Kvartetté bővült Oláh Dezső több mint egy évtizede együttjátszó triója, új formációjával a fővárosban először múlt szerdán, a Budapest Jazz Clubban lépett fel. Az új kvartett neve, a Vibratone is céloz rá, vibrafonos érkezett a családba. Nem véletlenül használta Dezső a család szót a zenekar helyett, mikor röviden elmesélte a formáció létrejöttének történetét, ugyanis triójában a hosszú évek alatt a zenészbarátság elmélyült, a színpadon túl, a privát életben minden jelző nélküli barátsággá alakult hármójuk között. A Vibratone megalakulásának története pedig rém egyszerű. Dezsőt már régóta foglalkoztatták a vibrafonban lévő lehetőségek, így nekiült, és komponált néhány darabot a hangszerre, majd megmutatta Szaniszló Richárdnak, aki nagyon megörült, és boldogan fogadta a felkérést. A Vibratone Quartet első budapesti koncertjén az alapító, zongorista zenekarvezető Oláh Dezső, a bőgős Oláh Péter (az új olvasóknak: csak névrokon Dezsővel), a dobos Lakatos Pecek András és az új családtag, a vibrafonos Szaniszló Richárd lépett a BJC színpadára.
Budapest egyik legnépszerűbb és méltán világhíres klubjának házi nagyzenekara múlt hétvégén fergeteges koncertet adott, a BJC Big Band sztárvendége ezúttal Borlai Gergő volt. A klub online műsorismertetőjében szemérmesen elhallgatott, de szóbeszéd útján hamar ismertté vált többi vendég is komoly közönségvonzerővel rendelkezett. Gotthárd Misinek például csütörtöki koncertjén kiabálták be a nézőtérről, hogy szombaton találkozunk, majd végül Tzumo és Sapszon Bálint részvétele sem maradt titokban. Így aztán a klub honlapján jóval a koncert előtt kikerült a SOLD OUT felirat az esemény beharangozójára.
Hajdu Klára pályáját már sok éve ismerem, hiszen korábban a BEG (Balázs Elemér Group) énekeseként éveken át találkoztam művészetével. Saját szólókarrierjét pedig még inkább szorosan követtem és követem. Mind a négy korábbi lemezéről írtam különféle fórumokon, koncertjein pedig szinte mindig jelen voltam, és persze azokról is örömmel számoltam be a jazzrajongók táborának. Nem csoda hát, hogy amikor a BJC kéthavi műsorfüzetében megtaláltam Klára újabb koncertjét, első dolgom volt bevésni előjegyzési naptáramba, még akkor is, ha a műsorfüzet címlapján maga Miles Davis is maszkot viselt…
Múlt csütörtökön a Budapest Jazz Club immár 10. alkalommal adott otthont a nagy sikerű Glass of Jazz estnek. A jubileumi rendezvényen a borkóstoló már este hattól elkezdődött, a koncertteremben pedig a szokásos időpontban, este nyolctól, ezúttal a MIKE GOTTHARD GROUP lépett fel.
A Vendégségben a Kanizsa Big Band-nél sorozat részeként újabb koncertre került sor október 24-én Nagykanizsán, a Honvéd Kaszinó tükörtermében. A meghívott vendégművész ezúttal Borbély Mihály (szaxofonos, klarinétos, zeneszerző), a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt. A másfél órás pazar műsor összeállítója a Kanizsa Big Band vezetője Vámos Béla volt.
Közismert, hogy Tommy a forradalom leverését követően 18 évesen hagyta el Magyarországot, és éppen fél évszázad után 2006-ban tért haza. Mindig büszkén vállalta magyarságát és több zeneműben állított emléket az 1956-os forradalomnak. Ezúttal legújabb, öt tételből álló kortárs zenei alkotásának bemutatójára került sor, amelynek megismerése a legszélesebb közönség számára is lehetővé válik, mivel október 22-én a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában is rögzítették, amit aztán majd a Bartók Rádió egyik jazzműsorában lehet meghallgatni a közeljövőben. A koncertet megelőző főpróba képi rögzítésének részleteiből ízelítő látható október 23-án este 7-kor az M5 tévé Librettó c. műsorában.
Október 11-én a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két tanára, Binder Károly (Erkel Ferenc-díjas) zongoraművész és Borbély Mihály (Liszt Ferenc-díjas) szaxofon és klarinétművész tartott kurzust Nagykanizsán. A Magyar Plakát Házban rendezett programon a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola tanárai vettek részt.
A jazz műfaján belül vannak olyan stílusirányzatok, amelyek már a megszólalás pillanatában képesek megteremteni a rájuk jellemző erőteljes atmoszférát. Nos, ilyen a még szerencsére sokak által „beszélt nyelv”, azaz a hard-bop, amely a hirtelen felbukkanó és gyorsan elmúló divatok ellenére, már vagy hat évtizede a modern jazz legéletképesebb irányzata. Merem állítani, hogy nálunk ezt hitelesen csak igen kevés formáció képviseli, ezek között pedig Pataj Gyuri olykor változó felállású ötös formációi igazi csemegék. Amikor felbukkannak, én mindig ott vagyok.
Különleges előadásra került sor az Operában, helyesebben nem az Operaházban, mert az még mindig felújítás alatt áll, sem az Erkel Színházban, mert talán a sok megbetegedés miatt kevés előadást tartanak meg, hanem a Kőbányai úton, nyár végén átadott pazar látványt nyújtó, gyönyörűen felújított Eiffel Műhelyházban. Négy év után ismét jazz-zenekar játszott egy operaelőadáson.
A Magyar Jazz Ünnepe négy napon át sok-sok kiváló produkciót vonultatott fel. Ezek közül a csütörtöki napon 4 iskola növendékei mutathatták be tudásukat 25-45 perces időtartamban. Még mielőtt rátérnénk a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalok felsorolására, annyit hadd jegyezzek meg, hogy ezt az ünnepet minden évben tavasszal rendezi meg a Magyar Jazz Szövetség a Budapest Jazz Clubban, azonban idén közbeszólt a koronavírus, ám a fellépőkön nem változtattak. Ez azért lesz érdekes, mert akik áprilisban egyik iskola növendékei voltak, azok mostanra már lehet, hogy máshol tanulnak vagy esetleg végeztek. A beszámoló második részében a pénteki ünnepélyes díjátadóról lesz szó.
Frankfurt-based Hungarian saxophonist Tony Lakatos was recently awarded the prestigious Jazz Award of the Hesse Ministry of Science and the Arts. As this year’s recipient, he was presented the prize at a concert in Frankfurt at the end of September.
Múlt héten egy különlegesnek ígérkező eseményre hívta fel FB oldalán figyelmem Borbély Mihály. Az ő koncertjei persze mindig különleges élményt nyújtanak, de ezúttal nem véletlenül mellőztem előző mondatomban a „koncert” szót. A Bakáts téri Assisi Szent Ferenc-templomban ugyanis az idei, immár hétéves múlttal rendelkező „Miatyánk Fesztivál” első napján nem előadásra, hanem közös emlékezésre készültek, nem nézőket hívtak, hanem, tartozzanak bármilyen közösséghez, emlékezőket. A művészeti-közösségi fesztivál éves programja mindig valamilyen ajánlat kíván lenni, hogy velük együtt nézzük-hallgassuk meg, amit fontosnak, értékesnek tartanak. A múlt pénteki Salkaházi Sára-emlékesten a közös emlékezésre Orbán György a fesztivál szervezője és programjainak szerkesztője, Borbély Mihályt hívta meg a szóban elhangzottak zenébe fogalmazásához. A zene kínálta lehetőséggel élve a fúvós hangszereken játszó Borbély ezúttal az ütős hangszereken játszó Födő Sándorral segített a szavak tartalmának mélyebb, érzelmi síkban történő átéléséhez. Az Ybl Miklós tervezte Főplébánia altemploma csodálatos, meghitt helyet adott, ahol ráadásul terített asztalokkal, fehérborral, almával, szőlővel és lágy kenyérrel várták a közös emlékezésre érkezőket.
Aki olvasta szeptemberben a Trio Midnight Opus-béli koncertjének beszámolóját, az írásom végén megtudhatta, hogy okt. 4-én a MOM Kupolatermében is pódiumra lép a népszerű formáció. Jóllehet Oláh Kálmán szerényen nem említette saját 50-ik születésnapját, de ezek a koncertek a kettős jubileumot (Trio Midnight 30 és Oláh Kálmán 50) voltak hivatva megünnepelni. A vírus-hiszti dacára egészen szépszámú rajongótábor élvezte a vasárnap esti fellépést.
Október elsején ünnepeltük a zene világnapját, és erre a napra esett a megújított Podmaniczky tér első születésnapja is. Az egybeesést frappánsan kihasználva, mindkét jeles eseményre egy koncerttel hívta fel figyelmünket Belváros-Lipótváros Önkormányzata. A Belvárosi Művészeti Napok Facebook posztjában térzenére invitálta délután fél ötre az oldal látogatóit, és mindazokat, akikhez a meghívó nem jutott el, de jövet-menet éppen arra jártak. A zene világnapján az egyéves évfordulóját ünneplő téren a Kárpáti Dódi Priváti Projekt muzsikált.
H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
14
Dátum :
2022. febr. 14.
| ||||||
28
Dátum :
2022. febr. 28.
|