Budapest Tavaszi Fesztivál/Hrotkó Bálint

A LEGJOBB MAGYAR GITÁROS nem szerepel az év legjobb magyar gitárosainak ranglistáján. Nem véletlenül. Játéka világszínvonalú és világhírű. Így aztán külön kategória a hazai gitárosok között Snétberger Ferenc (62 éves). Gitárművész.

Nem jazzgitáros, hiszen nem csak jazzt játszik. Zenészi spektruma jóval szélesebb. De nemcsak ezért, hanem azért sem fér fel semmilyen magyar listára, mert már a rendszerváltást sem itthon, hanem Berlinben élte meg, 1988-ban költözött oda. Tehetségével kiküzdötte magának, hogy a (jazz)világban bárhol tárt karokkal fogadják, ám rendre hazajön koncertezni. Idén áprilisban két fellépése is volt Budapesten: előbb, április 6-án a MÜPA-ban egyedül állt színpadra, majd április 28-án az általa alapított Zenei Tehetség Központ végzőseivel játszott.

 Budapest Tavaszi Fesztivál/Hrotkó Bálint

A koreográfia ismerős, hat éve szintén ezt tette, annyi különbséggel, hogy 2013 márciusában nem önállóan, hanem két kiváló zenésszel, a kameruni Richard Bona basszusgitáros-énekessel és az olasz Paolo Vinaccia ütőssel muzsikált a MÜPÁ-ban, majd néhány nappal később Bonával és diákjaival együtt az akkori évfolyam zárókoncertjén a Thália Színházban zenélt. Az a két produkció elementáris erejű volt, hat évvel később joggal lehetett reménykedni abban, hogy Snétberger újra rendkívüli teljesítményt nyújt - önállóan is, mentoráltjaival is. 

SZEMPÁRVIADALLAL KEZDŐDÖTT április 6-án Snétberger Ferenc koncertje a Művészetek Palotájában. Egyedül állt színpadra, rá pedig csaknem 1400 szempár szegeződött. Erre persze számítani lehetett: mindenki egyért jött, az az egy pedig mindenkiért, mindenki öröméért akart játszani. És megindult.

Visszafogottan kezdett az első számmal - talán a rászegeződő szempárok, a közönség kifejezetten nagy elvárása okán, noha adott már sok szólókoncertet, a budai Várkert Bazárban évente többet is, csakhogy ott nem ennyi érdeklődő előtt. Snétberger tehát az első percekben akár kereszttűzben is érezhette magát. De már a második számtól elmerült és vele együtt a közönség is megmerítkezhetett különleges világában, amelyben egyszerre van jelen a roma (szinti) hagyomány, a magyar népzene, a dél-amerikai, a flamenco gitármuzsika és az európai klasszikus gitárzene.

 Budapest Tavaszi Fesztivál/Hrotkó Bálint

Szólókoncerteken szokatlan módon két szettből állt az előadás. A második részben, rögtön indításként még kortárs (komolyzenei) darab is elhangzott, a program majdnem végén pedig a koncertjein elmaradhatatlan magyar népdal, a „Kis kece lányom” újabb variációja jött. Addigra már az 1400 szempár egy része lecsukva, mások pedig tátott szájjal figyeltek. Ki így, ki úgy, de mindenki Snétbergerrel utazott, egyszerűen nagyszerű, improvizációkban gazdag, mégis letisztult szerkezetűre formált zenéjét hallgatva.

SZÓLÓKONCERTEN MAGÁRA UTALT, hangszerén és a darabokon túl még a közönség visszajelzéseibe kapaszkodhat a zenész, különböző formációkban már inspirációkat kap muzsikustársaitól és ad is nekik, tanítványai esetében pedig ő az erős támasz. Nos, ilyen ember Snétberger Ferenc. Erős mentori szerepköre kétségtelenül érezhető volt április 28-án, amikor a róla elnevezett Zenei Tehetség Központ 8. évfolyamának végzősei mutatták meg, hogy ki mit tud. Bár Snétberger megnyitó beszéde után diákjainak többsége önállóan vagy zenekarban lépett színpadra, érzékelni lehetett, hogy a háttérben ott áll a Mester, ott állnak a központ tanárai, köztük a névadó fia, a dobos Toni.

Az újabb évfolyam zárókoncertjén az első részben kétszer, a másodikban háromszor állt be diákjai közé játszani Snétberger Ferenc, aki meglepetést is tartogatott az előre nem ismertetett program végére. „In memory of my people” (Népem emlékezete) című négy részből álló darabjának III. tételét, a „Tánc” címűt, amelyet 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára gitárra és nagyzenekarra komponált, és előadott már egyebek között az ENSZ New York-i székházában és a német parlamentben is. Óriási sikerrel, ahogy most is: a Vigadó közönsége felállva tapsolt. Snétbergernek, a zenésznek, a komponistának és a mentornak, valamint diákjainak.

 Fotók: ©Snétbergercenter/Raffay Zsófi

Ebben a darabban, de a műsorban önállóan fellépve is kitűnt a végzősök közül Horváth László hegedűs. Produkciója - mit produkciója, inkább fergeteges játéka (!) - alapján ő a legnagyobb tehetsége ennek az évfolyamnak: szinte mindent tud nemcsak hangszeréről, hanem a szív dobbanásainak zenébe foglalásáról. Mellette a zongorista Farkas Attila az, akinek a nevét a jazzrajongóknak is érdemes lesz megjegyezniük! Ő Oscar Peterson „Blues etude” című darabjával debütált ezen az estén, és már most ott lehetne a helye bármelyik hazai jazzklub színpadán. A Snétberger Zenei Tehetség Központ 12 hetes képzésével mindkettőjük elé odaterítette a vörös szőnyeget… Remélem, lesz erejük és kitartásuk végigmenni azon! Merthogy tehetségük van hozzá, az biztos.

Müpa, 2019. április 6.
Vigadó, 2019. április 28.

 Fotók: ©Snétbergercenter/Raffay Zsófi

 Fotók: ©Snétbergercenter/Raffay Zsófi