A Tóth Viktor Skylark Metropolitan és a 40. születésnapját pályafutása során meghatározó szerepet játszott, főként a magyar avantgárd kiemelkedő muzsikusaiból verbuvált 12 fős formációval ünneplő Ajtai Péter koncertje az elmaradt Budapest JazzFest ingyenes záróeseménye lett volna, de mindnyájunk szerencséjére a Ferencvárosi Művelődési Központ támogatásának köszönhetően végül megrendezésre került. Az előző napok pokoli hősége megenyhült, a Bakáts téren kellemes idő és kellő számú ülőhely fogadta a látogatókat. Este 7-re az Assisi Szent Ferenc-templom előtt felállított színpadon is befejeződtek az előkészületek, és minden készen állt a kezdésre.
Tóth Viktor három éve a pilisborosjenői B’52 Jazz Feszten mutatta be spontán alakult kvartettjét, melyben azóta is Cseh Péter gitározik, a ritmus szekció azonban az érintettek egyéb kötelezettségei miatt 2013 nyara óta többször cserélődött. A Fonay Tibor–Gyárfás Attila párost Orbán György és Hodek Dávid váltotta, míg tavaly ősztől a koreai Jarasum fesztiválon és az azt követő kínai turnén már nagybőgőn ifj. Tóth István játszott, és Csízi László dobolt, és ebben a felállásban érkeztek a Bakáts térre is.
Akárhogy is alakult a Skylark Metropolitan személyi összetétele a számos formációban játszó zenészek időpont-egyeztetési nehézségei miatt, minden koncerten beteljesült Tóth Viktor alapításkor megfogalmazott vágya, mindig szabadon szárnyaltak együtt lélegezve a zenével, ugyanakkor olyan közös hangzást hoztak létre, amely teljes, egyedi és az univerzum minden minőségével rokon. Ezt megérezte a közönség is, ezért játszottak teltház előtt fesztiválokon, klubokban és most a Bakáts téren, ahová a szakmából is többen kilátogattak. Közülük párral „lőtávolon belül” is összefutottam, Tálas Áron és Oláh Zoltán kordonon kívül, Ráduly Mihály a nézőtéren talált helyet.
A nyitány, mint már előzőleg több Skylark Metropolitan koncerten is, a „Lincoln Center Backstage” újabb gondolatokkal gazdagítva sokadszorra is magával rántotta a közönséget az eufória felé, olyan magasságokba, amelyeket egészségkárosodás nélkül, csak a zenével közelíthetünk meg. A másodikként játszott „GW Swing” a brit jazz szcéna egyik legkiválóbb zongoristája, Gareth Williams közreműködésével a Fonóban rögzített, tradíciókat magukban hordozó, tiszteletben tartó, de a kortárs jazz hangján megszólaló „Again & again” koncertlemez sodró lendületét idézte fel. Mielőtt belekezdtek a folytatásba, Tóth Viktor első mesterének, a pályafutását elindító szaxofontanárának, a nézőtéren feleségével ülő Molnár Ákosnak mondott köszönetet. A már Németországban élő, annak idején a poptól a jazzig számos lemezen, sok formációban, többek között a legendás Ráduly–Oszáczky fémjelezte korszak előtt (62-68) és után (73-77) a Syrius zenekarban is játszott muzsikus meghatottan fogadta egykori tanítványa köszöntését és a közönség rég hallott tapsát. A megindító pillanatok után az „Us Together” és az őrületes tempójú, Charlie Parker emlékének adózó „Diverse” feldolgozásba végződő „Rabbits Race” most egyben főhajtás is volt felé.
Egy vidám ballada, a gyerekeket is megmozgató „Lost Summer”, majd az előző koncerteken többnyire a csúcspontra vivő „35th Street” és a spirituális töltésű „For D” ezúttal nem a kötöttségektől mentesen örvénylő zenefolyamot zárta le. Az „Old Brother” címet kapott Szandai Mátyás emlékére írt szomorú balladával búcsúztak a közönségtől, de ehhez Tóth Viktor a születésnapos Ajtai Pétert is színpadra szólította. A drámai mélységgel megszólaltatott kompozícióban a magyar népzene gyönyörű motívumai olvadtak össze a pazar szólókkal, a két bőgő szabad párbeszédével.
A koncert végén felocsúdva sikerült egy közös fotóra invitálnom a Mestert és Tanítványát, aztán Ajtai Péter születésnapi koncertjére várva felidéződtek bennem Charles Lloyd júniusban megjelent új lemezének bemutatóján mondott gondolatai. „Hanggal és zenével jobb világot teremthetsz, és valahogy olyan álmokat is álmodhatsz, amelyek sokkal felemelőbbek, mint a világ problémái...”
A Szabados György nyitotta utat követő, konvenciókat elutasító radikális jazz generáció idén 40 éves lett prominense, jó tíz éve változó felállásban működő Peter Problem performance-zenekarába a magyar avantgárd és improvizatív zene rá alapvető hatást gyakorló meghatározó mestereit, és a vele együtt induló, közös munkák, koncertélmények során tartós barátokká váló zenésztársait hívta meg születésnapjára tervezett álomzenekarba. A fúvós szekcióba Grencsó István, Dresch Mihály, Szelevényi Ákos, Ávéd János, Kováts Gergő, a ritmusba Pozsár Máté zongorán, Porteleki Áron, Baló István, Geröly Tamás, Miklós Szilveszter ütőhangszereken és nagy örömére az általa feketeövesnek titulált bőgős, Benkő Róbert is elfogadta a felkérést, így együtt játszhattak a hazai avantgárd zenei élet legutóbbi két évtizedének mesterei mesterré vált tanítványaikkal. Ahogy a koncertmenet vázlatából is kitűnt, az előadott mű komponálása közben mindenkire gondolt, mindenkinek fontos szerep jutott.
Hasonló élményt kaptunk a Charles Mingus halálának 40. évfordulója alkalmából adott koncertjéhez, de az idősebbekben a Szabados-féle nagyobb létszámú zenekarainak hangzása is felidéződhetett. Sajnos a nagy pillanatokról készült képek a számítógépbe töltésükkor egy hirtelen jött áramszünet következtében megsemmisültek. Azért remélem, felkerülnek majd videók erről a különleges tematikájú koncertről is, melyen minden muzsikus a legmagasabb szinten szólaltatta meg hangszerét.
Akár fesztiválbúcsúként, akár Ferencvárosi Jazznapokként, akár a hétvégén induló Bakáts Feszt előre hozott nyitányaként jegyezzük a két ingyenes koncertet, mindenképp nagyszerű élményekkel gazdagodtunk. Hétvégén újra érdemes a Bakáts teret felkeresni, a programok széles kínálatában fellelhető a jazz is.
Bakáts tér, 2026.07.04.
Fotó: Somogyvári Péter
