fbpx

Koncertbeszámolók

Makovics Dénes, aki a magyar jazzvilág kiemelkedő képviselője, minden bizonnyal sokkal nagyobb elismerést érdemelne. De szerdán este nem a lamentálásnak volt itt az ideje, hanem az ünneplésnek, hiszen ha valaki megérdemli azt a szeretetet, ami az est hősét körülvette, hát az az immáron 60 éves fúvós fenomén.

A Nemzetközi Jazznapon, azaz április 30-án annyi jó koncertre került sor, hogy alig tudott az ember választani közülük. Pont ezért nem is választottam, hanem megpróbáltam annyiféle zenét meghallgatni, amennyi belefért hét órába. Nyolc koncertre sikerült eljutnom, ami kicsit elmarad a négy évvel ezelőtti 10 koncerttől, amit Sztraka Ferenc kollégámmal futottam a Múzeumok Éjszakáján. Rövid összefoglaló jön, hogy ne merüljön feledésbe az ünnepnap.

Másodszor járt nálunk a fantasztikus zongorista Tigran Hamasyan, ezúttal már a Müpa nagyobbik termében, a háta mögött a világ sok országában aratott hangos sikerrel és már tíz szóló lemezzel. A  tizenegyediket, amely ennek a turnénak az alapja, StandArt címmel örökzöldekből állította össze, ez az első ilyen, egész estés műsora. A második ráadásban ritmusszekció nélkül azért búcsúzóul felvillantott egy örmény népi hatásokat mutató régebbi saját számot is.

Pénteken ünnepelte közelgő 60. születésnapját Regály György. Az LFZE Jazz Tanszékének 1962. június 29-én született művésztanára nem talált a valós dátumhoz minden szempontnak megfelelő közelebbi időpontot, így végül május végén, a legendás Darshan helyén nyílt új komplexumban, a Mixát Udvarban kerülhetett sor a születésnapi koncertre. A billentyűs hangszereken játszó ünnepelt az alkalomhoz illő, Regály 60 nevet kapott formációjában Soso Lakatos Sándor ezúttal tenorszaxofonozott, Lakatos Pecek Krisztián bőgőzött és Balász Elemér dobolt.

Magyar jazzgitárosként felemelő volt látni, ahogy egy kedd este kígyózó sorban állnak sorban az emberek, hogy bejussanak John Scofield triójának koncertjére. Ráadásul a klub vezetése amerikai mintára a koncert mindkét félidejére külön jegyet árusított, az egész estés telt ház tehát mutatja, hogy van valós érdeklődés a minőségi jazzprodukciókra. Az alábbi koncertbeszámoló az este második, kilencórás kezdetű félidejéről készült.

Az április 27-én „ütős kezdéssel”, a Dave Weckl & Tom Kennedy Projecttel indult „Jazzfest Budapest” május 12-i, csütörtöki zárónapjára vitathatatlanul a világ egyik legjobb altszaxofonosa, Kenny Garrett érkezett zenekarával. Garrett több alkalommal is fellépett hazánkban. Először Miles Davis első, 1989-es és a rákövetkező évi budapesti koncertjén láthattuk, majd az utóbbi években már a világ egyik legjobban jegyzett altosaként, saját zenekarával visszatérve megcsodálhattuk Veszprémben, Esztergomban és természetesen Budapesten, a BJC-ben, a Petőfi Csarnokban, valamint itt, a MOMkultban, ahová harmadik alkalommal tért vissza.

A Háló Jazzklub immáron 124-ik „ülésén” olyan fergeteges jazzkoncert keretében ünnepeltük meg a mindenki által szeretett Gyárfás Pista 60. születésnapját, ami egyben a leginkább kedvelt és alighanem a leginkább „strapabiró” jazzirányzatot képviselte: a mindenki által befogadható melodikus modern jazzt.

A május 12-ig tartott „JazzFest Budapest” az utolsó napokra is fantasztikus koncerteket kínált. Múlthét szerdán a MOMkult volt az első állomása Joey Calderazzo és John Patitucci duó turnéjának. A két muzsikus pályafutása már kezdetek óta összefonódott, többször játszottak együtt különböző formációkban, de most ítélték úgy, hogy közös zenei mondandójuk megérett a nyilvánosságra, és ezt örömünkre Budapesten osztották meg először.

Idén is nyitott kapukkal várták a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak évvégi vizsgái a közönséget május 11-13. között. Minden nap fél kettőkor kezdődött az első koncert és kb. 5 körül fejeződött be. Az utolsó nap kicsit hosszabbra nyúlt, fél 6-kor hajolt meg a kilencedik (9!) zenekar.

Sokszor találkozunk olyan értekezésekkel, hogy a jazz és a klasszikus zene, de sok más műfaj találkozása is újabb értékeket hozhat felszínre. Ma már történelem a jazz és a rockzene fúziója, egy időben divatos volt a crossover is, Bartók, Debussy és még sokan mások is megjelentek a jazzpalettán. Sokszor kétkedve fogadjuk ezeket a kísérleteket. De amennyiben igaz, hogy a „puding próbája az evés”, akkor – maradva a gasztronómiai hasonlatnál – sokunknak rendkívüli élvezetes (zenei) szakácsművészetben volt része a napokban a kiváló fuvolaművész, Pozsár Eszter és a Free Style kamarazenekar jóvoltából.

Nem volt szüksége senkinek a legmodernebb jazzdetektorra, hogy csütörtök este Budán a Csörsz utca felé vegye az irányt a nyári melegben. A jelen egyik legmaghatározóbb és legeredetibb szaxofonosa, Kenny Garrett lépett fel a GetCloser jóvoltából. Ráadásul helyzeti előnyben voltam, mert ajánlót írtam az új lemezről megjelenésekor, most újra betettem a kocsiba, hogy útközben „átnézzem” az anyagot. Nagyjából sejtettem mi következik.

A „JazzFest Budapest” vasárnapi kínálatában szereplő Dresch Quartet koncertjén fellépett Teodoszij Szpaszov, a kaval világszerte elismert virtuóza is. Dresch Mihály a koncert előtt elmondta, a JazzFest szervezőitől kapott lehetőséget egy vendég meghívására. Ő egyből Szpaszovot nevezte meg, a zenei rokonságon kívül azért is, mert bár régóta szeretett volna, de még soha nem játszott együtt a bolgár muzsikussal. Erre a különleges találkozóra sokan zarándokoltak a Sztregova utcába, este nyolcra dugig megtelt a több mint negyedszázada fennálló Fonó koncertterme.

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
29