
Vendég szólisták: Bacsó Kristóf (szaxofon), Oláh Kálmán, Binder Károly (zongora), László Attila (gitár), Fekete-Kovács Kornél (trombita), Lakatos Ágnes, Micheller Myrtill (ének)

Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka, Nagy Attila, Zeneakadémia