Father of Invention

Találkozhattak volna úgy is, hogy a Nyitott Műhely kreatív szilikon völgyében valakinek eszébe jut, hogyan szólna, ha négy muzsikus sámánt összeeresztenének egy színpadon, mint az oroszlánokat a Colosseumban. De nem így történt. Bágyi Balázs kereste meg az épp Ausztriában koncertező zongorista Michael Jefry Stevens-t, aki egy igazi öreg róka New Yorkból, és a bőgős Joe Fondát, aki ugyan Amsterdamban született, de ez New York államban van, hogy érdemes lenne egy közös projektet megfontolni. Ezért léptek fel 2007-ben a Nyitott Műhely rendezvényén. Az ősi gyökerű magyar népzenében otthonosan mozgó Borbély Mihály érkezett a fúvós arzenáljával (szaxofon, tárogató, klarinét, furulya). Ő régóta ezzel a koncepcióval jegyezte el magát, a Vujicsics Együttesben a népzene dominál jazz improvizáció nélkül, Dresch-sel viszont töményen a népzene és a jazz sajátos fúzióját megteremtve. Ehhez társult a szertartásban fontos szerepet játszó ütősökhöz az ötletgazda Bágyi Balázs.

Azóta létezik a formáció. Akár „A nagyvilágon e kívül nincsen sármodra hely” mottót is kölcsön vehetnénk a Nyitott Műhelytől, ahol először zenéltek együtt. Mondjuk annyit pontosítva, hogy „nincs már sámánnak hely”. Azóta kiadtak négy lemezt. Az első címe lett a névadó is egyben, az Eastern Boundary ugyanis utal a zene keleti gyökereire, a földrajzi és kulturális határvidékre. Igazi „music appeal”-jük, hogy Jane Fondára is utaljunk a poén kedvéért, élőben működik igazán. Nem véletlen, hogy az egyértelműen legnépszerűbb felvételük is Bayreuth Jazzfórumában lett rögzítve. Koncerteztek Európában, de sármjuk hatott a most zárult USA turnén is (a neten meg is található erről felvétel). Székesfehérvárott két éve egy különleges performance is hallható volt, mikor a Szabadművelődés Házában lépett fel az Eastern Boundary Quartet, majd a The Fonda-Stevens Group (Harvey Sorgen dobossal és Herb Robertson trombitással kiegészülve), végül pedig beszállt a Borbély - Bágyi tandem is sextetté bővítve a formációt.

A jazz-szertartás a Rómerben

Most decemberben zajlik egy közép-európai turné: Villach, Szombathely, Somorja, Opus Jazz Club, Szentendre állomásokkal. Ebbe illeszkedett a győri fellépés a Rómerben. A folytatás még ebben a hónapban újra a határon kívül lesz: Eichenberg Jazz Club (Ausztria), Marktoberdorf Café du Soleil (Svájc) és Salignelegier Club Mobile (Németország).

A zenei anyagot a lemezekről válogatták. A beavatásnál a szükséges eszközöket az ősi kultúrában a közösség tagjai készítették el, majd az éneklés által adtak a tárgyaknak erőt. Erre a helyi közönség Bágyi Balázs szerelését és Borbély Mihály arzenálját elnézve azért nem biztos, hogy eséllyel vállalkozott volna. Szerencsére énekelni sem kellett.

Az már stimmelt, hogy a leendő sámánra mindig a dallam formájában találtak rá a szellemek. Így lett kiválasztott. A sámán a zenéje erejével katartikus gyógyító tevékenységét végez, a szólójátékos a szertartásból drámát, életmentő rítust hoz létre, virtuóz előadásmódjának köszönhetően. Szerda este ezt tette Borbély Mihály. Indítottak a „Trinityvel” Michael Jefry Stevens kompozíciójának középső tétele sikeredett a legjobbra, a bőgő-szaxofon duóval, ahol szerepet cseréltek: a fúvós hangszer játszotta inkább a bőgő szólamát. A zongoristát az egész estén kissé visszafogottnak éreztem, az „Icicles”-t is úgy játszotta el, mintha egy musical betétdala lenne.

Az egyik specialitása a formációnak a balkáni zenekultúra beemelése a kompozíciókba. Repertoárjukon több ilyen darab is van, amiből koncertenként mást és mást választhatnak ennek illusztrálására: a „Borders”, a „Hungarian Jazz Rhapsody” vagy a Borbély Mihály jegyezte „Transylvania Blues”, amiben gyönyörű tónusú klarinét hang szól. A népzenében az improvizáció mást jelent, mint a jazzben, hiszen más a zene struktúrája. Az esti menüre a „Fogócska” és a „Gyere hozzám estére” című ballada került, előbbiben a zongora-szaxofon dialógus és a belépő dobbal alávarázsolt táncritmus bravúrosan ötletes hangszerelésű.

Kérni szabad?

A Bágyi jegyezte „Tűzugrás” dob intróval induló vonós bőgőszólammal a koncepcióba illeszkedő szertartászene. A koncertek kihagyhatatlan sikerdarabja is az ő kompozíciója: a „Soft Balkan Wind”, amiben a délszláv térségben dominánsan jelen levő arab muzsika is felfedezhető, egy elementáris tárogató szólammal megspékelve. Dicséretére legyen mondva, Bágyi Balázs érezhető fegyelemmel szolgálta ki a zenekar koncepcióját, nem próbált dominánsabb szerepet játszani, mint ami ide passzolt. Joe Fonda hozott egy másik aspektust a zenéjükbe. Vonóval előadott kamarazenés ízeket mutató szólamai mellett hallottunk tőle hagyományos groove-os megoldásokat, és a post-bopra jellemző rendhagyó futamokat és felbontásokat is. Kompozíciói, a „Belame” és a „Fish Soup” lehetővé tették a mainstream menü izgalmasabbá tételét. Utóbbiban a furulyaszólam már azt is jól mutatta, hogy a közös muzsikálások során megismerte a Borbély Mihály adottságaiban rejlő lehetőségeket. A bőgős igazi New York-i karakter, bármelyik harlemi bazár szélén álló mulatóba nyugodtan besétálhatna. Jó hatással volt rám, mert rendet fogok tenni hamarosan otthon a szekrényben, mert koncert közben jutott eszembe, hogy egyik távoli utazásomon kaptam én is egy hasonló exkluzív kufit, amilyet ő visel nagy előszeretettel a koncerteken.

Csak csöndben jegyzem meg, egy bulvárlapba azt írtam volna, Borbély Mihály lemuzsikálta a színpadról a zenésztársakat, de az ő diplomatikusságát ismerve, maradjunk annyiban, hogy társai játéka inspirálta kiváló teljesítményre. Mert ezt a zenét négy zenész egyenrangú intenzív játéka tudja csak megteremteni. Akkor garantált a szertartás gyógyító hatása. Ehhez még duóban eljátszották Jefry Stevens „China”-ját a végén ráadásként. A sámán-zenészekből áradó energiával feltöltekezve, az újonnan nyert egyensúly magabiztosságával sétáltunk ki a csípős belvárosi éjszakába. Arról beszélgetve, hogy egyszer szívesen hallgatnánk meg egy jazz-kívánságműsort (á la Sárik Péter) az Eastern Boundary Quartet általunk leginkább kedvelt számaiból. Majd legközelebb.

Fotó: Gyarmati Balázs

Rómer Klub (Győr), 2019. december  11.